Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Leginkább a magyar kormány (és pár hű embere) profitálna abból a nagy ívű regionális együttműködésből, amelynek tervét Orbán Viktor vázolta fel Tusnádfürdőn. De vannak esetek, amikor még az sem.

A legfontosabb az a tervünk, hogy újjáépítsük az egész Kárpát-medencét

Még magához képest is grandiózus tervet jelentett be tusnádfürdői beszédében a miniszterelnök. Orbán Viktor a régió országai közötti közlekedési és energetikai összeköttetést, a haderőfejlesztés összehangolását és az „egymásba való befektetést” tűzte ki célul 2030-ig.

A 2030-ig tervezés nem újdonság: kormányfői kinevezése után tartott parlamenti beszédét is erre fűzte fel. És ahogy a mostaninak, a májusi felszólalásnak is az volt a vezérfonala, hogy a következő évtized végére Európa öt „legjobb” államának egyikévé kell tenni Magyarországot.

Orbán Viktor beszéde Tusványoson.
©

A regionális együttműködés erősítése sem új gondolat, Orbán hónapok óta előszeretettel emlegeti, hogy az európai növekedés motorja már nem a pangó Nyugat, hanem Közép-Európa. Némileg rontja az összképet – és a kormányfő erről diszkréten hallgat is –, hogy a fő húzóerő nem Magyarország. Kormányfővé választásakor ezért is említette, hogy az együttműködés központja Lengyelország lenne.

Időközben azonban láthatóan beleélte magát a 2030-as álomba, és ennek megfelelően – meg annak, hogy már most is megvan a kétharmados többség és a pénz – már sokkal kezdeményezőbb szerepet tulajdonított hazánknak.

Ebben sincs sok újdonság: a kormány ugyanis tízmilliárdokat szánt eddig is a határon túliaknak – hol azért, mert a szavazataikra számít, hol azért, mert a magyar vállalkozók számára remél zsíros üzleteket.

Milliárdok focira

A határon túli magyarság gazdasági támogatására július közepén – a költségvetési törvényjavaslattal összhangban – egy kormányhatározatban különítettek el 50 milliárd forintot. Az Orbán Viktor által aláírt rendelkezésben mellesleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium állományának legfeljebb húsz fővel történő megemelését is engedélyezték, hogy legyen kinek menedzselni a támogatásokat. Vissza nem térítendő forrásokról és kamattámogatásokról van szó, olyanokról, amelyeket már évek óta kínál a magyar állam.

Ám az előző évekkel ellentétben sem a nemrég elfogadott 2019-es költségvetési törvény, sem az említett kormányhatározat nem részletezi, ez a pénz pontosan hová irányul – az elmúlt években a két nagy tétel két nem uniós ország magyarlakta részeinek, a Vajdaságnak és a Kárpátaljának kitalált fejlesztési program volt, amelyben főleg kettős állampolgárok vállalkozásait támogatta a kormány. 2018-ban mellesleg erre éppen a jövő évre szánt összeg felét, 25 milliárd forintot különítettek el.

Nőhet jövőre a Bethlen Gábor Alap pénzállománya is: a „külhoni magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítését” szolgáló keret jövőre már csaknem 34 milliárd forintot tesz ki. És ez sem minden, a költségvetési törvény szerint százmilliók jutnak a határon túli egyházakra, műemlékekre, a helyi magyarság programjaira, míg a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 6,9 milliárd forintot különítettek el.

Oktatásra és kulturális programokra 1,13 milliárd jut, míg a határon túli sportinfrastruktúrákra több mint négyszázmillió. Könnyen lehet azonban, hogy ennél jóval több pénzt csoportosít végül oda a kormány, hiszen az elmúlt években rendre (jellemzően az év végi osztogatás részeként) kormányhatározatokkal szórtak ki milliárdokat erre a célra.

Tavaly december végén ez a pluszadomány meghaladta a 9,1 milliárd forintot, amelyből 7,6 milliárd határon túli fociakadémiák fejlesztésére szolgált. Egy évvel korábban nagyjából ugyanennyit kaptak ezek a szervezetek.

A sportberuházások természetesen nem csak azért fontosak, hogy Orbán Viktor magának tulajdonítsa mondjuk a horvát válogatott kiváló szereplését. A fociakadémiáknak szánt pénz olyan „járulékos” üzletekkel is járhat, mint hogy Mészáros Lőrinc stadiont épít, netán sportszereket próbál eladni az eszéki klubnak, amelyet korábban megvásárolt. De a dunaszerdahelyi DAC tulajdonosának, a Mol-leánycég Szlovnaft vezérének, Világi Oszkárnak is jól jöhet a helyi fociakadémiának odaítélt pár milliárd. (Az már tényleg csak hab a tortán, hogy az akadémia megépítését az állam a Bethlen Gábor Alapból is egymillió euróval támogatta.)

Orbán Viktor és Világi Oszkár Dunaszerdahelyen.
©

Világi egyébként igazi közép-európai vállalkozó: a leggazdagabb felvidéki üzletember ma már nemcsak a Mol egyik vezetője, de a Vajdaságban és Erdélyben is vannak érdekeltségei – tavaly, amikor a kormány olyan vehemensen állt ki a Csíki Sör Manufaktúra mellett, a csíkszentsimoni céggel is hírbe hozták.

Az ajánlatoknak itt azonban nincs vége. Az Orbán-kormány a határon túli magyar nyelvű sajtót is bőkezűen támogatja: a már említett tavaly év végi kormányhatározatban csaknem 1,5 milliárd forint jutott egy korábban ismeretlen erdélyi médiaegyesületnek is. Erről bővebben ebben a cikkben írtunk:

Megírta, kit pénzel Budapest az erdélyi sajtóban, azóta gyalázzák és fenyegetik

Rekordösszegű médiatámogatást zúdít a választások előtt a magyar kormány az erdélyi médiára egy eddig jelentéktelen egyesület közvetítésével - írta meg két hete a HVG-ben Parászka Boróka. Azóta brutális támadás indult ellene, szidalmazták, őt és családját fenyegették. A hvg.hu most a szerző kommentárjával teszi közzé teljes terjedelmében az írást.

Ezen túl a kormányhoz közeli üzleti kör bőkezűen támogatja a politikailag hasonló nézeteket valló külföldi sajtót is – még az sem probléma, ha azok nem magyar nyelvűek. A leglátványosabb ilyen projekt a szlovéniai szélsőjobb SDS-hez köthető Nova médiabirodalom feltőkésítése volt a helyi választások előtt. Az emiatt is leginkább (a helyi törvények által tiltott) kampányfinanszírozásnak tartott befektetés a Habony Árpádhoz köthető Modern Media Group érdeme volt.

Nem jön a gáz a csövön

Nem megy ennyire egyszerűen az energetikai együttműködés, nem utolsósorban amiatt, mert a környező országokban ez éppen annyira átpolitizált kérdés, mint nálunk. Orbán Viktor pedig 2030-ra az energiafüggőség megszűnését is remélte az összefogástól, ám ettől egyelőre igen messze vagyunk.

A szlovák, a horvát és a román határon is létezik ugyan a kétirányú áramlást lehetővé tevő interkonnektor, ám földgáz ezekben gyakorlatilag nem áramlik. A szlovák–magyar vezetéknél – amelyet az év elején a Mol vásárolt meg az államtól – ennek ellenére éppen kapacitásbővítést terveznek, és hosszú évek óta tartó tétlenség után előrelépés látszik a Magyarországot Romániával összekötő rendszernél is. A Szeged és Arad közötti átadópontot ugyan már 2010-ben felavatták, de most elkezdik végre építeni azt a vezetéket is, amelyen egyszer majd el is lehet juttatni Magyarország felé a földgázt – teljes kapacitáson akár a magyar fogyasztás felét.

Orbán Viktor, Robert Fico, Fasimon Sándor, a MOL Magyarország ügyvezető igazgatója (b), Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója (b4) és Ivan Krivosudsky, a Transpetrol vezérigazgatója (j) a Barátság I. kőolajvezeték felújítása alkalmából rendezett ünnepségen a szlovák Transpetrol kőolajszállító vállalat kistompai átemelő állomásánál 2015. február 9-én.
©

2030-ra tehát elméletben valóban működhet a rendszer, ehhez azonban az kell, hogy Brüsszel tartósan gyakoroljon nyomást a románokra, akik az elmúlt években politikai okokból következetesen akadályozták a földgázexportot. A kérdés átpolitizáltságát – és a magyarok aktivitását – jelzi az is, hogy Romániában az is felháborodást okozott, mikor néhány hónapja kiderült, az állami Transgaz a határkeresztező kapacitását 15 évre két magyar cégnek értékesítette.

A horvát irány jelenleg reménytelenebbnek tűnik – hacsak nem számolunk azzal a rengeteg szándéknyilatkozattal és ígérettel, amelyről a kétirányú vezeték 2011-es átadása óta hallhattunk. Itt a fő akadály az, hogy egyelőre nincs is mit szállítani, hiszen ahhoz először egy úszó LNG-terminált kellene építeniük a horvátoknak Krk szigetén. A megépítés felgyorsításáról szintén idén tavasszal született egy törvényjavaslat, ám a helyi ellenzék szerint a vezeték csak a magyar érdekeket szolgálná. Még az is felvetődött, hogy ez egyfajta kompenzáció lenne a magyarok számára annak fejében, hogy az INA visszakerüljön horvát kézbe.

Fantom autópályákon az új Selyemút felé

A másik stratégia pont a magyar miniszterelnök szemében a közlekedési összeköttetés. És tény, itt is van mit behozni, elég csak az észak-erdélyi autópálya jó ideje húzódó megépítésére gondolni. A magyar kormány mindenesetre optimista, Szijjártó Péter tavaszi romániai tárgyalásai után már úgy látta, 2020-ra a magyarországi M4-es autópálya és a sztráda találkozhat a két ország határán. (A határmenti szakaszok esetében mindkét oldalon csupán az uniós finanszírozás ígérete az egyetlen kézzelfogható tény.)

©

Orbán Viktor azonban nem csak ebben az irányban tervez: már az is lassan hagyománnyá nemesedik, ahogy az aktuális lengyel kormányfővel megígérik a két ország közötti autópálya megépítését. Kérdés azonban, hogy a gigaberuházások miből valósulnak meg. A 2020-ig futó uniós tervezési időszak nagy pénzeit már nagyjából szétosztották, a 2021-től induló új támogatási periódus még elég távoli – bár tény, a 2030-as időtávba belefér –, saját forrásból pedig aligha tudnák megoldani az országok.

A kínaiak nyilván szívesen beszállnának, akárcsak a Budapestet Belgráddal összekötő, eddig kevéssé kihasznált vasútvonal felújításánál, ám az ő Kelet-Közép-Európára szabott üzleti modelljük, az Egy övezet, egy út stratégia sajnos csak a magyar kormányt győzte eddig meg a régió országai közül. Ennek a lényege ugyanis az, hogy kínai hitelből, kínai cégekkel építenek – nehéz vitatni, hogy ebből leginkább a kínaiak profitálnak. Orbán Viktor viszont a megtérüléssel kapcsolatos aggodalmakat egy korábbi interjúban egyszerűen azzal verte vissza, hogy

a megtérülésnél fontosabb, hogy felkerülünk a térképre.

Csak remélni tudjuk, a régió országait nem ezzel akarja majd rábírni az együttműködésre.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!