Az Alapblog cikkírója szerint az állami támogatás pedig gátja bármiféle modernizációnak, hiszen éppen az biztosítja a profitot alacsony hatékonyságú termelés mellett is, anélkül veszteséges lenne, és megszűnne az ágazat – ergo a támogatás, területalapon kifejezetten káros. Újabb közkeletű hazafias szólamokkal terhelt külföldellenes lózungról derült ki, hogy alaptalan és pusztán a versenyképtelenség elleplezésére szolgál.

“Két fő versenytársunk van: Kína és újabban Lengyelország. Ők adják a világexport közel 60%-át, ezzel meg is határozzák az almasűrítmény mindenkori világpiaci árát, ami az elmúlt évek átlagában 0,83 euró/kg (250-260 Ft/kg) volt. 1 kg almasűrítményhez átlagban 6,8 kg léalma kell. Az elmúlt 3 év átlagában az almasűrítmény önköltsége éppen e szint körül alakult, kerekítve 250 Ft/kg. Ebből a léalma alapanyagköltség közel 67%-ot tesz ki, pontosabban 167 Ft-ot kilónként. Osztva 6,8 kilóval 24,5 Ft-os maximálisan adható felvásárlási ár jön ki a léalmára.”

Korábbi cikkeinkben megírtuk, hogy a szabolcsi léalmatermelők végül 20 forintos árat tudtak kicsikarni, de azt mondják, hogy így is nagy a veszteségük. Korábban pedig Raskó György agrárközgazdász hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen gyengén hasznosultak az ágazat fejlesztésére fordított pénzek.