John Bercow házelnök hétfőn kora este – egyszemélyi döntési jogkörénél fogva – kiválasztotta azokat a javaslatokat, amelyek a ház elé kerülhetnek úgynevezett indikatív, vagyis véleménynyilvánítási célú, jogilag egyelőre nem kötelező szavazásra.

Az egyik javaslat szerint a kormány köteles lenne átfogó és állandó jellegű vámuniós viszonyrendszer kialakítására az EU-val a Brexit után. Egy másik indítvány szerint az Egyesült Királyság a kilépés után is az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) és az Európai Gazdasági Térség (EEA) tagja maradna.

The Speaker has selected the following #Brexit options for #IndicativeVotes this evening:
(C) Kenneth Clarke - Customs Union
(D) @NickBoles - Common Market 2.0
(E) @peterkyle - Confirmatory public vote
(G) @joannaccherry - Parliamentary Supremacy pic.twitter.com/qMAMF0DRLt

— UK House of Commons (@HouseofCommons) April 1, 2019

A harmadik szerint bármilyen típusú Brexit-megállapodás parlamenti elfogadása esetén a kormánynak népszavazást kell kiírnia az adott egyezményről, mielőtt a megállapodás életbe léphetne, a negyedik pedig megtiltaná a megállapodás nélküli kilépést, akár a Brexit-folyamat elindításáról hozott döntés visszavonása árán is.

A ház egy hete hagyta jóvá azt a képviselői indítványt, amelynek alapján a törvényhozók saját kezdeményezésükre szavazhatnak a Brexit feltételrendszerét rögzítő egyezmény különböző alternatíváiról. Ez a brit alkotmányosság újkori történetében gyakorlatilag példátlan kísérlet arra, hogy a parlament kivegye a kormány kezéből a holtpontra jutott Brexit-folyamat további irányítását.

Az alternatív javaslatokról tartott indikatív szavazások múlt szerdai első fordulóján nyolc ilyen indítvány került a ház elé, de egyik sem kapott többséget, bár az a javaslat, amely vámunió fenntartását célozza az EU-val a Brexit után is, közel járt a többség eléréséhez: a ház ezt az indítványt 264:272 arányban vetette el.

Az EU-val novemberben elért 585 oldalas Brexit-megállapodást és a hozzá kapcsolódó – a jövőbeni kétoldalú kapcsolatrendszert egyelőre vázlatosan körvonalazó – politikai nyilatkozatot a londoni alsóház először január 15-én, a brit parlamentarizmus történetének eddigi legnagyobb, 230 fős többségével, a március 12-i második szavazáson pedig 149 fős többséggel utasította el.

A konzervatív párti brit kormány pénteken harmadszor is a ház elé terjesztette a Brexit-megállapodást – leválasztva róla a politikai nyilatkozatot –, ám a képviselők ezúttal 58 fős többséggel ismét elutasították az egyezményt.

A brit EU-tagság az eredeti menetrend alapján pénteken, a harmadik szavazás napján közép-európai idő szerint éjfélkor megszűnt volna, de Theresa May miniszterelnök már a Brexit-megállapodás második alsóházi elutasítása után kezdeményezte az EU-nál a kilépés elhalasztását június 30-ig.

A március végi EU-csúcson született kompromisszumos megoldás szerint az Európai Unió május 22-ig tartó halasztásba egyezett bele, de ehhez a Brexit-egyezményt a korábbi kilépési határidőig, vagyis péntek éjjelig jóvá kellett volna hagynia a brit parlamentnek. Miután azonban ez nem történt meg, érvényét vesztette a rendezett brit kilépésre megállapított május 22-i határidő, és életbe lépett egy új: Londonnak immár április 12-éig, vagyis jövő péntekig jeleznie kell a Brexit-folyamat további menetével kapcsolatos terveit, és azt, hogy ha e határidő meghosszabbítását kéri, akkor hajlandó-e részt venni a május végén esedékes európai parlamenti választásokon.

Az április 12-i határidő meghosszabbításához is szükséges az EU-ban maradó 27 tagország egyhangú jóváhagyása.

Ha e határidőig nincs előrelépés a további Brexit-menetrend ügyében, és ha az EU az újabb halasztás fejében ragaszkodik a brit részvételhez az EP-választásokon, ám ezt a brit kormány – jelenlegi álláspontjának megfelelően – elutasítja, akkor jövő pénteken közép-európai idő szerint nulla órakor a brit EU-tagság elvileg megállapodás nélkül megszűnhet.