A Pénzügyminisztérium (PM) dolgozóinak „aránytalan mértékű igénybevételével jár” összeszedni, hogy a központi költségvetés egyes tételeit (például a Bozsik-stadion fejlesztése) melyik funkció szerinti kiadási kategóriában (például sport vagy közszolgáltatások) számolják el – erre hivatkozva a tárca csak 48 400 forint költségtérítés megfizetéséért cserébe hajlandó kiadni az adatokat a hvg.hu-nak. Az adatvédelmi hatóság (NAIH) sajnos nem tudta megállapítani, hogy a minisztérium jogszerűen kér-e pénzt az adatokért, a PM ugyanis nem részletezte, pontosan milyen indokkal, és miért pont annyi pénzt kér, amennyit.

A PM notórius visszaélő

A közérdekű adatokért egy 2015-ös törvénymódosítás óta lehet munkaerő-költséget felszámolni, ha az igénylés teljesítése „a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár”. A vonatkozó jogszabályok nem írják elő az adatkezelőknek (például minisztériumoknak), hogy részletesen indokolniuk kelljen, miért kérnek pénzt. Ez nem csak a szabályozás kritikusai, de a NAIH szerint is visszaélésekre ad lehetőséget, ugyanis indoklás nélkül nem lehet megállapítani, az adott szervezet jogszerűen kér-e pénzt. A NAIH ezért további, minimális tartalmi követelményeket is meghatározott a költségtérítési indoklásokkal kapcsolatban, a hatóság szerint munkaerőköltség felszámolása esetében például részletesen le kellene írni, hány fő hány munkaóráját számolták el. Azonban sok állami szerv nem tartja be ezeket a követelményeket – derül ki a hatóság 2018-as évre vonatkozó beszámolójából. „A beszámolóban a hatóság külön kiemelte, hogy a Pénzügyminisztérium a fentieknek megfelelő tájékoztatást nem adja meg az adatigénylők részére” – írja a NAIH a hvg.hu-nak megküldött tájékoztatásában.

A beszámolóban a NAIH egyébként külön hangsúlyozza, hogy a költségtérítés felszámolása nem kötelező, csak lehetőség, és hogy „a közfeladatot ellátó szervek a közérdekű adatigénylések teljesítésekor nem szolgáltatást nyújtanak, hanem az Alaptörvényben meghatározott alapvető jogból eredő kötelezettségeiket teljesítik”. Az adatokért felszámolható költségtérítés bevezetése egész biztosan nem szolgálja az állami szervek működésének átláthatóságát és ellenőrizhetőségét, mivel ha nem is korlátozza, de nehezíti az adatok megismerését. Különösen, ha az intézmények visszaélnek ezzel a lehetőséggel. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő civil szervezet már több ilyen ügyet vitt sikerrel bíróságra, illetve beszámolója szerint a NAIH is több esetben lépett fel sikeresen ilyen ügyekben.

Ami a Pénzügyminisztériumot illeti, a tárca létszámkerete 2019-ben 1928 fő, 15,9 milliárd forintból gazdálkodhat, amiből 10,5 milliárd megy el személyi juttatásokra – mindezek mellett okoz számukra rendszeresen munkadíj felszámolását indokló, aránytalan igénybevételt az adatigénylések teljesítése.

Magyarország rengeteget költ sportra és vallásra

Minimum meglepő, hogy a Pénzügyminisztériumban egyáltalán bármiféle munkát igényel annak összegyűjtése, hogy az egyes költségvetési tételeket melyik funkció szerinti kiadási csoportban számolják el. A tárca készíti el ugyanis a költségvetés zárszámadását, amiben közlik, az állam mennyit költött a különféle feladataira. Ez aligha lenne lehetséges, ha nem tartanák számon, hogy az egyes tételeket melyik szerepkörhöz könyvelik el.

A kiadások funkcionális bontásából lehet például tudni, hogy a magyar állam (központi költségvetés plusz önkormányzatok) uniós összehasonlításban keveset költ szociális juttatásokra, beleértve a nyugdíjakat és az egészségügyet is. Sportra és vallásra viszont kiemelkedően sokat, és az állam működtetése is sokba kerül.

A PM nem köti az adófizetők orrára, melyik költségvetési tételt melyik feladatkörhöz számolják el, így nem lehet ellenőrizni, hogy helytállóak-e a zárszámadásban közölt végösszegek. Például a 2019-es büdzsé 3,4 milliárd forintot irányoz elő a budapesti Bozsik-stadion fejlesztésére, de kérdés, hogy ezt a pénzt a sporttal kapcsolatos kiadások között tartják-e számon. Az biztos, hogy a Bozsik fejlesztése a Miniszterelnökség fejezetében szerepel, nem pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumáéban (Emmi), ahol a sportkiadások nagy része. Igaz, ez a funkcionális besorolás szempontjából nem jelent semmit.

A büdzsé cseppet sem átlátható

A magyar központi költségvetésről mindezen túl több okból sem lehet elmondani, hogy átlátható vagy áttekinthető lenne. Egyrészt azért, mert hiába vannak szakminisztériumok és azokon belül szak-államtitkárságok, már három olyan központi tárcát hoztak létre, amik ilyen-olyan megfontolások mentén mindenféle szakintézmények, -projektek és -feladatok fölött diszponálnak. A legnagyobb salátaminisztérium a Miniszterelnökség, aminek költségvetési fejezetében van pár sportprojekt, a Bocuse d’Or versenyek támogatása, a kastélyprogram, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, és a sort hosszan folytathatnánk. Az alapvetően protokolláris és kommunikációs feladatokat ellátó Kabinetirodához valamiért hozzácsapták a Tihanyi Apátság támogatását és a turizmust, a Kormányirodához pedig a Művészetek Palotáját és a napelemes fejlesztéseket.

Másrészt a kormány folyamatosan módosítja a költségvetést, gyakorlatilag alig jelenik meg olyan Magyar Közlöny, amiben ne lenne valamilyen átcsoportosítás. A büdzsét nyilvánosan nem frissítik az átcsoportosításokkal, így csak a következő év őszén, a zárszámadásból derül ki, hogyan alakultak ténylegesen a számok. A sok átcsoportosítás persze érthető, a költségvetéseket az előző év tavaszán írják a Pénzügyminisztériumban, nyár elején pedig az országgyűlés már meg is szavazza őket, jóval az előtt, hogy elkészülne az előző év zárszámadása. Vagyis úgy írják és fogadják el a költségvetéseket, hogy még az előző évi tényekkel sincsenek tisztában, és még hosszú hónapok vannak hátra addig, amíg elkezdődik az az év, amit a büdzsének szabályoznia kellene. Varga Mihály pénzügyminiszter szerint a költségvetés korai elfogadása a kiszámíthatóságot szolgálja.

Harmadrészt évről évre alultervezik a költségvetési bevételeket, így minden évben bőven akad pluszpénz, amit menet közben el lehet költeni. Az óvatos tervezés persze jó dolog, az már kevésbé, hogy a zárszámadás elkészültéig nem teszik közzé átlátható, követhető, tételes formában a változásokat.

Negyedrészt a költségvetésekbe óriási tartalékokat terveznek be: 2019-ben a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékot 165 milliárd, az Országvédelmi Alapot 60 milliárd forinttal, plusz ott vannak a fejezeti tartalékok. Ezeket a pénzeket a kormány néhány megkötéssel úgy költi el, ahogy akarja. 2019-ben még a januárnak sem volt vége, amikor a kormány először hozzányúlt a rendkívüli tartalékhoz, egyebek mellett 3,4 milliárdot csoportosítottak át a 2021-es vadászati kiállítás előkészítésére és felvezető eseményeire.