Görögország szép lassan magához tér a válság után, és ezt már a kábítószerfüggők is érzik. A heroin ára 2006-ban 75 dollár volt, ez 2012-re 18-ra esett vissza, és azóta is "csak" 26 dollárra drágult egy grammnyi szer ára. Németországban nem volt "visszaesés" a válság idején sem, igaz, ott 2006-ban jóval olcsóbb volt a görögországinál, de azóta 46-ról 53 dollárnyi euróra drágult a heroin.

A gazdaság kutatói fel is tették a kérdést: ha a kvarcóra ára beleszámít az inflációba, akkor a kábítószereké miért nem? Ha emberek óriási pénzeket költenek el illegálisan, akkor azt hogyan kell figyelembe venni a GDP számításakor? És egyáltalán, ha néhány pechesebb országban a maffia majdnem olyan erős, mint az állam, mit kezdjünk ezzel a ténnyel, amikor a gazdasági mutatókat számoljuk?

MTI / EPA / Gulamullah Habibi

A világ második legnagyobb gazdasága

Arról eltérő becslések vannak, mekkora a világ feketepiacának mérete – a legtöbben 10 ezer milliárd dollár körülire becslik az éves forgalmat –, de abban teljes az egyetértés, hogy ha a feketegazdaság egy ország lenne, akkor a világ második legnagyobb GDP-jét termelné az Egyesült Államok után. A Tübingeni Egyetem gazdasági tanszéke azt számolta ki, hogy az egyes országok GDP-jének mekkora része származik a feketepiacról. E szerint 2017-ben Görögország gazdasága volt a legfeketébb a megvizsgált országok között, a GDP 21,5 százaléka valamilyen illegális tevékenységből származott. Olaszország a második 19,8 százalékkal, Spanyolország pedig a harmadik 17,2 százalékkal. Igaz, a tübingeniek nem vizsgáltak meg minden európai országot – az Európai Bizottság még 2013-ban egy olyan adatsort tett közzé, amely szerint Bulgáriában, Észtországban és Romániában 30 százalék körüli az arány, az uniós átlag pedig akkor 15 százalék volt.

Magyarországon az uniós elemzés szerint 22 százalékon állunk,

ami egészen rettenetes adat volna, ha a tübingeni és a brüsszeli kutatást összehasonlítanánk, de a különböző módszertan miatt nem állítható, hogy nagyobb lenne a magyar feketepiac aránya, mint az olaszoké.

Természetesen nem kell azt feltételezni, hogy ez csupa maffiaszervezet tevékenységéből állna össze, a feketegazdaságba számít az is, ha nincs bejelentve egy munkavállaló, vagy ha a szaki számla nélkül javítja meg az autót. De óriási pénzekről van szó, ha csak a szervezett bűnözésre fókuszálunk: egy 2014-es olasz elemzés szerint a 'Ndrangheta 53 milliárd euró bevételt szerzett, ami több, mint a Deutsche Bank és a McDonald’s forgalma együtt. A dél-olaszországi szervezet nagyjából 60 ezer embert foglalkoztat, amivel az ország egyik legnagyobb munkaadója.

AFP / Luis Robayo

Londonban ma gyorsabban szállítják házhoz a kokaint, mint a pizzát – állt a drogokról idén tavasszal készített brit kormányzati jelentésben. A kábítószerárak az ENSZ adatai szerint az EU-ban és az Egyesült Államokban is stabilak, néhány országot kivéve alig követték az inflációt 2006 óta (Magyarországról itt nincsenek adatok). A drogok globális piaca évente körülbelül 320 milliárd dolláros, ehhez képest már-már aprópénz az a 10 milliárd euró, amekkora értékben cigarettát csempésznek az EU-ba.

Azt is meg szokták említeni: a fogyasztók számára a mennyiség és az ár sokkal fontosabb a minőségnél. Ezért is mondják azt a téma szakértői, hogy bármilyen jól mutatja be a Breaking Bad a drogpiacot, ebben az egy dologban pontatlan, szó sincs arról, hogy a minőségibb anyagokat szívesebben vásárolnák.

Olcsóbb a rabszolga, mint 1850-ben

Az embercsempészet majdnem akkora üzlet, mint a drogok: az Európai Parlament megbízásából készített vizsgálat szerint az EU-ban évente 30 milliárd eurót fizetnek az embercsempészetért – a prostituáltak nyugatra szállítása épp úgy ide tartozik, mint a menekültek utaztatása.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet úgy számol, hogy az embercsempészet, a rabszolgamunka és a szexmunka éves profitja globálisan 150 milliárd dollár. Ennek az összegnek nagyjából a harmadát Ázsiában hozták össze, de az EU bűnözői hatékonyabbak, itt a legmagasabb, 34 800 dollár az egy áldozatból kisajtolt profit. A 150 milliárd dolláros éves nyereségből 99 milliárd dollárt a prostitúció hoz, 34 milliárdot a bányákban, gyárakban és építkezéseken dolgoztatott rabszolgák munkája, 9 milliárdot a mezőgazdaságban munkára fogottaké, és 8 milliárdot a háztartásoknál dolgoztatott embereké.

MTI / Máthé Zoltán

Az International Harvard Review hozta le Siddhart Kara számítását a rabszolgák árairól. Az inflációval kiigazítva 1850-ben 9500–11 000 mai dollárnak megfelelő pénzért lehetett rabszolgát venni, ma attól függően, hogy melyik országról és milyen iparágról van szó, már csak 420 dollár az átlagos ár. Százhetven éve egy amerikai rabszolgatartó úgy számolhatott, hogy egy ember megvásárlása 5-7 év alatt térülhet meg, ma már egy év alatt bejön a kényszermunkára fogott dolgozók árának 2-4-szerese.

Rengeteg városi legenda szól a részegekre és késő este egyedül sétálókra támadó szervkereskedőkről, de a téma szakértői szerint ezeknek alig van valóságtartalmuk. Ennek ellenére a szervkereskedelem egyre nagyobb üzlet – mint a HVG korábban bemutatta, ennek a fő oka az, hogy javulnak a műtéti technikák, Ázsiában nő a középosztály létszáma, és világszerte hosszabbodik az átlagéletkor, vagyis egyre nagyobb a kereslet. Indiában egy vizsgálat arra jutott: egész falvak élnek abból, hogy a fiatalok eladják pár száz dollárnak megfelelő pénzért a fél veséjüket. A szervekre várók ezeket ott már 1500 dollárért veszik meg, és ez még olcsó is ahhoz képest, hogy az USA-ban 30 ezer dollár egy illegálisan megszerzett vese ára. A globális szervkereskedelem 75 százalékában vesék cserélnek szó szerint gazdát, de a kereslet és kínálat szabályai néhol egész meglepő eredményt hoznak. Ennek a leglátványosabb példája Kanada: ott 2004-ben betiltották, hogy a spermáért fizessenek, így a spermabankok kiürültek, úgyhogy az USA-ból csempészik be a kívánt mennyiséget.

AFP / Suvra Kanti Das

Ha nem lenne, sokan nem tudnának megélni

Még 2009-ben készült egy számítás, amely szerint 1,8 milliárd ember van jelen a feketepiacon, de nekik nyilván csak a töredékük az, aki hasznot is húz ebből. Azonban bármilyen szomorú, igaz az is: sok helyen az embereknek még a rabszolgamunka, a prostitúció vagy egy-egy szervük eladása az egyetlen lehetőség az éhezés helyett. A klasszikus olasz maffia pedig még ennél is többet kínál, ott gyakorlatilag az állam helyett biztosítanak tisztes megélhetést sokaknak, volt idő, amikor még a társadalombiztosítást is a szervezett bűnözés intézte, amikor a központi kormány kezéből kicsúszott az irányítás.

Az eredményeik néhol annyira látványosak, hogy egy-egy kutató már azt is felvetette: nem jobb munkaadó-e a maffia, mint az állam vagy pár multi? Erre azért a milánói Bocconi Egyetemről Paolo Pinotti tanulmánya szerencsére azt a választ adta: nem. Az elemzés szerint az egy főre jutó GDP 16 százalékkal lehetett volna magasabb Dél-Olaszországban, ha nincs szervezett bűnözés, és egyéni szinten sem kínál jobb lehetőségeket. Arról nem is beszélve, hogy a maffiában nincs fizetett szabadság, munkaügyi bíróságok, és az is a multik mellett szól, hogy ott ha a főnöknek baja van az alkalmazottal, akkor legfeljebb kirúgja, nem lelövi.