Néha egy apró gesztus is elég lehet az arcvesztés elkerüléséhez. Ezzel próbálkozott meg Varga Mihály pénzügyminiszter Nyíregyházán a Magyar Közgazdasági Társaság szokásos éves vándorgyűlésén, ahol népes közönség előtt szólt oda gazdaságpolitikai riválisának, Matolcsy György jegybankelnöknek, akinek légvárépítési aktivitása szemlátomást felbosszantotta. 

Néhány nappal korábban Matolcsy ugyanis a magyar gazdasági modell teljes átszervezését szorgalmazta, aktuálisan pedig általános konjunktúraépítő programot kezdeményezett. Ennek részeként néhány iparág célzott megerősítését is szükségesnek tartotta, nehogy egy eljövendő recesszió a mélybe rántsa a magyar gazdaságot is. Mondani sem kell, hogy Matolcsy ötletei kifejezetten a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak.

Matolcsy amúgy is nagy formát futott 2019-ben. Egyebek mellett nemzetközi fórumokon becsmérelte az euró bevezetését, méltatott egy nem létező eurázsiai valutauniót, világelsőségről álmodozott, fő egészségügyi refomerként lépett fel a Semmelweis Egyetemen, majd a klímaváltozás megfékezőinek bajnokaként is letette névjegyét. Univerzális tehetségként járta be a legkülönbözőbb fórumokat, és egyáltalán nem zavarta, hogy megannyi téren laikus benyomást kelt, pénzügypolitikai közhelyeket pufogtat, megalapozatlan fantazmagóriákkal áll elő, és akár egyetlen ötlethalmazzal több évben megtermelhető hazai összterméket költ el. Közben tehetséges, fiatal apparátusa egy részét arra fogja be, hogy az ő nagyszerűségét dicsérjék. Csak éppen a forint árfolyama védelmében nem szólalt meg, ezt alelnökének, Nagy Mártonnak delegálta.

MTI / Czeglédi Zsolt

Varga Mihály nem tett sokat, de legalább a kötelező minimumot hozta. Reális helyzetképet vázolt fel az év egészében, nem riogatott válsággal, recesszióval, inkább csitította a kedélyeket. Mindemellett 2019-es gazdaságpolitikai programja olyan óvatos volt, hogy a tényleges növekedés a tervezett 3,9 százalékot egy teljes százalékponttal meghaladta. Hihető versenyképességi programot eszkábált össze. Kifejtette, hogy szilárd, kiszámítható forintárfolyamra van szükség. Azt is, hogy nem lehet az egyik nap kiegyensúlyozott költségvetésről, a másikon általános konjunktúraélénkítésről beszélni. Megvédte az eurót, ha nem is kampányolt elszántan mellette. Egyáltalán, az eurázsiai térség bűvkörében élő, zsenitudatú jegybankelnökkel szemben maga volt a józanság. A higgadtság. A mértékletesség. A magyar gazdaságpolitika, hovatovább a teljes kormányzati politika nyugatias arcéle. Miközben Matolcsy rögeszmés fejtegetései láttán-hallatán mindenki más néma maradt – hol van már Lázár János, aki legalább csipkelődni mert vele? –, Varga legalább jelezte, hogy nem hibbant meg. Nyugatias talapzatra helyezte vissza a magyar gazdaságot. Legalábbis szavakban.

Beszámítható partnernek mutatkozott akkor is, amikor szembefordult Brüsszellel, s ez is nagy váltás Matolcsy korábbi megnyilvánulásaihoz viszonyítva. Mint ismeretes, Magyarország (és Románia) ellen azért indult eljárás, mert nem közelednek a középtávú költségvetési célhoz, hanem távolodnak tőle. Egy bonyolult, új szabály már nem azt írja elő, hogy a deficit ne lépje túl a maastrichti szabálykönyvben meghatározott 3 százalékot, hanem ennél nagyobb szigort vár el. Az elgondolás alapja, hogy jobb időkben a kormányok takarékoskodjanak, az államháztartás ne mutasson hiányt, netán többlettel zárjon. Tucatnyi uniós tagország ezt teszi, köztük Németország, Csehország, Bulgária.

Ezzel szemben a magyar gazdaságpolitikai hagyományokat tekintve valóban szerény, GDP-arányosan 2 százalékhoz közelítő hiány a mai európai mezőnyben nagynak számít, és Brüsszel ennek lefaragását javasolja. Varga ezt nem fogadta el, arra való hivatkozással, hogy az unió által diktált korrekciók szükségtelenül fékeznék a magyar gazdaság teljesítményét. Ami nehezen vitatható. Az már más kérdés, hogy valóban szükség van-e arra a voluntarista szemléletű élénkítésre, amelyet a kormány és a jegybank együttesen fűt. Mindenesetre Varga nem oktatta ki az illetékes uniós biztost, mint nemzetgazdasági miniszterként Matolcsy akkori partnerét, Olli Rehnt, akit lemondásra szólított fel.

Ám Varga is elveszítette a türelmét, amikor a magyar kormánynak címzett gazdaságpolitikai ajánlások között olyan passzusok bukkantak fel, hogy „erősítse meg a korrupcióellenes keretet, többek között az ügyészségi munka és a közérdekű információkhoz való hozzáférés javítása révén, valamint erősítse meg az igazságszolgáltatás függetlenségét”. Szerinte erre nem terjed ki a bizottság hatásköre, a magyar kormányt korrupciós gyanúba keverő kritikának aktuálpolitikai jellege van, s ez tipikusan a kettős mérce alkalmazásának tekinthető. Ezért azt külön nyilatkozatban utasította vissza. Igaz, egy szóval sem licitált rá miniszterelnökére és külügyminiszterére, holott az EU szidalmazásában erős vetélkedés folyik az ország vezetői között.

Máté Péter

A Brüsszel-ellenes magyar diplomáciai offenzíva épp arra épül, hogy a jogállamiság állapota nemzeti ügy, annak megítélése nem tartozik az Európai Bizottság kompetenciájába. Ezt az álláspontot képviseli az új igazságügyi miniszter, Varga Judit. Névrokon pénzügyminiszterének arra nincs felhatalmazása, hogy másképp fogalmazzon. Itt a határ, ezt nem lépheti át. Miközben a nemzetközi szervezetek tisztán gazdaságpolitikai jellegű vagy az üzleti környezetre vonatkozó kritikáit – például a Világbank Doing Business felmérését vagy a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában feltárt kifogásokat – a pénzügyminiszter igenis komolyan veszi, az azokban felvetett jogbiztonsági aggályokra nem reagál. Arról sem tett említést soha – még csak nem is utalt rá –, miképp vélekedik arról, hogy a magyar gazdasági modell lényegéhez a klientúra gazdagítása is hozzátartozik. Ami maga a nettó korrupció.

Varga szerencsésen mentesült az alól is, hogy ő keressen vevőt a Budapest Bankra, amelyet a GE-től 2015-ben 700 millió dollárért vásárolt meg a magyar állam. Pedig 2017 szeptemberében még ő maga fejtegette a Budapest Bank privatizációjának lehetőségeit, beleértve a tőzsdei értékesítést is, de ma már nem ő az illetékes, hanem Bártfai-Mager Andrea, a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter. Neki egy 2019. januári kormányhatározat értelmében június 30-áig tárgyalásokat kellett folytatnia a potenciális vevőkkel, azzal a feltétellel, hogy legalább a vételár megtérüljön. A privatizációról máig nincs érdemi hír. Csak rosszízű híresztelés, miszerint a Budapest Bankot is valahogy a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó MKB Bankkal vagy a Takarékbankkal akarják összeboronálni. Netán mindkettővel. Bármiként történjék is, Varga keze tiszta marad. Azt viszont ő sem úszta meg, hogy megünnepelje az egykori KGST-bank, a felettébb gyanús képződményként működő Nemzetközi Beruházási Bank Budapestre költözését.

Máté Péter

Varga pénzügypolitikáját persze megannyi kritika érheti. Baloldali vagy éppen szociálpolitikai szempontból felróható neki a főleg a középosztályt gyámolító családtámogatási program egésze, annak nagyvonalúsága és belső ellentmondásai. A családi pótlék és a nyugdíjminimum 2008 óta tartó befagyasztása (utóbbi több szociális juttatás alapja). A nyugdíjak elszakítása a gyorsan növekvő bérek színvonalától. Az Európa-rekordot jelentő áfa fenntartása, de még az adóparadicsomi jellegű, 9 százalékos társasági adókulcs is. Szakmai nézőpontból kifogásolható a befektetői piacot súlyosan torzító Magyar Állampapír Plusz ajnározása, amelyet egyébiránt a Magyar Nemzeti Bank műhelyében dolgoztak ki, holott a Magyar Államkincstár és az Államadósság-kezelő Központ felügyeletét is a Pénzügyminisztérium látja el. A MÁP Plusz ellentmondásait Surányi György megsemmisítő elemzésnek vetette alá, és a korábbi kétszeres jegybankelnök érveit az azóta folyó diskurzus sem gyengítette (az MNB válasza itt), (Surányi viszonválasza itt).

Mindez azonban belül marad az egyes pénzügyi irányzatok, iskolák közti vitán, és nem fajul odáig, hogy Európa vagy Eurázsia között kell választani. És ma már ez is kiérdemli a méltánylást. Még akkor is, ha a Pénzügyminisztérium a HVG kérdéseit idestova több mint egy éve nem hajlandó megválaszolni.