Havi 54 ezer forintból élek, hat gyerekem van, ebből nemigen telik tüzelőre

– mondja Vadász Iván, aki a Miskolctól északra található Lyukóvölgyben engedte meg, hogy bepillantást nyerhessünk az életébe. Ő is az energiaszegénységgel küzd, ahogyan a környéken oly sokan. Ez azt jelenti, hogy nem képes megfizetni a fűtés vagy az egyéb alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, ami a tisztességes életminőséghez szükséges.

„A máltaiaktól (Magyar Máltai Szeretetszolgálat – a szerk.) kaptunk rossz bútorokat, amit nem tudtak szétosztani, ez még nagyjából egy hétre elég” – mesélte a férfi, hozzátéve, hogy nagy szükségük volt a támogatásra, hiszen az 54 ezer forintos jövedelme miatt kiestek a szociálisan rászorultak köréből. Amikor pedig arról kérdezzük, hogy mégis mennyi köbméter fára lenne szüksége, hogy a téli szezont ki tudja fűteni, csak legyint, és megjegyzi, hogy azt ő nem tudja, mert akkora mennyiséget még sosem kapott.

A helyzetét tovább nehezíti, hogy a ház, amelyben lakik, finoman szólva sincs szigetelve. Ráadásul az áruházakban megvásárolható legolcsóbb kályhával próbálják befűteni, ami alig 40-50 százalékos hatásfokkal működik, hiszen a hőt sem tudja megtartani, így állandóan utána kell pakolni, hogy valamelyest meleg legyen az otthonukban.

Nincs egyedül

A probléma sok ezer családot érint a Sajó-völgyben, éppen ezért indította el hat civil szervezet – a Habitat for Humanity, a Nonprofit Szektor Analízis Egyesület (NOSZA), a Magyar Szegénységellenes Hálózat, az Esély Labor Egyesület, a Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata (Kötháló) és a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) – az úgynevezett Elosztó Projektet, amely az energiaszegénység ellen vette fel a küzdelmet.

Ők vittek minket körbe a környéken decemberben, és tőlük tudtuk meg azt is, hogy a Vadász család lényegében még a kedvezőbb helyzetűek közé tartozik, mert ők fával és nem lignittel, esetleg ruhákkal vagy műanyag hulladékkal fűtenek.

Csányi Nikolett

A probléma gyökere, hogy az utóbbi években feléledtek a környékbeli kisebb zsebbányák, ahonnan nemcsak a lakosság, hanem az önkormányzatok is előszeretettel vásárolnak lignitet. Sőt, 2011-ben a Mátrai Erőmű is elindított egy programot, melynek keretében házhoz vitték az olcsón kínált lignitet.

Az önkormányzatoknak kényelmesebb ezt adni, mert az erőmű házhoz vitte az árut, míg a favásárlásnál a szállítás is plusz költséget jelentett volna, ráadásul így nagyobb mennyiséget tudnak adni, ami látványosabb is

– magyarázza Kovács Bence, a Magyar Természetvédők Szövetsége energiaprogramjának munkatársa. A probléma, hogy a lignit – ahogy az az állami Fűts okosan kampány oldalán is szerepel – tüzeléstechnikai tulajdonságai nem jók, nagyon szennyezi a levegőt, ezzel rendkívüli módon rontja a helyi közösségek életminőségét, és "felhasználására a háztartási tüzelőberendezések alkalmatlanok”.

„Míg az erőműben kéntelenítés után kerül a levegőbe a füst, ez a lakossági kéményeknél nem így van, ott lerakódik és nemcsak az embereket, de a tüzelőberendezéseket is roncsolja” – magyarázza Kovács, aki elmondja azt is, hogy a háztartási célú tüzelőanyagokra jelenleg nincsen semmiféle rendelet vagy norma, így elvileg

bármit elégethetnek a mélyszegénységben élők.

„A levegőtisztaságért felelős kormányzati szervek tudomásunk szerint többször kormányülés elé terjesztettek egy javaslatot, melyben pontos értékek alapján meghatároznák, mit lehet lakossági célú tüzelőanyagnak nevezni, ám eddig nem sikerült elérni, hogy a javaslatból rendelet legyen” – mondja Kovács, aki szerint ha valaha lesz ilyen előírás, akkor abba a lignit biztosan nem fog beférni, hiszen annak égetésekor rákkeltő, szív- és érrendszeri károsodást, légúti megbetegedéseket okozó, agresszív anyagok sora keletkezik.

Csányi Nikolett

Mindezek ellenére a környéken sokan továbbra is lignittel oldják meg a fűtést, aminek az is az oka, hogy a tűzifa ára az elmúlt 5 évben harmadával-negyedével emelkedett, így pont a legszegényebb rétegek esnek el tőle.

Így jutottunk el mára odáig, hogy évente kb. 400 ezer tonna lignitet éget el a lakosság, ami 50-80 ezer család fűtését biztosítja.

„Ez pedig az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatósága által ajánlott módszertan szerint számolva kb. 60 milliárd forint kárt okoz az egészség és a környezetkárosítás szempontjából” – mondja F. Nagy Zsuzsanna, az Elosztó Projekt egyik szervezője, aki hozzáteszi azt is, hogy a fa- és lignitégetés évente 13 ezer ember idő előtti halálát okozza Magyarországon, de a gyermekek életesélyeit is 6-8 hónappal csökkentheti.

Ezért is végeztek egy felmérést 2019 szeptemberében, amikor lakossági szénárusító helyekről vettek mintákat. Direkt olcsókat választottak, hiszen ezek érhetőek el az energiaszegénységgel leginkább sújtott családok számára. A Bükkábrány–Ózd-vonalon található TÜZÉP-eken a helyben bányászott bükkábrányi, putnoki, felsőnyárádi szeneket, illetve egy kivételt, német brikettet is vásároltak. Ezen felül Sajókápolnáról és Ózdról is beszereztek mintákat, ahol azt az elmúlt évben, szociális tüzelőanyagként, ingyen kapták a lakosok.

A vizsgálatok sok meglepetést nem okoztak: a lakosság számára tüzelőanyagként árusított és osztott lignit háztartási tüzelésre alkalmatlan, ugyanis alacsony a fűtőértéke, magas a hamu- és kéntartalma. A bükkábrányi lignitbrikett hamutartalma például száraz állapotban 40 százalék felettinek bizonyult, de a bükkábrányi és sajókápolnai lignité is 30 százalék fölött volt. Csak összehasonlításként: a kontrollként bevizsgált német barnaszénbrikett hamutartalma mindössze 3,9 százalék volt.

Csányi Nikolett

Aggasztóan magas a kéntartalom is (3,29–4,6 százalék) a német termékhez képest, amely csupán 0,36 százalék volt. A vizsgálat szerint széntartalmát tekintve mindössze két minta nevezhető megfelelőnek (Ózd és Felsőnyárád), de ezek kéntartalma is elfogadhatatlanul magas volt.

Legalább van mivel fűteni

„Elmegyünk az önkormányzathoz, segítséget kérünk, amit tüzelőutalványban adnak. De azt sem mindig egyszerű megszerezni” – ezt már a farkaslyuki Berki Zoltán mondta, amikor körbevezetett minket a község területén található egykori nyíltszíni bányában. Sokan ugyanis, akik nem tudják a téli tüzelőanyagot megvenni, ide járnak.

A növényt kiszedik, a földet megvágják kapával, így lehet még találni szenet

– magyarázza Berki, aki szerint a környéken sokan bármit elégetnek a régi kályháikban, ám így sem tudják sokszor kifűteni a lakásokat. Az ő unokája is került már kórházba tüdőgyulladás miatt. „A doktor azt mondta, hogy próbáljuk legalább ott fűteni, ahol a kisunoka van. Ez sem könnyű, hiszen az itt elérhető jövedelmekből nem lehet kettő helyiséget kifűteni, ráadásul a falak is sokszor nedvesek, salétromosak” – magyarázza.

Stiller Ákos

Szerinte a legnagyobb segítség az lenne, ha az önkormányzatok enyhítenének a tüzelőutalványok átadásának szabályain, például „nem akadnának fenn azon, ha valaki 15-20 forinttal átlépte” a bevételi határt, amíg adható utalvány, de az is sokat segítene szerinte, ha nem mindig az aktuális havi, hanem egész éves bevételt néznék, illetve az is, hogyha a gyerekek után járó támogatásokat nem számolnák a bevételek közé.

Javaslata persze az Elosztó Projektnek is van, szerintük az alábbi lépésekkel lehetne hatékonyan fellépni az energiaszegénység ellen:

• Hozzanak létre támogatási alapot a hatékonyabb szigeteléshez és hatékonyabb tüzelőberendezések vásárlása (akár 80 százalékos támogatással).
• Vizsgálják felül az önkormányzatok szociális tüzelőanyag támogatási gyakorlatát, a lignitet, a magas kéntartalmú szeneket vegyék ki a támogatható tüzelőanyagok köréből.
• Tiltsák be a lignit tüzelőanyagként való értékesítését.
• Ne engedélyezzék újabb szénbányák megnyitását.
• Piacfelügyeleti szervként a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat indítson vizsgálatot a lakossági forgalomba hozott szénféleségek ellenőrzése érdekében.
• Vizsgálja ki a hatóság a lakossági tüzelésre értékesített ásványi nyersanyagok mennyiségét, fajtáját, a felhasználás, hasznosítás módját.
• A fogyasztóvédelmi hatóság vizsgálja meg a kereskedelmi forgalomban lévő tüzelőanyagok teljes körét (megfelelőségi tanúsítványok, származási bizonyítványok).
• A szénrégiók társadalmilag igazságos gazdasági átmenete, szerkezetváltása érdekében a kormányzat vonja be a kormányzati régiós tervezésbe a szénrégiók lakosait, önkormányzatait.