Tönkretesszük a Földet azzal, ahogy mosunk

Tönkretesszük a Földet azzal, ahogy mosunk

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
Dobos Emese
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Aggódhatunk azon, hogy miből készül egy ruhadarab és hogy mekkora környezeti terheléssel jár a gyártása, ám az a helyzet, hogy mi magunk vagyunk felelősek a ruhák ökológiai lábnyomának jelentős részéért.

Készülhet a ruhánk szigorúan ellenőrzött és minősített biopamutból, vegyi anyagok nélkül, a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a ruhadarabok ökológiai lábnyomának legnagyobb százaléka azután keletkezik, miután megvesszük. Így nem dőlhetünk hátra, hogy egy organikus anyagból, etikusan készülő ruhadarab megvásárlásával megtettük a Földért, amit csak lehetett. Ahogyan kezeljük, mossuk, szárítjuk és ameddig viseljük a ruháinkat, jóval nagyobb hatással van a környezetre, mint először gondolnánk.

Az elfogyasztott energia harmadát a háztartások használják fel. Bár a mosógépünk ennek csak kis részét teszi ki, a mosás felelős a vízfogyasztásunk közel 20 és az energiafogyasztás 9 százalékáért, így egyes szakértők becslése alapján egy ruhadarab élettartama esetében csak a mosása az ökológia lábnyoma negyedét teszi ki.

A GreenDependent Intézet ENERGISE projektje a háztartások energiafelhasználásának csökkentését tűzte ki célul: több mint 40 háztartás vett részt a programban, és az egyik megállapításuk, hogy hetente átlagosan 4-5 mosási program fut le. „Ha mindenki hetente eggyel kevesebbet mosna, azzal sokat el lehetne érni országos szinten. Már akkor egy kisebb város karbon-lábnyomával csökkenne az országos szint” – mondja Vadovics Edina, az intézet szakmai vezetője.

©

A környezet megóvásának egyik eszköze, ha alacsonyabb hőfokon mosunk: a brit Energy Saving Trust számításai alapján, ha 40 helyett 20 fokra állítjuk a gépet, azzal az energia 60 százalékát megspóroljuk. A mosással kapcsolatban azonban számtalan környezetre káros szokás él bennünk: „Sokan kimossák a ruhákat egy használat után akkor is, ha azok nem koszosak, vagy ha csak egy kis foltot kellene kivenni. A mosógépet se pakolják tele sokan és az is jellemző, hogy túl magas hőfokon mosunk megszokásból. Vannak, akik évszakonként elpakolják és előveszik a ruhákat és kimosnak mindent, akár szükséges, akár nem. Illetve sokan nem mernek alacsony hőfokon mosni: nálunk a program során nagyon sokan először próbálták ki a 30 fokon mosást. Ez az egyik nagy eredményünk, hogy sok háztartásban ez rendszeressé vált. Rájöttek, hogy így is tiszta lesz a ruha” – meséli a szakmai vezető.

Azt látja problémának a mosással kapcsolatban, hogy az emberek nem ismerik a mosógépüket rendesen, nem tudják, hogy melyik program mennyit fogyaszt és hogy pontosan mire jó: „a technológiai váltás nem elég, nagyon fontos a társadalmi normákra, a mindennapi használati szokásokra is fókuszálni, és ezekről beszélni” – véli Vadovics Edina. „Sok háztartásban probléma, hogy nincs pénzük egy energiahatékonyabb mosógép megvételére. Emellett több, a programban résztvevőnek nehéz volt megértenie, hogy beruházás nélkül, a szokásaik megváltoztatásával is tudnak spórolni, zöldülni, váltani” – teszi hozzá.

Ezzel a ruhának is ártunk

Nem is csak a vízhasználat, vagy az energiaigény látja kárát a túlmosásnak. Ha túlmossuk a ruhákat, idő előtt tönkremennek és jóval hamarabb a szemétben kötnek ki, mert kifakulnak, összemennek vagy elveszítik a formájukat. „Sokakban él még az, hogy ha fertőtleníti kell valamit, akkor hipózni kell, közben ez árt magának az anyagnak és a környezetnek is” – mondja Hegedűs Zsanett textilszakértő. Ráadásul az egyre elterjedtebb szárítógépek is kárt tudnak okozni a ruhákban amellett, hogy nagy az energiaigényük: „attól környezetbarátabb nincs, ha magától száradnak meg a ruhák” – teszi hozzá.

Bár a mosógépgyártók már úgy hirdetik az új generációs, energiatakarékos készülékeket, hogy bármilyen kényes kezelést igénylő darabot beledobhatunk, a Tudatos Vásárlók Egyesülete által készített mosógépteszt egyik konklúziója is az, hogy az energiatakarékosság az alapfunkciók – a mosás, öblítés, centrifugázás – rovására megy: „annyi vízben egyszerűen nem lehet rendesen mosni, így például a mosógél a szálak között ragad” – mondja a textilszakértő.  

Zöld szlogenek, jóhiszeműeknek

Több forrás is a divatipart jelöli meg a mikroműanyag-szennyezés fő forrásaként: egyes szakértők szerint a szintetikus alapanyagú ruhák mosásából származó mikroműanyagok, vagyis az 5 milliméternél kisebb műanyagok teszik ki az óceánok mikroműanyag-szennyezésének 35 százalékát. A több mint 50 millió tonnányi megtermelt ruha kétharmada pedig szintetikus anyagból, nejlonból, poliészterből vagy akrilszálból készül. „Az eleve mikroméretűre gyártott, elsődleges mikroműanyagok környezetbe kerülését könnyebb megakadályozni, hiszen eltekinthetnek a használatuktól a gyártók.

A ruhák esetében viszont másodlagos mikroműanyagokról beszélhetünk: a mosás során fizikai és kémiai hatások révén apró darabok töredeznek le a szintetikus szálról, amelyek így a szennyvízbe kerülnek. Ezek egy része a kisebb, akár 1-10 mikrométer alatti mérettartományba esik, ahol a mikroműanyagok még nagyobb egészségügyi kockázatot jelenthetnek és még a megbízható kimutatásuk sem megoldott” – mondja Bordós Gábor, a szaktanácsadással és akkreditált vizsgálatokkal foglalkozó WESSLING Hungary Kft. projektvezetője.

©

A zöld boltok pedig tele vannak olyan eszközökkel, labdákkal, szűrőkkel és mosózsákokkal, amelyek azt ígérik, hogy ezek használatával megakadályozhatjuk a mosásunk során keletkező mikroműanyagok környezetbe kerülését. A szösz viszont nem egyenlő a mikroműanyaggal. „A mosás során keletkező mikroműanyag-szennyezés jelentős lehet, de ez egy kevésbé kutatott terület, így pontos információk egyelőre nincsenek. A műanyagból készülő eszközök önmagukban is mikroműanyag-források, hiszen azokról is egy idő után részecskék válnak le használat közben, ahogy öregszik az anyag. Hogy milyen hatékonysággal és milyen méretű darabokat fognak be, az is kérdéses. Pont azok a nagyon apró mikroműanyagok okozhatják a legnagyobb problémát, amelyek befogására ezek nem biztos, hogy alkalmasak.

Ha összegyűjtik a szöszöket, azokkal ráadásul mit csinálunk? Bezacskózzuk és a szemétbe dobjuk? Ez csak a szennyezés elodázása

– figyelmeztet a szakértő. A zöld marketingnek további táptalajt ad, hogy a törvényi szabályozás a mikroműanyagok meghatározására még folyamatban van, így előszeretettel tüntetik fel a mikroműanyag-mentes zöld varázsszót akkor is, amikor közel sem járt a termék ahhoz, hogy mikroműanyag kerüljön bele.

A szakértő egyébként nem ellenzi a plasztikot, a racionális használatot tartja fontosnak: „Ez egy ördögi kör. Egy PET-palackot nem lehet akárhányszor újrahasznosítani, hogy újból palack legyen belőle. Az anyagminőség romlása után egyik út a molekulaszerkezetben tárolt energia hasznosítása, azaz égetés kontrollált körülmények között. Ennél jobb megoldás lehet az anyag újrahasznosítása más termékekben, például műszálas ruhák készítése során, viszont abból meg mikroműanyag lesz.

Ha tenni akarunk a probléma ellen, a fogyasztásunkat kell átgondolni.

Mivel mosunk?

„A mosószergyártók az önkéntes kompaktosítás mellett tették le a voksukat, ez azt jelenti, hogy ugyanolyan teljesítmény mellett kisebb mennyiséget kell használni vagy eleve koncentráltabbak a termékek. Másfelől az EU is környezettudatosságra kötelezi a cégeket, betiltották már a foszfát használatát, ami káros volt a környezetre és az összetevők biológiai lebonthatóságát is előírják” – mesél a változásokról Murányi István, a Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetség főtitkára.

©

Számos tévhit él a zölden mosók körében: az egyik ilyen, hogy az öblítők egészségünkre káros anyagokat tartalmaznak, vagy hogy a mosószerek 30-40 százaléka csak töltőanyag és hogy csak bizonyos térfogatszázalék felett kell feltüntetni egy-egy összetevőt. Való igaz, a legtöbben a tisztaságot a jó illathoz kötik, holott a kettőnek semmi köze egymáshoz, ezért az öblítőket sokan teljesen elhagyhatónak tartják. Reneszánszukat élik a házilag elkészíthető mosószerek, a mosódió és a mosószóda, ez viszont megosztja a szakértőket és a fogyasztókat is: van, akinek beválik és van, akinek nem.

„Az ilyen megoldások esetében két probléma merül fel: az egyik, hogy a teljesítményük változó és kiszámíthatatlan, sokszor elmarad a legtöbb terméktől. Másfelől a környezetbarát tulajdonságaikat helyezik előtérbe, de ilyenkor azt is figyelembe kell venni, hogy valójában milyen nagy egy, például Indiából ideszállított termék tényleges ökológiai lábnyoma” – teszi hozzá Murányi István.

Gondoljuk át: az anyagnak, a környezetnek, vagy a lelkemnek használok igazából ezekkel a mosószerekkel?

– kérdezi Hegedűs Zsanett. Összességében- az EU-s előírásoknak köszönhetően is – ma már egy átlagos mosószer jóval kisebb környezeti terheléssel bír, mint korábban, így nem kell lelkiismeretfurdalást éreznünk, ha nem mi magunk reszeljük le otthon a mosószappant, hogy abból házi mosószert készítsünk.

Hozzászólások