A parlamenti képviselők hiába kérdezik a kormányt a Magyarországon dolgozó külföldiek számáról, de még a statisztikusokat is hiába kérdeznék – mondta Lakatos Judit statisztikus a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén. Három lehetséges módszertan van, mindhárom egészen mást hoz ki:

• a népszámlálás megbízható, de csak tízévente készül (a 2011-es népszámlálás szerint 70 ezer külföldi dolgozott itt), ráadásul alulbecsli a külföldieket, ha a kérdezőbiztossal nem beszélnek közös nyelvet,
• a munkaerő-felmérés évente több tízezer háztartás adatai alapján készít becslést, de ez jelentősen alulbecsli a külföldi dolgozók számát, 2011-ben például 30 ezer külföldi foglalkoztatottat mutatott ki, ami alig a fele a népszámlálási adatnak, mert a legtöbb idegen nyelven nem készül el a kérdőív
• a kiadott munkavállalási engedélyek száma pedig 2019-ben nagyjából 75 ezer volt, de ez csak a legálisan és a nem munkaerő-kölcsönzőn keresztül itt dolgozókat jelenti, ráadásul csak az 50 főnél nagyobb szervezeteknél dolgozókat mutatja.

2016 óta úgy megnőttek a bérek, hogy sokkal többen érdeklődnek a magyarországi munka iránt – magyarázta Langerné Rédei Mária, az ELTE egyetemi docense. A trendeken az látszik, hogy minél távolabbról érkezik valaki, annál magasabb végzettségű, és minél közelebbről, annál idősebb. A külföldiek két kedvenc területe Budapest, valamint a határ környéke.

Azokon a helyeken, ahova sok külföldi érkezik, világszerte megfigyelhető néhány hasonló trend, ez igaz Magyarországra is. Ilyen például az, hogy a veszélyesebb, a kosszal járó, vagy a fizikailag nehéz munkára hívják elsőre a külföldieket, kivéve az igazán jó képzettségűeket. Az is látszik, hogy a külföldiek számára nemcsak a jövedelem számít, hanem a jövőkép is. És a helyiek hozzáállását is átformálja, ha sok külföldi érkezik – ezen a ponton az amerikaiak XIX. századi mondását idézte:

Mi munkaerőt kértünk, és emberek érkeztek.

„Láttam azt, hogy a németek és az osztrákok hogyan foglalkoztak a magyarokkal, és látom azt, hogy mi hogyan foglalkozunk a külföldiekkel” – így kezdte az előadását Koji László, az Építőipari Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) elnöke. Szerinte igazán nem az számít, hogy megmondják, pontosan hányan vannak a vendégmunkások, hanem az, hogy legálisan foglalkoztatják-e őket, rend és bürokratikus egyszerűség legyen.

A kormánypropaganda olyan, amilyen, de a valóság nem ilyen, a pénzügyminiszter mindent megtett, hogy külföldi állampolgárokat a lehető legegyszerűbb, legátláthatóbb módon lehessen foglalkoztatni

– tette hozzá.

Szerinte az, hogy munkaerő-közvetítők kerülnek be a folyamatba, úgy, hogy nem csoportokat, hanem egyéni munkavállalókat próbálnak kiközvetíteni cégekhez, rossz: gyakran történik meg, hogy a munkaadó akkor jön rá, hogy a dolgozó alkalmatlan, amikor az már ott van nála, a munkavállaló pedig ilyenkor már nem egyszer maradt ott nyelvtudás és pénz nélkül. De ilyesmi nem csak nálunk történik, Németországban is ez az egyik legnagyobb probléma.

„Egy óriási terhet vettünk le Varga miniszter úr válláról”, amikor hátrányos helyzetből érkező, tanulatlan embereket fizet az építőipar az állam helyett – mondta.

A romániai, szlovákiai és ukrajnai dolgozók után egyre nagyobb létszámban jelennek meg a távol-keletiek – mondta László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. A legjobban szerinte a mongolok tudtak integrálódni, az elsőként érkezőknél már nagyon sok a vegyes házasság is. Az igazán komoly probléma szerinte az, hogy sokszor nem készülnek fel a cégek és a városok arra, hogy más országokból érkeznek emberek. A külföldiek nem tudják, mit érdemes tenniük azért, hogy helyben befogadják őket, hogy hozzátegyenek valamit a közösség életéhez, és sem a munkáltatók, sem a kormány, sem az önkormányzatok nem adnak információkat erről.

Bajos szerinte a szállások helyzete is: sokan 12-15 fős szállásokon élnek, ilyenkor mindenképp több lesz a konfliktushelyzet. A nyelvi nehézségek problémákat okoznak a lakókörnyezetben és a gyárakban is. Az, hogy a migráns egy szitokszó lett, nem segít, de az a vállalati kultúrától függ, hogy a külföldieket be tudják-e építeni a munkahelyi közösségbe – tette hozzá. Olyanra is volt példa, hogy amikor egy gyárban sztrájk volt, és az ukrán munkások nem engedték, hogy a cégvezetés elkülönítse őket a sztrájkoló magyaroktól, az gyakorlatilag eltüntette a két csoport közti különbségeket.

De nagyon sok az alkalmatlan középvezető is, akinek fogalma sincsen arról, hogyan kell bánni a külföldiekkel.

A magyar dolgozók gyakran nehezen élik meg, hogy külföldiek is ott vannak, főleg úgy, hogy nagyon sokan gondolják azt, a külföldi munkaerő drágább. Sokan nagyon szélsőségesen látják a külföldi dolgozókat: rablókat, gyilkosokat látnak bennük, és a lakókörnyezetben is vannak közbiztonsági félelmek. Megesett már Dorogon, hogy egy nő azzal állt elő, ő fél, hogy a gyerekei külföldiek mellett mennek el iskolába tartva.

Vezetőképünk illusztráció