5 százalékkal esett vissza a magyar gazdaság teljesítménye 2020-ban, vagyis 1995 óta ennél rosszabb éve csak 2009-ben volt a gazdaságnak

– tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal a második becslését. A naptárhatást is beleszámolva – hiszen 2020 szökőév volt – 5,1 százalékos a csökkenés. Az év utolsó negyedévében 2019 utolsó három hónapjához viszonyítva 4,1 százalékkal csökkent, a 2020-as harmadik negyedévhez képest 1,4 százalékkal nőtt a GDP.

Február közepén, amikor a KSH az első becslését közzétette – abban 5,1 százalékos visszaesésről volt szó – arra figyelmeztettek a statisztikusok: a megszokott minimális változtatásnál jóval nagyobb is lehet a különbség, amikor részletesebb számokat közölnek, a járvány ugyanis olyan gyors változásokat okozott a gazdaságban, „amelyek az adatminőségre, a becslési módszerek eredményességére és a szezonalitásra egyaránt hatással vannak”. Ilyen drámai változás nem lett, azért még mindig nincs vége, az nyugodtabb időkben is megesik, hogy egy kicsit később is módosítják a számokat, ahogy precízebb alapadatok érkeznek be.

Fazekas István

Ezúttal már azt is közzétették, hogyan állt össze az adat: a mezőgazdaság hozzáadott értéke 6,7, az iparé 4,8, az építőiparé 9,4, a szolgáltatásoké 4,8 százalékkal lett kisebb, mint 2019-ben.

Összességében a szolgáltató szektor 2,7, az ipar 1,0, az építőipar 0,5, a mezőgazdaság pedig 0,2 százalékpont esést indokol az 5 százalékos GDP-csökkenésből.

A háztartások fogyasztása 2,6 százalékkal csökkent 2019-hez képest, az utolsó negyedévben pedig 4,2 százalékos visszaesést mértek. Ez azért kiemelkedően fontos, mert az már a járvány első hulláma alatt is látszott, hogy mi a kormány célja: a hitelmoratóriummal és más hitelkonstrukciókkal pluszpénzhez juttatni a háztartásokat, hogy az ő fogyasztásuk kihúzza a gazdaságot a gödörből.

Ha negyedévenként nézzük az eseményeket, jól látható, milyen ívet ír le a válság:

• 2020 január–márciusában még 1,9 százalékos növekedést mértek az egy évvel korábbihoz képest , úgy, hogy annak a három hónapnak csak az utolsó három hetében volt itt a járvány,
• április–júniusban minden korábban elképzeltnél mélyebb volt a recesszió az első hullám alatti lezárások miatt, 13,7 százalékos lett a visszaesés,
• július–szeptemberben újraindult a gazdaság, az egy évvel korábbihoz viszonyítva már csak 4,8 százalékos visszaesést mértek,
• október–decemberben pedig 4,1 százalék lett az esés 2019 utolsó hónapjaihoz képest.

Vagyis a negyedéves számokat és a szektoronkénti adatokat egymás mellé téve egyértelmű:

az első hullám alatti lezárások és a szolgáltató szektor leállása húzták igazán a mélybe a gazdaságot

– csak az utolsó negyedévben 51,1 százalékos visszaesést mértek a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén, a szállításban és raktározásban pedig 20,0 százalékosat, a kereskedelem pedig alig 0,1 százalékkal tudott növekedni.Ebből pedig már egyértelmű, hogy az ősszel miért próbálta a kormány minél inkább elhúzni az újabb járványügyi szigorítást, ameddig csak egyértelművé nem vált, hogy a további lazaság már a teljesítőképessége határán túlra lökné az egészségügyet. Abban, hogy „csak” ekkora lett a recesszói, nagyon komoly szerepe volt annak, hogy a gyárakban a tavaszi leállásokat felhasználták arra, hogy átálljanak a szigorúbb járványügyi előírásokra, így az ősszel már nyugodtan folyhatott a munka, ugyan visszaesés volt, de sokkal kisebb, mint tavasszal.

A gazdaság fő adatait már ez előtt közzétették:

• az ipar 6,1 százalékkal esett vissza – az áprilisi katasztrófa után októberig nagyon gyors volt a visszapattanás, utána viszont újra csökkenés kezdődött,
• ezen belül az építőipar 9 százalékkal esett vissza,
• a kiskereskedelmi forgalom 0,2 százalékkal esett vissza, a februári pánikvásárlások után leállás jött, majd a nyáron lassabb volt a visszapattanás a külföldi turisták nélkül, de még rosszabb hír, hogy a decemberi forgalom alacsonyabb volt a novemberinél, vagyis nagyon sokan a karácsonyi vásárláson spóroltak,
• a foglalkoztatottság az év legelejétől áprilisig 78 ezer fővel csökkent, augusztusra azonban visszatért az év eleji kiindulószintre. Onnan októberig 63 ezren elvesztették a munkájukat, december végéig viszont 49 ezren visszatértek. Azonban egy év alatt több, mint 400 ezerrel nőtt azoknak a száma, akik „majdnem munkanélküliek”, egy héten 30 óránál kevesebbet dolgoznak.
• Az export forintban számolva 3,3, az import 1,7 százalékkal nőtt, ami szép teljesítmény, bár nem árt hozzá tudni, hogy a forintgyengülés volt az oka: ha euróban számolunk, máris 4,3, valamint 5,7 százalékos csökkenést kapunk,
• a beruházásoknál az utolsó negyedéves növekedéssel legalább annyit sikerült elérni, hogy csak 3,8 százalékos lett az éves visszaesés,
• a lakásépítések száma 34 százalékkal nőtt, 11 éves rekordra, új építési engedélyből viszont 36 százalékkal kevesebbet adtak ki, mint egy évvel korábban,
• ahogy a miniszterelnök fogalmazott a válság elején, „a turizmusnak kampó”, egy év alatt kétszer omlott össze a szektor, összességében 58 százalékkal volt alacsonyabb a vendégéjszakák száma, és 93 százalékkal kevesebb a bevétel, mint egy éve (mindezt úgy, hogy soha nem látott aranyévnek indult 2020).

Ebből pedig világosak nem csak a 2020-as zuhanás okai, hanem 2021 legnagyobb dilemmái is. Az ipar úgy, ahogy működik, ott visszaesés volt a második hullámban, de az újabb teljes összeomlást sikerült elkerülni. Az emberek azonban, amint észrevehető lett az, hogy nem lesz egyhamar vége a válságnak, elkezdték visszafogni a kiadásaikat, a cégek sok dolgozót küldtek részmunkaidőre (sőt, azóta már kijöttek a rettenetes januári foglalkoztatási számok, azokon már a munkanélküliség nagy megugrása látszik). Vagyis az igazán nagy kérdés most az: sikerül-e a gazdaságot visszaállítani a normális működésébe az egészségügy összeomlása nélkül, még mielőtt túl sok embernek elfogy a megmaradt pénze?