„A gazdaság visszaesése nagyobb lesz, mint amire a jegybank és a pénzügyi tárca számít, ennek megfelelően kellene kalibrálni a kormányzati segítséget" – mondta a HVG-nek tavaly áprilisban Riecke Werner. Mi tagadás, igaza lett. Abban is, hogy öt–tíz százalék közötti államháztartási hiányt jövendölt akkor, amikor a pénzügyi tárca még 2,7 százalékos deficitcélról álmodozott. A tények ismertek: az államháztartás pénzforgalmi hiánya megközelítette az 5550 milliárd forintot, ami a piaci áron számolt hazai összterméknek csaknem a 12 százaléka.

„A kilábalás nem gyors visszapattanás lesz, hanem lassú, elnyújtott folyamat"

A gazdaság visszaesése nagyobb lesz, mint amire a jegybank és a pénzügyi tárca számít, ennek megfelelően kellene kalibrálni a kormányzati segítséget - mondja Riecke Werner pénzügyi közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke.

Pedig távol állt tőle minden vészjósló jövendölés, nem vázolt rémséges forgatókönyveket, ellenkezőleg, a számok, adatok tiszteletében élt. Nem szélsőséges jelzőkkel operált, inkább találó, olykor gunyoros metaforákkal jellemezte a helyzetet. Tisztelték tudását, szerették stílusát, egyike volt azoknak a kevéssé ismert, széles műveltségű pénzügyeseknek, akik különböző korokban és különböző pozíciókban oly sokat tettek az országért.

Édesanyja irodai alkalmazott, édesapja mérnök volt, az akkori NDK néphadseregének műszaki tisztje, nyugdíjazása után kulturális minisztériumi alkalmazott. Riecke Werner Erfurtban járt középiskolára, onnan került 1972-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Bár gazdaságmatematikai szakágon végzett, hamarosan átnyergelt a pénzügyekre. 1982-ben csatlakozott a Pénzügykutatási Intézethez, amelyet a legendás Hagelmayer István – a rendszerváltás után az Állami Számvevőszék első elnöke – igazgatott, s amelyet az ország egyik legjobb műhelyévé formált. Az infláció- és az árfolyamelmélet volt a fő kutatási területe. A későbbi pénzügyminiszter Kupa Mihály mellett 1987 és 1989 között részt vett a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót is magában foglaló modern adórendszer kidolgozásában. „Remek gyerek volt, és még mindig fiatal harcos” – reagált a halálhírre Kupa.

A rendszerváltás megelőző évben a Németh-kormány tanácsadócsapatát erősítette, amely az összeomlás előtti utolsó pillanatban sikeresen stabilizálta a pénzügyi helyzetet. Utána a Magyar Nemzeti Bankban helyezkedett el, ahol Surányi György második elnöksége idején előbb ügyvezető igazgató, majd alelnök lett, részt vett az 1995-ös pénzügyi stabilizációban. Előbb a jegybanktanács, majd annak átformálása után a monetáris tanács tagja volt, egészen 2004-ig.

Később a Nemzetközi Valutaalap megbízásából több szovjet utódállam pénzügyi rendszerének kialakításában, modernizálásában működött közre. A munkába bevonta kollégáit, barátait is. „Miközben Kirgizisztánban az államkincstár felállításán ügyködött, felkért, hogy monetáris politikáról tartsak előadásokat” – emlékszik vissza barátjára Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank korábbi alelnöke. Mindketten tagjai a Tizenötöknek, a Mellár Tamás – korábban a KSH elnöke, jelenleg országgyűlési képviselő – szervezésében létrejött laza szerveződésnek; ebben a minőségében adott interjút a HVG-nek is.