Orbán balkeze: Parragh László
Parragh László a jelek szerint fontos kormányzati tanácsadó lett gazdasági kérdésekben, és ezt nem szégyelli hangoztatni. A kamaraelnök nyilatkozik a válságkezelésről, a minimálbérről, az oltás kötelezővé tételéről és az inflációról, keményen kritizálva az Orbán volt jobbkeze, Matolcsy György vezette jegybankot.
Előfordult, hogy a válság alatt hajnali háromkor is egyeztettek Orbán Viktor miniszterelnökkel, hogy mit kellene csinálni – engedett betekintést a válságkezelés kulisszatitkaiba Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában. Parragh László az elmúlt hetekben nemcsak saját fontosságát hangsúlyozta, de több gazdaságpolitikai kérdésben nyilatkozott szokatlanul határozottan. A három legfontosabb:
- A minimálbér,
- a koronavírus elleni oltás kötelezővé tétele,
- a jegybank monetáris politikája és az infláció.
Az országos iparkamara elnökeként a fenti témákhoz Parraghnak formálisan semmi, vagy nagyon kevés köze van. A gyakorlatban aztán szeptember 8-án a Pénzügyminisztérium olyan közleményt adott ki, amely szerint Varga Mihály miniszter Parragh Lászlóval egyeztetett a minimálbér emeléséről. Ez egyrészt azért különös, mert az MKIK-nak nincs szerepe a minimálbér meghatározásáról szóló bértárgyalásokon, nem tagja az ezt bonyolító VKF-nek (a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fóruma). Másrészt Parragh bevonása azt jelzi, hogy az MKIK-elnök nem túlzott, valóban a miniszterelnök egyik legfontosabb gazdasági tanácsadójává lépett elő.
Egyébként Parragh László nem sokkal korábban rúgott egy nagyot az egész VKF-be, illetve a minimálbér-egyeztetések egész létező mechanizmusába. Az iparkamara elnöke szerint
a minimálbér-egyeztetések folyamata elavult, szakmailag megalapozatlan, a résztvevő szervezetek súlytalanok.
A munkáltatói érdeképviseletek persze kikérték maguknak, szerintük „a bértárgyalásokat továbbra is a megszokott, magas színvonalú és szakmai megalapozottságú párbeszéd mellett kívánják folytatni”.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az MKIK egyáltalán nem képviseleti intézmény. Ugyan minden gazdasági vállalkozás köteles évi 5 ezer forintos kamarai hozzájárulást fizetni (amiből 500 forint az MKIK-é), ez nem jár tagsággal. A területi kamaráknak vannak önkéntes tagjaik, de az MKIK azoktól a napi működést tekintve független intézmény.
Jön a 200 ezer forintos minimálbér
Parragh László nem csak a VKF-ről mondott lesújtó véleményt, a minimálbér-emelés minimális mértékét is megnevezte: legalább 200 ezer forintra kell nőnie (mármint a bruttó minimálbérnek). A 200 ezer forintos minimálbért először Orbán Viktor miniszterelnök lengette be, az a legújabb nemzeti konzultáció kérdései közé is felkerült – nem meglepő módon a válaszadók elsöprő többsége támogatja, hogy a legkisebb kereset minél előbb elérje a 200 ezer forintot.
Jelenleg a bruttó minimálbér teljes munkaidős foglalkoztatás esetében 167 400 forint. A kérdés igazából nem az, hogy felemelik-e 200 ezerre, hanem hogy egy vagy két lépésben. Egyébként ha a koronavírus-járvány nem töri meg a 2016-os nagy, átfogó béremelési megállapodás után kialakult pályát, akkor ez 2023-ban történt volna meg, vagyis épp még két lépésben. A mostani szintről az egy nekifutásra történő emelés viszont jelentős ugrás lenne, a 200 ezer forint 19 százalékos emeléssel érhető el. Ami kiugró növekedés lenne, bár nem példa nélküli. A 2016-os bérmegállapodás után következett egy 15 százalékos emelés, a NER-korszak elején, 2012-ben pedig 19 százalékos emelés történt.
A bértárgyalások hamarosan kezdődnek, a vállalkozások egész biztosan nem mennek bele ingyen egy ilyen jelentős emelésbe. Az érdekképviseleti vezetők már jelezték, hogy jelen állapotban a cégek nem képesek kigazdálkodni egy közel 20 százalékos emelést, az csődhullámhoz vezetne. Kivéve, ha az állam az emeléssel párhuzamosan jelentősen könnyít terheiken. Ahogy az történt az elmúlt években, a 2016-os megállapodás értelmében. Annak része volt a szociális hozzájárulási adó (szocho) csökkentése, ebből még 2022-re van egy lépés, és abban az évben esedékes a szakképzési hozzájárulás eltörlése. Ezek együtt a munkáltatói terhek további 2 százalékpontos csökkentését eredményezik.
Varga Mihály igyekezett mindenkit megnyugtatni és azt nyilatkozta, hogy
a leginkább érintett kis- és középvállalkozásokat a kormány segíteni fogja az emelés kigazdálkodásában.
„A kamara a vállalkozásokkal folytatott egyeztetés során összegyűjtötte javaslatait, a kormány ezeket is figyelembe véve vizsgálja a kompenzáció, így például a további adócsökkentések lehetőségét” – mondta Varga. Azt nem részletezte, hogy pontosan milyen kompenzációkról lehet szó.
Tényleg kevés a hazai minimálbér
A minimálbér emelésének egyébként bőven van tere, sőt immár egyre inkább szükségessé válik, mivel a minimálbér mértéke a teljes munkaerőpiacot, sőt az egész gazdaságot érinti, ráadásul meghatározásában szociális szempontok is érvényesülnek, így nincsen olyan képlet, ami egyszerűen kiadná, mennyinek kellene lennie adott körülmények közt a legalacsonyabb fizetésnek. Általános szakmai alapok azért vannak, a nemzetközileg elfogadott ökölszabály szerint érdemes figyelembe venni annak átlagkeresethez és medián keresethez viszonyított mértékét, a minimálbérnek ugyanis csak akkor van értelme, akkor képes kiegyenlítő szerepet játszani, ha nem túl alacsony.
Az átlagkereset az elmúlt években jelentősen nőtt, még 2020-ban, a járvány és a válság ellenére is közel 10 százalékkal. Így éves átlagban meghaladta a bruttó 400 ezer forintot. A minimálbér emelésének üteme ennél lassabb volt, tavaly az arányszám – miszerint a minimálbér az átlagkereset hány százaléka – 40 százalék alá csökkent, miközben 2017-ben még hajszál híján 43 volt. A medián kereset – vagyis közepes, ennyit keres az, aki a munkavállalókat sorba állítva középen áll – jellemzően minden országban alacsonyabb az átlagosnál, mivel a nagyon magas fizetések felhúzzák az átlagot, a mediánt azonban nem. 2020-ban a bruttó medián 320 ezer forint volt, vagyis kétszer annyi, mint a minimálbér. Amely a mediánról még régebb óta szakad le, mint az átlagkeresetről, 2015-ben a minimálbér még közel 57 százaléka volt a mediánnak.
Nemzetközi összehasonlításban azok az országok,
ahol alkalmaznak minimálbért, annak szintjét jellemzően az átlagkereset 35–45 százaléka, illetve a medián 50–60 százaléka közötti sávban szokták meghatározni. E sávokat szem előtt tartva a magyar minimálbér már 2020-ban inkább alacsonynak volt mondható.
A minimálbér leszakadása pedig csak gyorsul idén, hiszen az emelés mindössze 4 százalékra rúgott, miközben az előrejelzések szerint a fizetések kétszámjegyű növekedése bőven benne van a pakliban.
Egy nagy emelés tovább nyomhatja az inflációt
Ezzel együtt a minimálbér-emeléssel érdemes csínján bánni. Ha a vállalkozások nem képesek kigazdálkodni a béreket, az elbocsátásokhoz, vagyis a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. Szélsőséges esetben pedig csődhullámhoz, akár egész iparágak megszűnéséhez. Nem hiába említette Varga a kompenzációt.
Kevésbé szélsőséges esetben a jelentős emelésnek inflációs hatása van. Egyfelől azért, mert a magasabb költségszintre reagálva a vállalkozások árat emelnek. Másfelől a magasabb bérkiáramlás miatt ezt meg is tehetik, a magasabb fizetésből a dolgozók ugyanis képesek kifizetni a magasabb árakat. Adott helyzetben a gazdaság persze elvisel némi inflációs nyomást, de ez most nem feltétlenül az a helyzet. Jelenleg az infláció 5 százalék környékén van, éves átlagban is 4 százalék fölé várható, ami már kívül van az árstabilitás fölött őrködő jegybank 3 százalék +/- egy százalékos toleranciasávján.
A jegybank úgy látja, az infláció középtávon sem térne vissza a 3 százalékos célhoz, ezért szigorítási ciklusba kezdett kamatemeléssel és a gazdaságélénkítési eszközök kivezetésével.
Parragh kontra Matolcsy
Apropó jegybank, Parragh László nem a VKF-fel kezdte a pofonosztást, hanem a jegybankkal. Azt nyilatkozta, hogy a monetáris politika évek óta elhibázott, az inflációs pálya pedig már a járványválság előtt fenntarthatatlan volt.
Azért külön korholta az MNB-t, hogy „figyelmeztetés nélkül” megszüntette a kis- és közepes vállalkozások támogatására kitalált Növekedési Hitelprogramot (NHP). Ez egyébként nem igaz, az NHP kerete teljesen kiszámíthatóan merült ki, és a jegybanki kommunikációból az is nyilvánvaló volt, hogy nem fogják megnövelni a keretet (ahogy azt többször megtették korábban).
A jegybankot persze lehet kritizálni. Bár vitatható, az országos iparkamarának ez mennyire tiszte, az pedig legalábbis furcsa, hogy Parragh László egyszerre hányja az MNB szemére, hogy kedvezményes hitelekkel élénkítette a gazdaságot és azt, hogy kivezeti ezeket a hiteleket. Illetve hogy nem sikerült kordában tartania az inflációt és azt, hogy szigorítási ciklusba kezdett az infláció kordába szorítására.
Nehéz nem azt gondolni, hogy Parragh László tulajdonképpen Matolcsy György jegybankelnököt támadja, aki az utóbbi hetekben, hónapokban nyíltan és keményen kritizálta a kormány gazdaságpolitikáját (erre saját rovata van a Magyar Nemzetben), és különösen azt, hogy még mindig élénkíteni (vagy ahogy a kormány látja: újraindítani) igyekszik a gazdaságot, ezzel inflációt gerjesztve, adósságot növelve.
Nagy vs Matolcsy
Az Orbán körüli emberek közül nemcsak Parragh támadta Matolcsyt, hanem Nagy Márton miniszterelnöki főtanácsadó is. Nagy Márton egyébként májusig a jegybank alelnöke volt, akkor teljesen váratlanul távozott posztjáról, majd ugyanilyen váratlanul lett a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója. Az okok máig sem ismertek, pletykák szerint személyesen Matolcsy György jegybankelnökkel alakult ki konfliktusa – akit Orbán korábban a jobbkezének nevezett.
Szeptember 8-án, a Portfolio konferenciáján azt mondta:
A gazdaság irányítása egy kézben van Magyarországon, a miniszterelnöknél, ezen ne vitatkozzunk, a végrehajtás viszont több intézménynél, és jó húzás volt a munka operatív törzsekre való kiosztása.
Ezzel minden bizonnyal volt főnökének szólt oda, aki azt írta, a 2013 óta folytatott gazdaságpolitika fundamentális hibája, hogy mióta a Nemzetgazdasági Minisztériumból Pénzügyminisztérium lett (vagyis mióta Matolcsy miniszterből jegybankelnök lett), nincs a kormányban gazdaságpolitikai irányítóközpont.
Nagy Márton nem kritizálta a jegybankot a szigorítási ciklus megkezdéséért, sőt azt mondta, jól tette, amit tett. Ugyanakkor a magas inflációt úgy értékelte, mint ami „szükséges rossz”, az ár, amit meg kell fizetni, mert a magyar gazdaság gyorsan és alacsony munkanélküliség mellett indult újra.
A következő lépés a kötelező oltás?
Feltételezve, hogy Parragh László nem teljesen önjáróan nyilatkozgat fontos gazdaságpolitikai kérdésekről, illetve hogy tanácsai nyitott fülekre találnak a miniszterelnöknél, amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy ismételten a koronavírus elleni oltás kötelezővé tételéről nyilatkozott. Szerinte a járvány leküzdéséhez be kellene vezetni a kötelező oltást, legalábbis egyes foglalkozásoknál. „Nem azoknak a védelme érdekében, akik nem akarják felvenni az oltást, hanem a teljes társadalom és a gyermekeink védelmében” – mondta, az oltást párhuzamba állítva a gyerekkorban kötelezően beadott oltásokkal. Parragh szerint
az államnak keményebben kellene belenyúlnia ezekbe a folyamatokba.
Az állam eddig egyáltalán nem nyúlt bele keményen a folyamatokba, a magyar oltási program megrekedt, kevesebb mint 6 millió ember van beoltva, az oltási hajlandóság hónapok óta a nullához konvergál, az oltottak száma csak azért nő, mert elkezdődött a 12–17 év közötti gyerekek oltása.
A kormány a kezdetektől elzárkózott az oltás kötelezővé tételétől – nyilván nem függetlenül attól, hogy a lakosság (a párt szavazói) nem elhanyagolható része oltásellenes. Végül az egészségügyi dolgozók számára kötelezővé tették az oltást, de a miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy erről is úgy kellett meggyőzni. Ugyanakkor a kormány egyértelműen és egyre inkább az oltást tekinti a járvány elleni legfőbb fegyvernek. Sőt szinte az egyetlen fegyvernek, immár jobbára a korlátozó intézkedések és a maszkviselés újbóli bevezetését is kizárva.
A negyedik járványhullám közeledtével azonban egyáltalán nem biztos, hogy ilyen alacsony átoltottság mellett el lehet kerülni az egyéb intézkedések bevezetését.
Az átoltottság jelentős növelése pedig aligha lehetséges az oltás kötelezővé tétele nélkül.
Jogilag rendezni kellene a helyzetet
Amit a szakszervezetek egyébként elutasítanak, egyrészt a munkavállalói jogok korlátozására hivatkozva, másrészt arra, hogy amelyik vállalat el akarja érni, hogy a dolgozók oltassák be magukat, annak ez jellemzően szokott sikerülni pozitív ösztönzők alkalmazásával és a szakszervezetekkel való együttműködéssel.
Az biztos, hogy a kormánynak és az országgyűlésnek lenne tennivalója. Egyelőre a munkajoggal foglalkozó szakemberek közt sincs egyetértés, hogy milyen jogaik vannak a munkáltatóknak és a munkavállalóknak. Az biztos, hogy a munkáltatója senkit sem kötelezhet arra, hogy beoltassa magát, és emiatt senkit sem lehet elbocsátani. A munkavégzéstől azonban az oltatlan dolgozó eltiltható, vagy alapbéres állásidőre küldhető – mivel a munkáltató köteles biztosítani a többiek számára az egészséges munkakörnyezetet. Ugyanakkor valószínűleg az állás betöltésekor (vagyis mielőtt felvennének valakit) a munkáltatók megkövetelhetik a beoltottságot – vagy nem.
Ezeket a részletkérdéseket rendezni kellene, illetve törvényben kellene szabályozni, hogy kötelezővé lehet-e tenni az oltást vagy sem. Még törvényi szintű szabályozás esetén is felmerül, hogy ez nem alkotmánysértő-e. Az oltás kötelezővé tétele kapcsán ugyanis több alapjog megsértése felmerül, márpedig azokat csak indokolt esetben és csak arányosan lehet korlátozni.
Igaz, az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) áprilisban kimondta, hogy
a kötelező oltások szükségesnek tekinthetők egy demokratikus társadalomban.
A döntés ugyan nem a koronavírus elleni oltás ügyében született, a keresetet olyan cseh szülők nyújtották be az EJEB-hez, akiket megbírságoltak a gyerekeik beoltatlansága miatt, vagy épp akiknek emiatt nem vették fel a gyerekeiket az óvodákba – számolt be a Szabad Európa. Ezzel együtt a döntés minden oltás esetében mérvadónak tekinthető.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
