A pálmaolaj lehet, hogy rossz, de még rosszabb lenne, ha hirtelen nem használnánk
Néhány éve alapos botrány kerekedett a pálmaolaj körül: bejárták a világsajtót a kitermeléshez köthető erdőirtások, emiatt kipusztuló állatok képei és a kényszermunkáról szóló jelentések. Világszerte bojkott is indult az alapanyag ellen. A kép azonban közel sem fekete-fehér: egyáltalán nem biztos, hogy a termelők vagy a fogyasztók jól járnának, ha egy csapásra betiltanák az alapanyag használatát.
A pálmaolajat utálja a világ a legjobban, de ebből használunk a legtöbbet. Az elmúlt évek bojkottjai ellenére is – írja a pálmaolaj történetéről nemrég könyvet író Jonathan E. Robins történész a The Conversationön megjelent cikkében. Ezzel nagyjából össze is foglaltuk azt, hogy összességében mekkora hatása volt a pálmaolaj körüli, néhány évvel ezelőtti kampányoknak a fogyasztásra. Összességében semennyi.
A cikk szerint két fő oka volt, hogy ennyire elterjedt az alapanyag: számos alternatívánál egészségesebb és olcsó. És miközben a modernkori kitermelést több állatfaj veszélyeztetéséhez is kötik, egyes források szerint a pálmaolaj elterjedése mentette meg a bálnákat a kihalástól az 1800-as évek végén, ugyanis azokat ipari léptékben vadászták előtte, mert szappanokhoz és lámpákhoz bálnazsírt használtak fel. Az igazi áttörés azonban a kilencvenes évek után jött el, amikor elkezdték szabályozni azt, mennyi szív- és érrendszert károsító transzzsírt tartalmazhatnak a feldolgozott élelmiszerek: 2000 és 2020 között az egészségesebb alternatívának számító pálmaolaj európai importja megduplázódott, az amerikai pedig megtízszereződött. Közben leváltották a kozmetikai termékekben lévő kőolaj-összetevőt is pálmaolajra.
Ma becslések szerint a nyugati országokban feldolgozott termékek felében megtalálható, a legkülönfélébb élelmiszerektől egészen a kozmetikumokig. 2019-ben robbant ki ekörül a botrány: az emberek többsége mostanra elárvult, szomorú orángutánbébikre és kiirtott erdők képére gondol a pálmaolaj neve hallatán, hiszen több tanulmány is született arról, hogy járult hozzá a pálmaolaj-kitermelés az erdőirtáshoz, a biológiai sokszínűség csökkenéséhez és az üvegházhatású gázok kibocsátásához, valamint a kényszer-, és gyerekmunkához. Egy Borneó szigetén forgatott, magyar dokumentumfilm azt is bemutatta, hogy teszik tönkre a pálmaolajban érdekelt vállalkozók az őslakosokat: történetesen, hogy leitatják és zsarolják őket.
Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének főtitkára szerint olyan problémák jöttek be a világjárvánnyal, hogy „nem ütik már olyan erősen” a pálmaolajat. Ezt így látja Szöllősi Réka élelmiszer-politikai elemző is: „Mostanra lecsengett a pálmaolaj körüli vita, ez jellemző egyébként az élelmiszerekkel kapcsolatos vitákra: gondoljunk csak arra, ami a tojás egészséges vagy egészségtelen mivolta körül zajlott, vagy a vaj kontra margarin kérdésre. A szakértő kiemeli: mivel óriási mennyiségű pálmaolajra van szükség, az élelmiszeriparban senki nem is gondolhatta, hogy reális lehet ezt az alapanyagot döntő mértékben lecserélni.
Gazdasági szempontból mindenesetre nem lenne fenntartható lecserélni. Intődy Gábor is felhívja a figyelmet: ez a legnagyobb hozamú növényi olaj, és nincs is alternatívája: „Bármi mással helyettesítenék, az csak még rosszabb lenne” – mondja. A szövetség állásfoglalása szerint a fenntartható forrásból származó pálmaolaj egyébként a legjobb megoldás.
Szöllősi Réka szerint a pálmaolaj körüli botrány érdeme viszont, hogy behozta a köztudatba az élelmiszerek előállítása kapcsán felmerülő környezetvédelmi kérdéseket, és ki is tágította azok körét.
Most akkor a pálmaolaj jó vagy rossz?
Az elmúlt évek sokkoló és szívbe markoló szalagcímei után egyre többen érvelnek amellett, hogy nem szabad fekete-fehéren megítélni a pálmaolajat. Egy nemrég, az indonéziai ültetvényeken végzett kutatás arra mutatott rá, hogy a közellenségnek kikiáltott pálmaolajnál rosszabb is van: a kókuszolaj-kitermelés miatt ötször annyi állatfaj van veszélyben, ha éppen azt vesszük figyelembe, milyen hatással van a kitermelés a helyi ökoszisztémára és az élővilágra.
Egy 2020-ban megjelent tanulmányban pedig azt hangsúlyozzák, hogy a pálmaolaj-kitermelés révén több ázsiai országban is csökkent a szegénység, hiszen az elmúlt 30 év során jelentősen hozzájárult a gazdasági növekedéshez. A kutatás vezetője is arra hívta fel a figyelmet, hogy a pálmaolaj betiltása nem lenne fenntartható, mert rengeteg kistermelőnek nyújt megélhetést, és háromszor több olajat nyerünk olajpálmából egy hektáron, mint szójából, repcéből vagy napraforgóból. Így, ha a pálmaolajat ezekkel helyettesítenénk, sokkal több erdőterületre és így természetes élőhelyre lenne szükség ahhoz, hogy elég növényi olajunk legyen. A két legnagyobb pálmaolaj-kitermelő ország, Indonézia és Malajzia például be is tiltotta a pálmaolajmentes termékeket, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a környezetvédelmi szervezetek bojkottja csak a fejlődő országokat diszkriminálja, és a gazdasági fejlődésüknek szab gátat.
Ugyanezt a komplexitást emeli ki Szöllősi Réka is. Szerinte, ha a pálmaolajról beszélünk, sokféle probléma felmerül: ilyen a monokultúrás növénytermesztés, a multinacionális cégek szerepe és felelőssége, a kizsákmányolás, a gyerekmunka, a fejlett és fejletlenebb országok közötti ellentét, a különböző zsírok körüli vita, és még sorolhatnánk. Így keveredik a környezetvédelem, az etikai szempontok, a táplálkozástudomány, az élelmiszer-biztonság és a tömegkommunikáció hatása is abban, ha a pálmaolajról beszélünk.
Mit tehet a vásárló?
Vásárlóként azonban nagyjából esélyünk sincs, hogy mindezt mérlegeljük, ha éppen a kezünkben van egy csomag, pálmaolajat tartalmazó keksz. Szöllősi Réka szerint az is fontos, hogy lássuk: nem attól lesz biztosan fenntartható valami, hogy valamilyen összetevő, pl. pálmaolaj van vagy éppen nincs benne. „Abból még nem következtethetünk semmire, és pláne nem ad lehetőséget arra, hogy bármivel is összehasonlítsuk” – hangsúlyozza. Ugyanis számos érv is szól a növény és az olaj mellett: az olaj kedvező élettani és technológiai tulajdonságai, hogy tartósabbak az ezzel készült élelmiszerek, így alkalmazása segít az élelmiszer-pazarlás csökkentéséhez, ráadásul a pálma igénytelen, gazdaságos a kitermelése, a legnagyobb hozammal rendelkező olajnövény, és nem utolsó sorban rengeteg kistermelőnek nyújt megélhetést – hogy csak néhányat említsünk.
A Magyar Édességgyártók Szövetségének főtitkára szerint szakmai szervezetként az is a feladatuk, hogy rámutassanak a különböző alapanyagok, élelmiszeripari gyakorlatok komplexitására. „Kihívás is, hogy megmutassuk, nem pusztán fekete vagy fehér valami, mert lehet, hogy ha valamit lecserélnek, egyszerűen megdrágul a termék, és ezt nem könnyű megértetni az emberekkel. Sokszor egymásnak ellentmondó elvárásoknak kellene egyszerre megfelelni” – mondja. Erre példaként a csomagolásmentességet hozza fel: egyszerre várnák el a fogyasztók is, hogy kevesebb műanyaggal járjon minden, és a gyártók is erre törekednek, viszont a világjárvány okozta megnövekedett higiénia miatt még többet is kénytelenek használni műanyagcsomagolásból, mint korábban. „Figyelemmel követjük a trendeket, amelyek a természet állapotát illetően sajnos egyáltalán nem biztatóak, és ösztönözzük egy-egy alternatíva használatát a partnereknél. Ha van” – teszi hozzá.
Zöldre mosás a fenntartható pálmaolaj?
Szöllősi Réka szerint természetesen lehetne javítani sok mindenen a pálmaolaj-kitermelés kapcsán, a fenntartható pálmaolajat tanúsító RSPO pedig amolyan állatorvosi ló, mert jó példa arra, hogy megannyi jószándék és fogyasztói igény ellenére is mennyire nehéz egy megbízható tanúsítási rendszer működtetése a globális piacon. „Előbb-utóbb szükség lesz egy objektív mérőrendszerre, hogy ha áll valaki az üzletben a polc előtt, el tudja dönteni, most akkor melyik terméket válassza” – véli.
Zöld védjegyből bár több száz van, egy sem vonatkozik az élelmiszer-előállítás környezeti lábnyomára. „Rettenetesen bonyolult ezt pontosan kiszámítani. Ráadásul az, hogy valami »zöld« vagy sem, számtalan szemponton múlik. Hiszen köthető valami erdőirtáshoz, de lehet, hogy kevesebb ivóvizet használnak fel a termesztésénél, vagy éppen kevesebb vegyszert, mással összehasonlítva. A csomagolások és a jelenleg használatos zöld jelölések meg egyetlen aspektusra vonatkoznak.”
Szöllősi Réka szerint manapság a zöldre mosástól azért tartunk elsősorban, mert valóban nem tudjuk eldönteni, hogy hihetünk-e egy jelölésnek, feliratnak a csomagoláson, vagy sem. Ez azért is van így, mert az élelmiszergyártók által feltüntetett állítások, így a „környezetbarát”, vagy az „újrahasznosítható csomagolás” jelenleg még nem tudják megfogni az összes szempontot, amit figyelembe kellene venni, mert az élelmiszerek előállítása egy rendkívül komplex folyamat.
Mindenesetre a szakértő szerint a belátható jövőben megjelennek a komplexebb útmutatást és szempontrendszert figyelembe vevő védjegyrendszerek, amelyek lehetővé teszik majd azt is, hogy a háztartási gépek energiahatékonyságára vonatkozó jelöléshez hasonlóan például A, B, C, D kategóriák közül összehasonlítsunk bizonyos termékcsoportok előállításának környezeti lábnyomát: így például a szalámit a sajttal. Termékcsoportokon belüli összehasonlításra, tehát két szalámi közül a fenntarthatóbb előállítású kiválasztására azonban valószínűleg még többet kell várnunk. A szakértő szerint vásárlóként mindenesetre jó, ha már most tudatosítjuk magunkban, hogy rengeteg szempontot kell figyelembe venni.
Szöllősi Réka szerint akár nagy meglepetések is érnek majd bennünket, ha kidolgozzák a környezeti lábnyom mérésének objektív rendszerét: könnyen lehet, hogy egy Dél-Amerikából ideszállított gyümölcs fenntarthatóbbnak bizonyul, mint egy közelben előállított konzerv, hiszen a fenntartható előállításnak is van egységnyi hatékonysága és az élelmiszerek szállítása kisebb arányban nyom a latba, mint hinnénk, ha ökolábnyomról van szó.
Intődy Gábor ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy még a határozottan jószándékú, ökotudatos gyártók és fogyasztók sincsenek könnyű helyzetben. „Világszerte új jelenség, hogy megjelentek ún. ellengyártók. Ők azt állítják magukról, hogy másképp működnek, másképp csinálják a dolgokat. De ha megkapargatjuk a felszínt, akkor látjuk csak, hogy ez valójában csak marketing, amivel a kifejezetten tudatosnak mondott és jól fizető vásárlókat célozzák meg. A kommunikációjukban is az ellenkultúra jelenik meg. De közben ugyanúgy használnak cukrot, kakaót, ugyanúgy csomagolnak” – figyelmeztet.
Szöllősi Réka rámutat arra is, hogy az emberi gondolkodás, a lélektan és az evolúció is szerepet játszik abban, hogy akkora világméretű botrány kerekedett a pálmaolaj körül. „Van egyfajta bizalmatlanság az élelmiszeripari gyártók irányában. Két generáció óta jellemző, hogy nem mi magunk állítjuk elő, gyűjtjük össze, készítjük el azt, amit megeszünk. Ellentétes az ösztöneinkkel az, hogy lényegében idegenek rakják elénk, amit megeszünk. Ez erős, tudat alatti frusztráció, amit ki kell csatornázni. Az ilyen történetek erről is szólnak.”
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Pálmaolajban fürdik a világ, de tényleg a bojkott a megoldás ez ellen?
Szomorú szemű orángutánbébik és az éhhalál szélére kerülő termelők: a pálmaolajjal kapcsolatos vitában a két oldalnak ez a leggyakoribb érve az olcsó alapanyag ellen, illetve a termelés fenntartása mellett. Ám a két dolog nem feltétlenül mond ellent egymásnak.
Lehet-e fenntartható a pálmaolaj?
Míg a legtöbben az erdőirtásokra gondolnak a pálmaolaj kapcsán, az is fontos szempont, hogy az olajpálmák révén több ázsiai ország vidéki részén csökkent a szegénység.
