Akkorát drágult a napraforgóolaj, hogy visszahozhatják a mumusként kezelt pálmaolajat
Már keresik a napraforgóolaj alternatíváit a hazai élelmiszeripari cégek is, miután az orosz–ukrán háború miatt leálltak a szállítások, fogynak a készletek, és az idei termelés feltételei sem biztatók. A leggyorsabb megoldás a repceolaj lehet, de itt is végesek a készletek, hosszú távon a korábban nagy mumus pálmaolaj lehet a megoldás sokak számára. Leszámítva, hogy a legnagyobb termelő épp megtiltotta az exportot.
A környezetvédelem komoly eredményei válhatnak semmissé az orosz–ukrán háború következtében az élelmiszeriparban, jelesen a fenntarthatóbb pálmaolaj-termelés területén – figyelmeztetnek zöld szervezetek. Oroszország és Ukrajna jelentős élelmiszeripari szereplő, és kiemelkedő napraforgóolaj-termelő is. Az orosz és az ukrán termelés a világon felhasznált összes napraforgóolaj 7 százalékát adja, az ukrajnai termelés felét pedig az Európai Unió vásárolja fel.
Az exportot azonban jelentősen visszavetette a háború. Az ukrán kikötők nem képesek ellátni feladatukat, korlátozott a vasúti és közúti szállítás, és a kereskedelmet az agresszor Oroszországra kivetett szankciók is korlátozzák. Ez aztán oda vezet, hogy
a véges készletek miatt egyre drágul a napraforgóolaj, két hónap alatt 55 százalékos áremelkedést regisztráltak.
Egyre több élelmiszeripari vállalat mérlegeli ezért, hogy áttér más termékekre, ami lehet repce-, pálma-, szója-, sőt különleges esetben akár olívaolaj is. Az alternatívákra általában jellemző, hogy korábban magasabb áron forogtak, mint a napraforgóolaj, de a gyártók utóbbi fogyatkozó készletei és drágulása miatt lépéskényszerbe kerülnek.
A Politico arra emlékeztet, hogy több élelmiszeripari szereplő – például a brit Iceland Foods élelmiszer-kereskedelmi lánc – már jelezte, hogy át- vagy visszatérnek a pálmaolaj vagy a szójaolaj alkalmazásához. Az Iceland erről az szóló közleményében bőszen szórta a hamut a saját fejére a pálmaolaj miatt, de enélkül, mint jelezték, “árucikkek széles köre tűnne el a fagyasztóinkból és polcainkról, mint többek között a fagyasztott sült krumpli és már burgonyatermékek”. A napraforgóolaj használata rendkívül elterjedt az élelmiszeriparban, számos termék fontos alapanyaga, de technológiai felhasználása is elterjedt: ebben sütik a termékeket, vagy épp csak megkenik vele a sütőlapokat, gépeket.
A pálmaolajat termelése fenntarthatóságával és környezeti hatásaival kapcsolatban korábban számos kritika érte. A kitermeléséhez köthető erdőirtások, az emiatt kipusztuló állatok képei és a kényszermunkáról szóló jelentések nyomán az európai gyártók igyekeztek visszafogni felhasználását, vagy legalábbis kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy fenntartható körülmények között termelt termelt árut szerezzenek be. A pálmaolajjal kapcsolatos viták a koronavírus-járvány idejére azonban már mérséklődtek.
A pálmaolaj lehet, hogy rossz, de még rosszabb lenne, ha hirtelen nem használnánk
Néhány éve alapos botrány kerekedett a pálmaolaj körül: bejárták a világsajtót a kitermeléshez köthető erdőirtások, emiatt kipusztuló állatok képei és a kényszermunkáról szóló jelentések. Világszerte bojkott is indult az alapanyag ellen. A kép azonban közel sem fekete-fehér: egyáltalán nem biztos, hogy a termelők vagy a fogyasztók jól járnának, ha egy csapásra betiltanák az alapanyag használatát.
Itthon is keresik az alternatívákat
A romló helyzetet az érintett hazai gyártók is érzékelik. Napirenden van a napraforgóolaj kiváltásának kérdése – mondta a hvg.hu-nak Intődy Gábor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének főtitkára. Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója szerint pedig a szövetség több tagvállalata is jelezte, hogy
készleteik végesek, és elérkezhet az a pillanat, amikor nem tudják majd megszokott csatornákon beszerezni a napraforgóolajat, és már kutatnak alternatív beszerzési források után.
Az ügyvezető igazgató szerint a legkézenfekvőbb helyettesítési anyag a repceolaj, ami nagyon hasonlóan viselkedik ipari környezetben, és relatíve könnyen ki lehet váltani vele a napraforgóolajat a receptúrákban. Itt is számítani lehet azonban arra, hogy a hirtelen megugró kereslet felsrófolja az árakat, és kérdéses az is, hogy jut-e elég repce minden napraforgóolaj kiváltására – írta.
A pálmaolajra váltás már nem ennyire magától értetődő, mivel komolyabban bele kell nyúlni a receptekbe. Hosszabb távon azonban úgy tűnik, nem lesz más út. A repce az aktuálisan elérhető mennyiségek miatt rövid távon jelenthet megoldást, közép- és hosszú távon azonban lehet, hogy a pálmaolaj áll rendelkezésre megfelelő mennyiségben.
Annál is inkább, mert Ukrajnában már el kellett volna vetni az idei napraforgót, ami nem, vagy csak elenyésző mennyiségben történt meg Vörös Attila szerint. Vagyis korántsem biztos, hogy a következő szezonra meglesz a szokásos mennyiség, még akkor sem, ha rövid időn belül befejeznék a háborút. A szántóföldi növénytermesztés nem tudja olyan gyorsan lereagálni a változásokat, itt csak szezonra előre lehet tervezni, ami jellemzően éves időtáv – írta.
Eközben az alternatívaként szóba jöhető olajok ára a növekvő kereslet miatt – illetve a pálmaolaj esetében a vártnál kisebb tavalyi termés miatt is – szintén megindult felfelé. “Ezt az egyenletet kell megoldani, miközben nem lehet látni, hogy belátható időn belül helyreáll-e az ellátás” – mondta Szöllősi Réka.
A helyzetet tovább ronthatja, hogy a legnagyobb termelőnek számító Indonézia bejelentette: csütörtöktől korlátozza a pálmaolaj kivitelét az országból. Ez még komolyabb árnyomást jelenthet a piacon, különösen, hogy a dél-amerikai szárazság miatt szójaolajból is kevesebbet várnak idén, míg a repceolaj nemzetközi árát a rossz kanadai repcetermés tolhatja felfelé. (A legtöbb szójaolaj Argentínából, míg a legtöbb repceolaj Kanadából kerül a világpiacra.) A pálmaolaj kivitelének korlátozását épp az indokolja, hogy a többi növényi olaj szűkös készletét látva felvásárlási roham indult meg.
Receptúra, csomagolás, technológia
Hogy az olajok leváltása a receptúrában mivel jár, arról Szöllősi Réka élelmiszer-politikai elemző beszélt a hvg.hu-nak. A különböző alapanyagoknak különbözőek a tulajdonságaik, így az íze, állaga, eltarthatósága, zsírsavösszetétele, feldolgozhatósága. Az új receptúrát le is kell tesztelni: megvizsgálni, hogy a termék miként működik az új összetevővel, mit kell változtatni az előállítás technológiáján, mennyiben változik az íze, az állaga, meddig lesz eltartható.
Az élelmiszeripart közben egy sor másik tényező is sújtja, így az energia, a mezőgazdasági alapanyagok és az üzemanyagok árának emelkedése, amik mind a drágulás felé tolják a piacot. A cégeknek ráadásul nem csak az alapanyagok drágulásával és hiányával kell megküzdeniük, hanem egy sor más nehézséggel és költséggel is, ami az alapanyagváltással együtt jár.
Például szükség lehet a csomagolóanyagok lecserélésére. Ezeket költséghatékonysági okokból sokszor egy évre előre legyártatják, sok esetben rajta az összetevők kötelezően előírt, a fogyasztók tájékoztatását segítő jelölésével. Azzal azonban, hogy az esetleg kieső alapanyagot másikkal pótolják, nem csak hogy komoly pluszköltséget okoz a címkék vagy az egész csomagolás lecserélése, de – lévén a zömük műanyag – hatalmas műanyagpazarlással is járhat, ha ki kell dobni a használhatatlanná váló csomagolóanyagokat.
Egyszerűsíteni kell a váltással járó folyamatokat
Szöllősi Réka szerint ez egy olyan újfajta helyzet, amely mind a gyártóktól, mind a fogyasztóktól, mind a hatóságoktól alkalmazkodást és türelmet követel, de tudomása szerint egész Európában vannak már olyan kezdeményezések, hogy valamilyen módon, ideiglenesen egyszerűsítsék például az összetevők jelölésére vonatkozó szabályozást.
A csere azonban nem csak azt jelenti, hogy kicserélik az egyik összetevőt a másikra, és átírják a csomagoláson szereplő szöveget, hanem, mint Intődy Gábor jelezte, receptúra átalakításához egy sor más folyamat is kapcsolódik, a gyártmánylap elkészítése a hatsági ellenőrzések, a készletezés. Ahhoz, hogy gyors és zökkenőmentes legyen az átállás, ezt a folyamatot is rugalmasabbá kell majd tenni.
Vörös Attila szerint a FÉSZ kapcsolatban van az Agrárminisztériummal és a NÉBIH-el is ebben a kérdésben, és közösen keresik a minden érintett számára elfogadható áthidaló rövid távú megoldásokat. Ez itthon inkább hetekre, vagy talán hónapokra szólhat majd, ám közép- és hosszú távon uniós szintű megoldást kell kidolgozni – írta.
Bajjal jár, ha több pálmaolaj kell?
Szöllősi Réka szerint a háború hatása fokozatosan gyűrűzik majd be az élelmiszeriparba, és a következő 1-2 hónapban lesz már igazán forró téma, de nem elsősorban azért, mert a megszokott majonézünk drágább lesz – ez a veszély sajnos jelenleg szinte minden élelmiszeripari termék esetében fennáll –, vagy más lesz esetleg az íze. A háború élelmiszerellátás-biztonsági következményei ugyanis igazán súlyosan a szegényebb országokban csapódnak majd le, ahol élelmiszerhiány is fenyeget.
A szakértő arra a kérdésre, hogy a pálmaolaj esetleges visszatérésével nagyobb lesz-e az élelmiszeripar környezetvédelmi lábnyoma, arra figyelmeztetett, hogy
a háború következményei túlmutatnak azon, hogy melyik növényi olaj mennyire fenntarthatóan termelhető.
Már más, szélesebb kontextusban kell vizsgázni a kérdést, mint akkor, amikor a pálmaolajból „ügy” lett egy évtizeddel ezelőtt – mondta. A pálmaolajjal kapcsolatban akkoriban felmerült problémák valójában azokra a kockázatokra irányították rá a figyelmet, amikkel általában a monokultúrás, intenzív termelési mód jár. Így már nem arról szól a kérdés, hogy az ukrán csernozjomon, az erdős puszta helyén óriási táblákon termelt napraforgó vagy az esőerdők helyén kialakított ültetvényeken termelt pálmaolaj a fenntarthatóbb, hanem a monokultúrás termelés áll szemben a regeneratív mezőgazdasági gyakorlatokkal, és bár “a pálmaolaj valóban nagyobb mumusnak tűnik, mint a többi olaj”, de inkább csak egy indikátora volt annak, hogy baj van az emberiség élelmiszer-ellátásával.
Mostanra már tudományos konszenzus van arról, hogy milyen fontos lenne a fenntartható termelési módszerek minél szélesebb körű alkalmazása, és megállapítást nyert, hogy át kellene alakítani a globális élelmiszer-ellátást és fogyasztást annak érdekében, hogy képesek legyünk teljesíteni a párizsi klímacélokat, és 2050-re fenntartható módon táplálni az emberiséget.
A háború és következményei azt mutatják meg, ami már a Covid-járvány idején is felmerült, hogy milyen sok mindenhez kell hirtelen hozzányúlni, ha valahol ellátási zavar keletkezik, és hogy az átalakítással nem kellene megvárni akár egy háborús, akár egy klímaváltozással összefüggő krízishelyzetet, hanem ezekre fel kellene alaposan készülni, növelve kellene az élelmiszerrendszerek rezilienciáját, ellenállóképességét. Az élelmiszerrendszerbe nem csak a termelő, a feldolgozó, ezek beszállítói és a kereskedelem értendő bele, hanem a hatóságok és a fogyasztók is: mindenkinek változtatnia kell a gyakorlatán és a szokásain, ha azt szeretnénk, hogy működjön és fenntarthatóbb legyen az egész élelmiszer-ellátásunk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Leitatják, majd megzsarolják őket – így válnak a pálmaolajbiznisz áldozatává az erdők védői
Révész Bálint Borneó szigetén, a dzsungel mélyén forgatott dokumentumfilmet. Stábjával kinyomozta, hogy az őslakosok földjén félig illegális fakitermelés folyik, és a fák egy részét a tokiói olimpiához használták fel. Az erdők helyén pedig már a világűrből is jól látható olajpálma-ültetvényeket találtak. A rendezővel beszélgettünk a nyomozásról és arról, hogy miként teszik tönkre a pálmaolajban érdekelt vállalkozók az őslakosokat.
A kókuszolaj-termelés ötször annyi fajt veszélyeztet, mint a pálmaolajé
Sokkal több állatfaj pusztulhat ki a kókuszültetvények miatt, mégis a pálmaolaj a közellenség.
