Az Egyesült Királyságban múlt hétvégén tört ki az iskolai vakáció, a magyar szemmel késői tanévzárás pedig általában egyet jelent azzal, hogy ezekben a napokban emelkedik meg a legélesebben a külföldre áramló turistaforgalom.

Az idei nyár azonban több okból is rendhagyó. 2019, illetve a koronavírus-járvány kitörése óta ez az első teljes értékű turistaszezon, a járvány miatti pályaelhagyások, és az ebből fakadó munkaerőhiány pedig több hónapja okoz felfordulást az európai légiközlekedésben, ami soha nem látott mennyiségű késést és járattörlést jelent a szigetországban is. Ha ez önmagában nem lenne elég a Nagy-Britanniából elutazni vágyó tíz- és százezreknek, az autóval Európa felé indulók hétvégén belecsöppentek abba, amiben a fuvarozók már másfél éve élnek:

a Brexit utáni határellenőrzés mizériájába.

Mind a doveri kikötőkhöz, mind a Csalagút folkstone-i végállomásához autók és kamionok ezrei sorakoztak fel, utasaiknak pedig 4-6 órát kellett várniuk, hogy átengedjék őket a kontinensre.

Abban mindenki egyetért, hogy a fennakadást a Brexit utáni határellenőrzési szigorítások okozzák: Franciaország kitelepítette határőrsége egy részét Kent megyébe (ahol Dover és Folkstone is található), az ott szolgálatot teljesítőknek pedig most az egyébként is szigorúbban átnézendő kamionok mellett a turistákat is hosszabb vizsgálat, de legalábbis szigorú útlevélellenőrzés alá kellett vetniük.

Eddig tart a történet objektív része, és itt kezdődik a sokadik felvonása a Franciaország és Nagy-Britannia közötti összetűzéseknek, amelyeket a Brexit életbe lépése és a kilépési megállapodás szürke zónái okoznak. Emlékezzünk: a koronavírus-járvány miatti fokozott határellenőrzések már 2020 végén tettlegességig fajultak Dovernél, tavaly novemberben pedig először a halászat, majd a menekültkérdés mentén feszült egymásnak London és Párizs.

Ez most sincs másként. A Konzervatív Párt elnökségéért, egyúttal pedig a miniszterelnökségért zajló verseny utolsó két talpon maradt játékosa, Rishi Sunak és Liz Truss egyaránt megragadta az alkalmat, hogy a helyzetért ne a Brexitet, hanem a franciákat tegye felelőssé. A korábbi pénzügyminiszter Sunak finomabban, a jelenlegi külügyminiszter Truss keményen állt bele Franciaországba, mondván, nem biztosít kellő mennyiségű határőrt a megnövekedett forgalomhoz.

A valóság azonban nem feltétlenül a toryk állításait erősíti, ugyanis a határkáosz csak részben múlik a jelen lévő határőrök mennyiségén, akiknek a feladata elkerülhetetlenül növekedett meg a Brexit miatt szükséges útlevélpecsételés óta. A helyzethez hozzájárult például, hogy a kormány nem készítette fel a doveri kikötőt a Brexit következményeire: Kent megye 33 millió fontot kért Westminsterből, hogy bővíthessék a kikötői- és határőri kapacitásukat, ennek azonban 2020 decemberében mindössze 0,1 százaléka, 33 ezer font érkezett meg. Bár a mostani helyzethez kétségtelenül hozzájárul a kapacitáshiány is a francia oldalról, a kikötő bővítésének hiánya korlátozza a megoldáskeresést, lévén hely szűkén jelentősen több határőrrel sincsenek beljebb a brit utazók.

Ezt hangsúlyozta Pierre-Henri Dumont, a francia oldali kikötőváros Calais-t is magában foglaló választókerület országgyűlési képviselője. Ő úgy fogalmazott: „kötelességünk ellenőrizni, ki lép be az Unióba. Ez nem volt így a Brexit előtt, és most sem a franciák rosszhiszeműsége áll mögötte. Ha Dover nem kap nagyszabású fejlesztési támogatást, még évekig ilyen nagyságrendű problémákra számíthatunk.” A procedúrát ráadásul tovább lassíthatja a jövőben a biometrikus útlevelek kötelezővé tétele, amely szakértők szerint több mint 25 kilométeres dugókhoz vezethet Dover és Calais között.

Nagy Márton fellélegezhet

No need to blame French authorities for the traffic jams in #Dover: that’s an aftermath of #Brexit. We have to run more and longer checks.

The British government rejected few months ago a proposal to double the number of passport booths given to the French Police in Dover.

— Pierre-Henri Dumont (@phdumont) July 23, 2022

A doveri káosz, mint azt a bevezetőben említettük, csak az egyik tünete a poszt-Brexit Nagy-Britanniának.

Bár a 2016-os népszavazás során ugyan a maradáspárti kampány hangjai észrevehetetlenek voltak a kilépést szorgalmazók mellett, azt már akkor tudni lehetett, hogy egyértelműen szükség van külföldi munkaerőre Nagy-Britanniában, pláne olyan szektorokban, mint a közlekedés, a szolgáltatások, vagy éppen az orvosi ellátás - a kilépéspártiak által elátkozott uniós bevándorlók pedig komoly erőt képviseltek ezekben az ágazatokban. A kilépést követő munkavállalói exodust (és a beáramló munkaerő elapadását) csak tovább nehezítette, hogy a koronavírus-járvány alatt rengetegen visszaköltöztek szülőhazájukba, és azóta sem tértek vissza elegen – és találja ott magát az Egyesült Királyság, hogy hiába pörögne fel az élet a járvány alkonyán, ennek humánerőforrás-beli korlátjai vannak.

Ennek adott hangot a hétvégén egy Magyarországon június óta jól ismert név, a Ryanairt vezető Michael O’Leary is. Bár a brit kormányt és minisztereit nem idiótázta le, a BBC Radio 4-nek adott interjújában arról beszélt: a briteknek a józan eszükre kéne hallgatniuk, hogy kezelni tudják a Brexit utáni munkaerőhiányt. A légitársaság-vezető szerint nem fog megoldódni a reptéri káosz az Egyesült Királyságban, ha nincs egyfajta praktikus enyhítés a vízumrendszerben: mint mondta, életszerűtlen, hogy „marokkói légiutaskísérőknek könnyebben tud engedélyt szerezni, mint olaszoknak vagy szlovákoknak.” Hozzátette: az Egyesült Királyságban egyszerűen nem akarnak elegen dolgozni a szektorban, pláne nem nyáron, és idővel rá kell jönnie a kormánynak, hogy csak akkor maradhat versenyképes a gazdaság, ha nem kell a különböző iparágaknak árakat emelnie, mert eltűntek a külföldi munkások.

A munkaerőhiány az egészségügyben is súlyos, ami azért is aggasztó a toryk (és a brit társadalom) számára, mert Boris Johnson a Leave kampánytól kezdve miniszterelnöksége végéig azt hangsúlyozta, hogy a Brexit után a szigetországban maradó pénzt az NHS-re (a brit nemzeti egészségügyi szolgálatra) költik majd, a várólisták mégis hosszabbak, mint valaha – 2022-re meghaladták a 6 millió főt. Az NHS legfrissebb számítása szerint több mint 8 ezer orvos és 40 ezer nővér hiányzik a rendszerből, de az egykori egészségügyi miniszter, jelenleg az alsóházi egészségügyi bizottságot vezető Jeremy Hunt szerint ez csak „marginálisan köthető” a Brexithez, sokkal inkább a globális orvoshiány része.

A legrosszabbkor jön a kormányzati fejetlenség

Boris Johnson, bár 2016 óta taktikusan építette karrierjét a miniszterelnökség felé, július 7-én mondott le, miután botrányai és szabályszegései soha nem látott lemondási hullámot indítottak a Konzervatív Párton belül. A parlamenti alsóház múlt hét óta nyári szüneten van (ahol Johnson utolsó miniszterelnöki felszólalását azzal zárta: hasta la vista, baby!), és ugyan a miniszterelnök szeptemberig formálisan még pozícióban marad, nyár végére kiderül, Rishi Sunak vagy Liz Truss veheti át tőle a pozíciót.

A doveri káosz és a munkaerőhiány azért is jön nagyon rosszkor, mert a kormány jelenleg már-már cselekvőképtelen; Johnson mögött nincs támogatás, a két utódjelölt pedig egymás legyőzésével és a választók lekenyerezésével van elfoglalva a valódi politikai krízisek helyett.

Az mindenesetre biztos: hogyha a kikötői válságot még nem is feltétlenül írták a konzervatívok számlájára, a Brexit utóhatásait már korábban, például az üzemanyagellátás akadozásakor is megérezték a britek, és minél tovább marad egy helyben a konzervatív kormány, annál kevesebb esélyük van a partygate óta tartó népszerűségi mélyrepülés megfordítására.

(Guardian, BBC)