13 153 nap. Átszámítva 36 év és négy nap. Ennyi idő telt el a szlovákiai mohi (mochovcei) atomerőmű építésének megkezdése óta. Mostanra sikerült szinkronizálni a létesítmény harmadik blokkját az európai villamosenergia-hálózattal. Az energiaválság kellős közepén a közép-európai ország nagy reményeket fűz ehhez a reaktorhoz. Az 5,7 milliárd euróba kerülő blokktól konkrétan azt várják, hogy Szlovákia – történelme során először – úgynevezett nettó exportőrré váljon, vagyis

összességében több áramot termeljen, mint amennyit maga elfogyaszt.

A mohi erőmű üzembe helyezésével a szlovákiai áram 65 százalékát nukleáris energiával állítják elő, ami jókora növekedést jelent a korábbi 52-höz képest.

MilenkoBadzic/imageBROKER/picturealliance

Miközben Németország április 15-én az utolsó atomerőműveit is bezárja (igaz, az energiamixében kevesebb mint 5% volt csak a nukleáris energia részaránya), Pozsonyban továbbra is a jövő technológiájának tekintik az atomenergiát. A szlovák áramszolgáltató (Slovense Elektrarne, SE) felmérése szerint a szlovák lakosság 43 százaléka az atomerőműveket maximálisan támogatja és a klímaválság elleni küzdelem kulcsfontosságú elemének tekinti. A reaktorok közvetlen közelében élők körében pedig még nagyobb az egyetértés. (Csak összehasonlításképpen: egy frissen publikált kutatás szerint a felnőtt magyar lakosság 70 százaléka ért egyet azzal, hogy Magyarországon atomerőmű működik, és 62 százalék támogatja a bővítést is.)

Deutsche Welle

Túl hosszú szünet

Az erőművek biztonságával kapcsolatban felvetődnek persze aggályok is, különösen a szomszédos Ausztriából. Az osztrákok még 1978-ban népszavazással állíttatták le az ország egyetlen atomerőművét, mielőtt egyáltalán üzembe helyezték volna. A későbbiekben is minden építkezési kísérletet elutasítottak. Eközben a mohi atomerőművet légvonalban kevesebb mint 100 kilométer választja el az osztrák határtól, és a másik szlovák nukleáris létesítménytől, a bohunicei (apátszentmihályi) atomerőműtől is csak 60 kilométernyire fekszik a legközelebbi osztrák falu.

Tavaly decemberben a DW tudósítója a Global 2000 nevű osztrák környezetvédelmi szervezet munkatársával, Reinhard Uhriggal együtt látogatott Mohiba, melynek a völgyében az erőmű épült. A képen jobbra a régi 1. és 2. blokk négy hűtőtornya gőzölög, mellettük a hatalmas reaktorcsarnokok. A bal oldali, borvörös szárnyban van 3. és 4. blokk, ezek közül az előbbi csatlakozik rá most a hálózatra.

„Az 1980-as évek vége-1990-es évek eleje óta áll itt ez az egész létesítmény” – mondja Reinhard Uhrig. „Nem ismerünk másik atomerőművet, ahol az elöregedés mértéke már jóval az üzembe helyezés előtt ilyen nagyfokú lett volna.”

A mochovcei atomerőmű: balra az új 3. és 4. blokk, jobbra pedig a működő 1. és 2. számú reaktor látszik – hűtőtornyaival együtt.

DavidEhl/DW

A két régi-új blokk építése 1987-ben kezdődött. Először az 1989 végi bársonyos forradalom, majd 1993-ban Csehszlovákia szétválása akasztotta meg a beruházást, amelynek a folytatásához a független Szlovákiának egyszerűen nem volt elég pénze. 2000-ben a szlovák kormány hivatalosan is bejelentette, hogy nem fejezik be az erőművet. Négy évvel később egy tanulmányra hivatkozva a második Dzurinda-kormány gazdasági minisztere, Pavol Rusko (akit 2021-ben jogerősen 19 évnyi börtönbüntetésre ítéltek gazdasági bűncselekményekért, egy másik perben pedig volt üzlettársa meggyilkoltatásával vádolják) megváltoztatta a döntést. A projekt befejezését összekötötte a két szlovák atomerőmű üzemeltetésének a privatizálásával. 2004-ben az MVM is szóba került lehetséges vevőként, de végül olasz befektető szállt be a Slovenske Elektrarnéba, és vállalkozott a reaktorok megépítésére.

„Ledózerolni és újjáépíteni”

Reinhard Uhrig a hosszú szünetet látja a legfőbb problémának.

„Még ha a lehető legigényesebben is építenek meg egy ilyen erőművet, az alkatrészek ennyi idő alatt akkor is elhasználódnak. Különösen a szigetelőrétegek, a tömítések, a turbina- és a generátortengelyek” – magyarázta. További hiányosság az építkezési terület állagmegóvása, amiről szintén nem gondoskodtak megfelelően. „Egy bejelentő például olyan fotóanyagot adott át nekünk, amelyen egy víztócsában álló tartalékgenerátor látszik”. Uhrig a két éven belül elkészülő negyedik blokkal kapcsolatban kevesebb problémától tart, mivel az a kényszerszünet előtt nem sokkal kezdett csak el épülni.

Bár a szerkezeten néhány helyen utóbb módosítottak, alapvetően azért mégis egy viszonylag régi technológiáról van szó. Uhrig kritizálja többek között, hogy hiányzik a reaktor körül az a hermetikusan záró, nyomásálló építmény (konténment), amely akkor is garantálja, hogy ne jusson ki a környezetbe radioaktív szennyeződés, ha egy nagyobb üzemzavar esetén sérülne a reaktor, illetve, a blokkokat is megvédi a külső behatásoktól (pl. természeti katasztrófa, terrortámadás). A szakértő a konstrukció olyan elemeiről beszél, „amelyeket nem lehet megjavítani, ezért ésszerű lett volna ledózerolni őket, aztán a nulláról újra felépíteni”.

A Global 2000 nevű osztrák civil szervezet munkatársa, Reinhard Uhrig Mochovcében.

DavidEhl/DW

A Global 2000 és a bécsi kormány többször panaszt tettek az építkezés hiányosságai miatt, beadványaikra azonban soha nem kaptak érdemi választ. Tavaly augusztusban a szlovákiai atomenergiahivatal kiadta a végleges működési engedélyt.

Nehéz váltani

A mohi atomerőmű 3. és 4. blokkja – akárcsak a többi szlovákiai reaktor – szovjet tervezésű nyomottvizes reaktor. Három és fél évtizeddel ezelőtt Moszkva még az ország szövetségesének számított – ma azonban Oroszország a nemzetközi jogot sértő háborút folytat a keleti szomszédos államban, Ukrajnában. Ez komoly geopolitikai problémát jelent az atomerőművek működtetése szempontjából: a hatszögletű fűtőelemek korábban Oroszországból érkeztek ide, a Roszatom egyik leányvállalatától.

Röviddel azután, hogy tavaly tavasszal az EU légterét lezárták az orosz repülőgépek előtt, Pozsony kiadott még egy rendkívüli engedélyt, hogy teherszállító repülőgéppel friss fűtőelemeket szállítsanak az erőművekhez Oroszországból. A jövőben azonban Szlovákia kénytelen más beszállítók után nézni – akárcsak a Cseh Köztársaság, Finnország, Bulgária és Magyarország, melyek szintén szovjet típusú atomerőműveket működtetnek. A csehek azóta már meg is állapodtak a francia Framatome-mal és az amerikai Westinghouse-zal – ezek a vállalatok 2024-től szállítanak a cseheknek fűtőelemeket, és a magyar kormányról is azt hallani, hogy a Westinghouse-zal tárgyal.

Szlovákiában egyelőre orosz fűtőelemekkel fog működni a harmadik reaktor.

Az üzembehelyezési folyamat végül tovább tartott, mint amire az üzemeltető Slovenske Elektrarne számított. Legutóbb a nyomásálló rektortartályok decemberi szivárgása vetette vissza a tervezett ütemtervet. A késedelem az SE-re komoly anyagi terhet rótt, mivel a kieső villamosenergiát meglehetősen borsos áron egy ideig az európai piacról kellett beszereznie. A fogyasztóknak azonban minden viszontagság ellenére garantálták a stabil árakat – írta a DW megkeresésére az SE szóvivője.

A mochovcei erőmű hűtővize a Hron folyóból származik.

DavidEhl/DW

A szlovák kormánnyal kötött megállapodásában az SE azt is vállalta, hogy a villamosenergia-árakat kilowattóránként egy kicsivel több mint 61 centben maximálja. Az ár-kiigazításról jelenleg is folynak tárgyalások. „Remélhetőleg a közeljövőben lezárul az egyeztetési folyamat, és bejelentik a kormány és az SE tulajdonosai közötti megállapodást” – írta cég szóvivője. Az SE egyébként a szlovák kormány, az olasz Enel vállalat és a cseh EPH Holding egy-egyharmados tulajdonában van.

Az SE a Mochovce 3 kapacitását április második felében kívánja 100 százalékára felfuttatni. Vagyis a teljes kapacitást pont akkorra érnék el, amikor Németország – több mint 60 év után – leállítja teljes atomenergia-termelését.

Szerző: David Ehl. A fordítást Valaczkay Gabriella készítette. A cikket Bogár Zsolt szerkesztette.

További Deutsche Welle-tartalmak a DW magyar nyelvű Facebook-oldalán találhatóak.