Törékeny érdekházasságra és már most megszegett ígéretekre alapozza a kormány az új délnyugati nyitást
Hosszú évek után október közepén váratlanul megenyhült a Nyugat Venezuela felé, és feloldotta a Maduro-rezsimet sújtó legkeményebb szankciókat. A puhulásért cserébe Maduro megígérte, hogy jövőre szabad és fair választásokat tartanak országában. A nyitás hírére egyből felsorakoztak az addig eltiltott nagyvállalatok, hogy rárepülhessenek Venezuela óriási olaj- és gázkincsére, köztük Szijjártó Péter vezetésével a Mol és az MVM is Caracasba utazott barátkozni. De Maduro hirtelen mindent felrúgott, egyre inkább úgy tűnik, hogy a nyugati szankciókat rekordgyorsan visszaélesítik, az éhes cégek meg hoppon maradnak. A helyzet feloldása azon is múlhat, hogy mi lesz Elvisszel.
„Magyarország úgy döntött, hogy újraépíti a kapcsolatait, az együttműködését Venezuelával, méghozzá gyorsan, az elsők között, hogy ebből hazánk minél többet profitálhasson" – mondta az MTI tudósítása szerint Szijjártó Péter november 10-én Caracasban. A külgazdasági és külügyminiszter nem köntörfalazott, arról beszélt, hogy Venezueláé a világ legnagyobb kőolajkészlete, és célja a földgázkitermelés felfuttatása is, ami nekünk cseppfolyósított formában lenne érdekes - egyszóval a magyar kormány nagyon szeretne rárepülni ezekre a szénhidrogénekre, és lehetőleg ott is lenne az elsők között, mivel enyhülnek a Caracasra mért szankciók, Venezuela újranyit.
Szijjártó nincs is egyedül az optimizmusával, Magyarország mellett Európa több állama is a venezuelai olajat szaglássza, sőt, több cég már el is kezdett üzletelni az ország állami olajvállalatával. De a helyzet nagyon törékeny, az USA és vele összhangban az EU simán dönthet még a visszaszigorítás mellett. És ahogy a dolgok állnak, a hirtelen enyhülést hamarosan a nyugati kapcsolatok ismételt és gyors befagyása követi majd – mások mellett Magyarország is koppanhat.
Olajjal is legatyásodva
A dél-amerikai ország egészen idáig kényszerűen be volt zárva, legalábbis a nyugati körök előtt, amelyeknek Magyarország Orbán Viktor erős Putyin-barátsága ellenére még mindig a tagja. Az USA 2008 óta szankcionálja Venezuelát valamilyen szinten, de a büntetések sokáig viszonylag enyhék voltak. Csak 2019-ben kezdték őket tényleg keményen alkalmazni, de attól fogva már úgy, hogy térdre is rogyott az ország olajon alapuló gazdasága. Mindezt azért, mert Nicolas Maduro elnök ledarálta a demokráciát, a 2018-as választáson erősen vitatott módon maradt hatalomban, és nem engedte, hogy a Nyugat által legitimnek tekintett Juan Guaidó átvegye tőle az elnöki széket.
A fénykorában az ország bevételeinek 98 százalékát adó venezuelai olajtermelés és -kereskedelem már a kőolajárak 2014-es beszakadása óta lejtmenetben van, a négy évvel ezelőtt bevezetett szankciók pedig elzárták a Petróleos de Venezuela SA (PDVSA) állami olajcégét az USA-val való kereskedéstől. Venezuela így, a szankcionált Oroszországhoz hasonlóan, új üzletfeleket keresett, szorosabbra fűzte a kapcsolatát a Nyugatnál kevéssé jó fekvésű diktatúrákkal - megélénkült például a Kínával és Iránnal folytatott kereskedelem.
Oroszország helyzetére rímel az is, hogy a venezuelai olajat kényszerből a feketepiacra vitték, a jeladókat kikapcsoló árnyékflottákkal szállították, és nagy környezeti kockázatokat vállalva a nyílt vízen fejtették át egyik hajóról a másikra. Ahogy – korábban – az oroszok, úgy ők is mélyen a világpiaci ár alatt kényszerültek értékesíteni a rakományokat, akár 40-50 százalékos kedvezménnyel. Mindez azzal párosult, hogy a kétezres évek elejének csúcsidőszakához, a napi 3 millió hordós kitermeléshez képest ma már naponta csak 7-800 ezer hordóval hoznak felszínre.
Venezuelában az elmúlt években állandósult a politikai, gazdasági és társadalmi válság, ami miatt milliók vándoroltak ki, köztük sokan az USA-ban próbáltak szerencsét. Szeptemberben 50 ezren érkeztek közülük az Egyesült Államokba a déli határon keresztül – létszámuk abban a hónapban meghaladta az odamigráló mexikóiakét. Már az USA-ban él Juan Guaidó is, miközben Maduro hatalmát a hadsereg is őrzi – Washington szankciós számítása nem jött be.
Választást a választásért
Október 17-én Barbadoson találkoztak egymással a venezuelai kormány és az ellenzék képviselői. A Norvégia által összeboronált csúcstól senki sem várt komolyabb eredményeket, ehhez képest megállapodás született arról, hogy 2024 második felében kiírják a következő választásokat az országban, és azon az ellenzék korlátozások nélkül részt vehet. Másnap Joe Biden a „jószándék jeleként" óriásit enyhített: hat hónapra feloldotta a venezuelai olajra, gázra és aranyra kirótt szankcióit, valamint részlegesen engedélyezte a kötvényekkel való kereskedést is.
Bident mindebben nem pusztán az motiválta, hogy ő a demokrácia bajnoka, hanem kritikusai szerint az is, hogy jövőre nemcsak Venezuelában, de az USA-ban is választás lesz, arra pedig hivatalban lévő elnökként sosem árt magas olajkészletekkel és alacsony benzinárakkal ráfordulni. Az orosz-ukrán háború egyik áttételes fejleményeként – a nyugati államok java nemet mondott a Rosznefty termékére – a Chevron már tavaly november óta újra részt vehetett a venezuelai olajkitermelésben és -kereskedelemben, most pedig ezt a lehetőséget minden amerikai olajkereskedő megkapta.
Az enyhítésért cserébe Bidennek azért nem elég a szabad választás, feltételül szabta Madurónak a mintegy 300 politikai fogoly szabadon engedését is. Öt foglyot kisvártatva el is engedtek. Az ellenzék pedig október 22-én megtarthatta az előválasztását: mintegy 2,4 millióan voksoltak, Maduro legerősebb kihívója, Maria Corina Machado elképesztő, 92 százalékos fölénnyel nyerte meg.
Egyből megszegett ígéretek
Eddig tartott az USA álomforgatókönyve. Caracas ugyanis az ellenzéki előválasztás eredményeit látva egyből csalást kiáltott, vizsgálatot szabadított rá, majd október 30-án a Maduróhoz hű legfelsőbb bíróság megsemmisítette annak eredményeit. Úgy tűnik, a venezuelai elnök csak akkor lenne hajlandó valóban szabad választásokba belemenni, ha ellenzéke gyenge és széttagolt lenne – most kiderült, hogy pont az ellenkezője.
Biden, bár korábban arról beszélt, hogy áprilistól további enyhítések is jöhetnek, a fentiekre reagálva kijelentette, hogy nem fognak szemet hunyni a történtek felett, és Madurónak november végéig ki kell dolgoznia egy ütemtervet minden ellenzéki jelölt jogainak gyorsított visszaállítására és a többi politikai fogoly szabadon engedésére, különben nemhogy tavaszi továbbenyhítés nem lesz, de minden szankciót visszaállítanak. Erre aztán Jorge Rodriguez parlamenti elnök kijelentette, hogy Venezuela senkitől sem fogad el ultimátumokat, és hozzátette, hogy „mostanra már mindenki tudhatná, hogy ez minket nem érdekel."
Nem nagyon tűnik viszonzottnak az EU közeledése sem. A barbadosi találkozó után született megállapodás szerint a majdani venezuelai választás tisztaságát öt felügyelő-testület, köztük az unió által delegált ellenőrcsapat is vizsgálhatja. Ez az uniót is gesztustételre sarkallta. Igaz, itt szankciók eltörléséről nincs szó, sőt, azokat november 13-án meg is hosszabbították, de most az eddigi gyakorlattól eltérve nem egy, hanem csak fél évre, ugyancsak a jószándék jeleként. Ezt egyébként már az ellenzéki előválasztás utólagos lelövését követően jelentették be.
Az EU 2017 óta szankcionálja az országot, korlátozásai között szerepel a fegyverekre és a belső elnyomás céljára szolgáló felszerelésekre vonatkozó embargó, emellett az unió 54 olyan hivatalos tisztséget betöltő venezuelait büntet, akiket az emberi jogok megsértésével és a demokrácia és a jogállamiság aláásásával vádolnak. Ellenük beutazási tilalom és vagyonbefagyasztás van érvényben.
Köztük van Diosdado Cabello, a kormányzó szocialista párt alelnöke és az ábrándos-muzsikás nevű Elvis Amoroso, a választási testület vezetője is. Úgyhogy a venezuelai kongresszus elnöke a hat hónapos büntetéshosszabbítás után, a barbadosi megállapodással szembemenve ki is jelentette, hogy az EU aztán nem fog náluk felügyelni semmilyen választásokat, amíg a szankcióit érvényben tartja. Uniós megfigyelőket azóta se kerestek meg, bár a választásra kinézett 2024 második fele még odébb is van.
Ócskavasak mindenütt
Ilyen közvetlen előzmények után ment Szijjártó Péter a Mol és az MVM képviselőivel Caracasba. Az időzítés így már szerencsétlennek tűnik, de az utat nyilván még a váratlan hajtűkanyar előtt szervezték le, ahogy az unió is előtte döntött a visszafogottabb szankcióhosszabbításról. Külügyminiszterünk az MTI tudósítása szerint az olaj kapcsán arról beszélt, hogy a magyar technológiák javíthatnak a kitermelés hatékonyságán, az MVM képviselőit pedig azért vitte magával, hogy azok az LNG-import lehetőségeiről egyeztessenek.
Venezuela ugyan, mint korábban is említettük, tényleg a világ legnagyobb olajkészletén ül, ami saját jelentésük szerint több mint 300 milliárd hordónyi olajat jelent, de a forráshiány és az évtizedes félremenedzselés miatt kitermelői infrastruktúrája szétrohadt. Carlos Pascual, az USA korábbi mexikói és ukrajnai nagykövete nemrég arról beszélt a Politicónak, hogy az országban a kútfejek javát már eladták fémhulladékként, és ahhoz, hogy az olajtermelést visszaállítsák a 20 évvel ezelőtti, napi 3 millió hordós szintre, csakis külföldi befektetésekkel lehetséges. Szakértők szerint 10 évi folyamatos munka és tőkebeáramlás kellene a cél eléréséhez.
Venezuelának most a Baker Hughes szerint egyetlen fúrótornya üzemel a 2014-ben aktív nyolcvanból, márpedig csak a Chevronnak legalább két aktív fúrótorony kellene ahhoz, hogy terveinek megfelelően januárban új kutakat nyisson, és 2025-re napi 250 ezer hordónyira növelje kitermelését az országban, ami most, az év eleji 47 ezer hordóról indulva már 135 ezernél jár.
Lehetőségek földje
A PDVSA állami olajcég a nyáron bemutatott tervei szerint közel 30 ezer olajkutat akar újranyitni, amivel 1,7 millió hordóval növelheti meg a napi termelését. A társaság az amerikai enyhítéssel rögtön elkezdett külföldi cégekkel tárgyalni felszerelések és szolgáltatások bérbevételéről, illetve a lerohadt infrastruktúra fejlesztéséről, a külföldi ácsingózókból pedig a szankciós enyhítés labilitásával együtt sincs hiány.
A Molnak mások mellett Törökország és Irán olajcégeivel kell versenyeznie a lehetőségekért, és mivel Irán – szintén számkivetett olajhatalomként – évek óta ott van Venezuela mellett, Recep Tayyip Erdogan török elnök pedig nemcsak Orbán Viktor, de Nicolas Maduro szövetségese is, pole pozícióból aligha indulhat a magyar társaság. Hogy Caracasban mire jutottak, egyelőre nem közölték.
Annak viszont már híre ment, hogy a Maurel & Prom SA francia fúrócég november elején „mérföldkőnek számító" megállapodást kötött a PDVSA-val a Maracaibo-tavon végzett olajkitermelése megtriplázására. A spanyol Repsol résztulajdonos az ország egyik legnagyobb, még lecsapolatlan olajmezejében, mely becslések szerint több mint 300 ezer hordót adhat naponta. Itt most már valószínűleg megindulhat a munka. Az olasz Eni a Repsollal együtt európai LNG-exportról tárgyal a Maduro-rezsimmel. A svéd Maha Energy pedig megkapta a lehetőséget, hogy rárepüljön a Maracaibo-medence olajára.
Ez csak a fúrás és a kitermelés, de a szállítás felpörgetése is megindult már. Maduro már tavaly igyekezett bővíteni és frissíteni elaggott tankermezőnyét, most pedig látványos eredményt ért el, a lengyel Orlen és a Svájcban székelő holland Vitol is bérbe adott a PDVSA-nak egy-egy „szupertankert," vagyis VLCC (Very Large Crude Carrier) kategóriájú olajszállító hajót, mely a második legnagyobb fajta, és akár 2 millió hordónyi anyagot is el tud szállítani. Mindkét tanker Kínába viszi majd az árut.
Becslések szerint a szankciók enyhítésével a venezuelai olajtermelés rövid úton 25 százalékkal is megugorhat. Ez napi plusz 200 ezer hordót jelent, vagyis a közös orosz-szaúdi, napi 1,3 millió hordós mínuszt jelentő kitermelés-csökkentést azért távolról sem tudja kiegyensúlyozni. Bár annak a hatását most épp nem is érezzük, miután az USA-ban is lassul a gazdaság, csökken a globális olajkereslet, ettől aztán a benzináraink is megindultak lefelé.
Ami a gázt illeti, Venezuela abban is a világ élvonalában van, készleteit 6300 milliárd köbméterre becsülik. Úgy néz ki, hamarosan megállapodnak egy új, nagyon gazdag gázmező megnyitásában, amelynek a felmérését tíz éve fejezték be, de a kitermelés sosem indult meg, kezdetben a pénzhiány, majd már sokkal inkább az amerikai szankciók miatt. Itt a nyugati partner a Shell lesz.
Az orosz szál
Mindeközben Moszkva sem pihen. Bár maga is olaj- és gáznagyhatalom, Oroszországnak több érdekeltsége is van Venezuelában. A TaSzSz orosz állami hírügynökség nyáron arról számolt be, hogy az év első hat hónapjában az egyik orosz-venezuelai olajipari vegyesvállalat 95 százalékkal növelte a termelését, és az előrejelzések szerint év végéig a többi négy is növekedésről jelent majd.
Az USA-ra villantott műmosolya után egy hónappal Maduro Moszkvába küldte külügyminiszterét. Yvan Gil Pinto kollégájával, Szergej Lavrovval találkozott, hírügynökségi beszámolók szerint a közös olaj- és gázkitermelési projektek kiterjesztéséről tárgyaltak. Emellett téma volt köztük Venezuela dedollarizációja, az, hogy az országban már 100 százalékosan működik a Mir nevű orosz digitális fizetési rendszer, és hogy Venezuela, amint lehet, csatlakozik a BRICS-hez.
És a két külügyminiszter közösen ítélte el a nyugati államok Venezuelát és Oroszországot sújtó szankciós politikáját, majd kijelentették, hogy „fontos megállapodásokra" jutottak arról, hogy milyen válaszlépéseket fognak tenni a nyugati szankciók ellen.
Szóval egyelőre nem úgy hangzik, mintha Maduro tényleg komolyan gondolta volna, hogy elkezd úgy viselkedni, ahogy azt az USA elvárja tőle. Bő egy hete maradt, hogy teljesítse Biden követeléseit, ellenkező esetben, ha lehet bízni az amerikai elnök szavában, csupán egy hónap nyitvatartás után újra országára csapódik az ajtó. És akkor lehet, hogy az összes, frissiben előrajzott cég árnyékra vetődött, a Mollal és az MVM-mel együtt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
