„Kartellnek„ nevezte a hét elején a koreai elnök azokat az orvosokat, akik több mint egy hónapja sztrájkjukkal bénítják meg az 50 milliós ország egészségügyi rendszerét. Jun Szogjol dühe érthető: egy héttel a dél-koreai parlamenti választások előtt nincs jele annak, hogy akár a kormány, akár a sztrájkoló rezidens orvosok engednének álláspontjukból, és véget érne a február 20. óta húzódó konfliktus. A pályakezdő orvosok lassan másfél hónapja tartanak ki követeléseik mellett. Ezek között a legfontosabb, hogy a kormány ne növelje az egyetemi orvosképzésekre felvehető hallgatók létszámát 3058-ról mintegy 60 százalékkal, 5058-ra.

Ahhoz, hogy megértsük, miért ennyire fontos a rezidenseknek, hogy ne emelkedjen az orvostanhallgatók létszáma, érdemes röviden áttekintenünk Dél-Korea egészségügyi rendszerét. A kelet-ázsiai országban ugyanis a kórházak többsége magántulajdonban van, a legnagyobb intézmények például a csebolok, azaz a számos ágazatban tevékenykedő koreai konglomerátumok (például Samsung, Hyundai) tulajdonában vannak. Az orvosok pedig vagy a magánkórházak alkalmazottjaként, vagy egyéni vállalkozóként űzik foglalkozásukat.

Egészségügyi dolgozók egy szöuli kórház előtt 2024. március 13-án

AFP / Anthony Wallace

Hogy ne váljon megfizethetetlenné az egészségügyi ellátás, a kormányzat egyrészt kötelező biztosítást nyújt a teljes lakosságnak, másrészt meghatározza az egészségügyi szolgáltatások díjait. Az egyetemi felvételi létszámok korlátozásával pedig közvetetten, de az orvosok számára is hatással van. Az ország egészségügyi rendszere a legtöbb mutatóban a legjobbak között van, az 1000 főre jutó kórházi ágyak száma 2021-ben 12,77 volt, a legmagasabb az OECD-tagállamok körében. Ugyanennyi lakosra azonban átlagosan mindössze 2,56 orvos jut, ez a második legalacsonyabb (Mexikó 2,51-gyel az utolsó az OECD-országok között).

Az orvoshiányt tovább súlyosbítják a területi és szakterületi egyenlőtlenségek. Az orvosok többsége ugyanis próbál a kedvezőbb fekvésű és jobban felszerelt nagyvárosi kórházakban elhelyezkedni, és az osztályok közül is azt veszik célba, ahol alacsonyabb a terhelés, magasabbak az ellátások díjai, és kisebb a kockázati tényező, a hibázó orvosokat ugyanis komoly felelősség terheli a kórházi balesetekért. Így aki teheti, olyan területen helyezkedik el, mint például a plasztikai sebészet vagy a bőrgyógyászat, miközben a rizikós és stresszes osztályokon, mint amilyen a belgyógyászat, a sebészet, a szülészet és a nőgyógyászat, kevesen vállalnak munkát.

Orrplasztikai műtét Szöul egyik kórházában

AFP / Ed Jones

A Jun Szogjol elnök vezette dél-koreai kormány a hallgatók létszámának emelésétől várja a probléma orvoslását. A létszámnövelést az is alátámasztja, hogy a kelet-ázsiai ország lakossága meglehetősen gyorsan idősödik. A 100 aktív korban lévőre (15 és 64 év közöttiek) jutó 65 év felettiek létszáma a Világbank adatai szerint a 2013-as 16,6-ról 2022-re 24,7-re emelkedett. A kormánynak jelenleg nincs többsége a parlamentben, a kiélezettnek ígérkező parlamenti választáson, április 10-én azonban megszerezheti azt. Ehhez pedig határozottnak kell tűnnie, és ellen kell állnia az orvosok nyomásának. Az orvoshallgatók számának emelése népszerű a választók körében, a The Guardian által idézett közvélemény-kutatás szerint 76 százalékuk támogatja az intézkedést.

A munkájukat beszüntető rezidensek szerint azonban a létszámnövelés nem jelentene valódi megoldást, ahhoz az osztályok és kórházak közötti egyenlőtlenséggel kellene kezdenie valamit a kormányzatnak. Az orvosok emellett szeretnék elérni az egészségügyi szolgáltatások díjainak emelését is. A hallgatók – és ezáltal néhány év múlva az orvosok – számának növekedésével pedig értelemszerűen a jelenlegi rezidensek alkupozíciója is romlana a munkaerőpiacon, de azzal is érvelnek, hogy a kormányzati terv miatti megnövekedett verseny hatására több szükségtelen kezelést végeznek majd az orvosok – csak azért, hogy pénzüknél maradjanak. Jun Szogjol ugyanakkor azzal védekezik, hogy a megemelt létszám nem fog alacsonyabb keresethez vezetni az orvosok számára, hiszen idővel annyi lesz az idős ember, ami bőven ad majd elegendő munkát mindenkinek. És amúgy is, a dél-koreai orvosok átlagkeresete a legmagasabb a fejlett világban – tette hozzá. A rezidensek mindenesetre aggódnak, és úgy gondolják, hogy a hirtelen feltöltött létszámmal csak romlani fog a szolgáltatás milyensége, így ez nagyobb probléma, mint az, hogy túl sokat kell dolgozniuk: a fiatal orvosoknak akár 36 órás műszakokat is végig kell csinálniuk, egy héten pedig akár több mint 100 órát is dolgozhatnak.

Február 15-én az orvosok első körben egy több ezer fős tüntetéssel próbáltak érvényt szerezni követeléseiknek, a sztrájkfenyegetést ekkor a kormány még nem vette komolyan. Nem sokkal később, február 19-én a rezidensek elkezdték benyújtani a felmondásukat, majd másnap, február 20-án az országban dolgozó 13 ezer gyakornok és rezidens (a teljes orvosi létszám mintegy tizedét teszik ki) több mint fele otthagyta a munkát az AP szerint. A dél-koreai kormány határozott fellépéssel próbálta megtörni a tiltakozások lendületét, azonban nem járt sikerrel. A sztrájk kezdetének másnapján, február 21-én utasította a munkát otthagyó rezidenseket, hogy térjenek vissza a kórházakba. A kitűzött, február 29-ei határidőig azonban az addigra 9000 sztrájkolóból mindössze 300 tért vissza.

Rendőrök barikádokat állítanak fel, miközben orvosok az elnöki hivatal felé vonulnak a kormány azon terve ellen tiltakozó tüntetésen, hogy megemeljék az orvosi egyetemek éves felvételi kvótáját

AFP / Jung Yeon-je

Annak ellenére tartottak ki a munkabeszüntetés mellett, hogy a kormány szigorú szankciókat helyezett kilátásba azok számára, akik nem térnek vissza a munkába. A sztrájkoló rezidenseket orvosi engedélyük felfüggesztésével fenyegették, de a 30 millió koreai won (kb. 8 millió forint) pénzbüntetés, valamint az akár három év börtön lehetősége is felmerült. Az ellenállás mégis tovább nőtt, a The Guardian március 12-én már 11 994 résztvevőről írt.

A sztrájknak kézzelfogható hatása volt a teljes dél-koreai egészségügyre. Már a február 20-ai munkabeszüntetést követően arra kényszerültek a kórházak, hogy elhalasszák a nem sürgős műtéteket, és megtagadják az újabb páciensek fogadását. A rezidensek távozása főleg az amúgy is munkaerőhiánnyal küzdő osztályokat érintette, így gondokat okozott például a sürgősségi betegellátásban is. A kórházak elkezdték az ápolókat beosztani olyan feladatokra – például a műtétek során az orvosok segítésére –, amelyeket korábban a rezidensek végeztek, és amelyekhez az ápolóknak nincs megfelelő végzettségük. A sztrájk a kórházaknak az elhalasztott műtétek és a kevesebb fogadott páciens miatt pénzügyi gondokat is okozott, aminek következtében több kórház hivatalosan fizetés nélküli „szabadságra” küldte dolgozóit, miközben azok folytatták a munkát. A munkabeszüntetés következményei emberéletet is követeltek: február végén egy 80-as éveiben járó nő hunyt el, miután az őt szállító mentőautó fogadását hét kórház is kapacitáshiányra hivatkozva utasította el. Az idős nőt végül egy egyetemi kórház fogadta 67 perccel a segélyhívást követően, az életét azonban már nem tudták megmenteni, erről a BBC számolt be.

Képünk illusztráció

AFP / Anthony Wallace

A kormányzat a sztrájkoló orvosokat tette felelőssé a kialakult helyzetért, és töretlenül próbálta visszavezényelni a rezidenseket a kórházakba. Március 4-én Jon Szogjol elnök illegálisnak nevezte a munkabeszüntetést, a kórházakat pedig az egészségügyi minisztérium hivatalnokai kezdték ellenőrizni. A rezidensek közül többen úgy kerülték meg a kormányzat által SMS-ben küldött utasításokat, amelyek a munka folytatására vonatkoztak, hogy egyszerűen kikapcsolták a telefonjukat, vagy telefonszámot cseréltek, erről a Time írt. Március elején elkezdték kiküldeni az orvosi engedélyek felfüggesztésére vonatkozó értesítéseket is. A felfüggesztés akár egy évvel is hátráltathatja a rezidenseket specializációjuk megszerzésében, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy meggyőzze a sztrájkolókat.

Március 16-án orvosprofesszorok egy csoportja jelezte, hogy március 25-ei határidővel ők is benyújtják felmondásukat, és csatlakoznak a sztrájkhoz. Néhány nappal később két olyan főorvos kapott értesítést engedélye felfüggesztéséről, akik vezetőségi tagjai a sztrájk mögött álló egyesületnek. A kormány az akkor már egy hónapja tartó ellenállás ellenére március 20-án hivatalosan is bejelentette az egyetemekre felvehető orvostanhallgatók létszámának emelését. 

Március 25-én, alig több mint két héttel az áprilisi parlamenti választások előtt az orvosi egyetemek professzorai – akik egyben főorvosok több kórházban – csatlakoztak a sztrájkolókhoz, néhányan munkaóráik csökkentésével, míg egyesek teljes munkaszüntetéssel. A The Guardian által szemlézett márciusi felmérés szerint ugyan a választók többsége egyetért az orvosi egyetemek felvételi létszámainak emelésével, ám mindössze 38 százalékuk gondolta úgy, hogy a kormány jól kezeli az orvosok ellenállását. Ez pedig a közelgő választásokra is hatással lehet.

Nyitóképünkön orvosok transzparensekkel tünetnek Szöulban 2024. február 25-én. Fotó: AFP / Jung Yeon-je