A gyengéd kényszertől a lekötözős erőszakig: ezek a cégek félhetnek a GVH új fegyverétől
A GVH nem fogja új jogköréből kifolyólag kapásból eladatni a SPAR-t Tiborcz Istvánnak, de sokan tarthatnak minimum puha beavatkozásoktól. A nagy kiskermultik is akár, ahogy a teljes élelmiszeripar, az üzemanyag-kereskedők, a telekomcégek, vagy épp a cementgyártók. A legtöbb félnivalója alighanem Bige Lászlónak van.
Tény, a jogszabálytervezet meglehetősen gumi kritériumokat határoz meg arra, mi alapján nyilváníthat a GVH, illetve annak versenytanácsa alapvető jelentőségű vállalkozássá (ajv) céget. a kritériumokat lényegében bármely nagy, meghatározó és kiterjedt piaci részesedéssel rendelkező cégre rá lehet húzni, amely a szó köznapi értelmében vett alapvető termékekkel vagy szolgáltatásokkal foglalkozik.
Akár indokolt is lehetne egy ilyen eszköz a GVH kezében, kérdés, hogy a hazai intézményi környezet képes-e megakadályozni a szabályozás visszaélésszerű használatát. Német és EU-s minta is van, de ez önmagában nem támasztja alá a jogszabály átemelésének indokoltságát.
A javaslatoktól az eladatásig
Az is tény, hogy a tervezet az alkalmazható szankciók részeként a tulajdonrész eladatását is tartalmazza. Ugyanakkor
a szankciók sorában fokozatosságot ír elő, vagyis a versenytanácsnak előbb az enyhébb szankciókat, s csak végső esetben a súlyosabbakat kell elrendelnie.
A lehetséges szankciók szerint kötelezheti:
az érintett cég tulajdonosait a társaságban meglévő tulajdonrészük részben vagy egészben történő értékesítésére;
a társaságot eszközök átadására kijelölt szolgáltatónak költségalapú díj melletti üzemeltetésre;
a társaságot vezető testületében más vezető állású személy megválasztására vagy kinevezésére;
tagsági részesedések más tulajdonosok részére történő átruházását, és felfüggesztheti a tagsági részesedéshez kapcsolódó szavazati jogokat;
az igazgatóságot a közgyűlés összehívására, továbbá meghatározott napirendi pontok megtárgyalására (és meghatározott döntések meghozatalának szükségességére hívhatja fel e testület figyelmét).
A fenti kötelezések elrendelésére „az ellátásbiztonsághoz szükséges működés fenntartása vagy helyreállítása érdekében” kerülhet sor.
Magyarán, ha a GVH úgy látja, hogy mondjuk a kutyagumi alapvető termék, és
van egy nagyvállalat, amely meghatározó jelentőségű a kutyagumi előállítása, forgalmazása stb. szempontjából,
de ez a cég nem képes ellátni a kutyagumival kapcsolatos működését, vagy legalábbis félő, hogy nem fogja tudni ellátni,
akkor első körben puha beavatkozás gyanánt kötelezheti a vállalat közgyűlését, hogy tárgyaljon meg bizonyos napirendi pontokat,
durvább beavatkozásként egyes tulajdonosok szavazati jogát felfüggesztheti,
még durvább beavatkozásként új embereket ültethet a kutyagumi-vállalat vezetésébe,
és ha még mindig nem működik jól a kutyagumibiznisz, kötelezheti a céget, hogy a kutyagumi-gyártósorait és kutyagumi-szállító kamionjait adja át üzemeltetésre egy kijelölt szolgáltatónak, ráadásul költségalapon, vagyis a kutyagumi-vállalat semmi hasznot nem remélhet az átadásból,
végül eladathatja a tulajdonossal/tulajdonosokkal a részesedésük egészét vagy egy részét, de ez már az atombomba.
Természetesen még az enyhe beavatkozás is nagyon durva, alapesetben bármely vállalkozás maga dönt a közgyűlésének napirendi pontjairól, arról nem beszélve, hogy kik vezetik a céget. Az pedig már komoly aggályokat vet fel, ha a GVH eszközeinek bérbe adására kötelezhet egy vállalatot, a tulajdoni részesedések értékesítési kötelezettségéről nem beszélve – felmerül a vállalkozás szabadságának és a magántulajdonhoz való jognak a sérülése.
Újabb törvény ad muníciót az államnak, hogy megkaparintsa vagy átjátssza a klientúrájának a kiszemelt vállalkozásokat. Ebbe azt a Gazdasági Versenyhivatalt vonná be, amelynek épp az üzleti élet tisztaságán kellene őrködnie. Farkas Zoltán és Mudra Márton István cikke.
Múltidéző szabályok
Ugyan Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint a SPAR működésével vannak problémák, amiért a vállalat a nyakába varrt különadó mellett nem képes nyereséges működésre, azért nagyjából teljesen valószínűtlen, hogy a GVH egyszerűen fogná, és eladatná a céget (pontosabban cégeket).
A Gazdasági Versenyhivatal épülete
GVH / Tamás Pál
Viszont a kormány – illetve kis részt a GVH maga – most és a közelmúltban több szektorral és konkrét vállalkozással kapcsolatban fogalmazott meg nyílt kritikákat, vezetett be őket érintő intézkedéseket és alkalmazott velük szemben informális eszközöket – ezek jó sorvezetőt kínálhatnak arra, kiknek érdemes beavatkozástól tartaniuk az új GVH-jogkörök kapcsán.
Különösen annak fényében, hogy az új szabályok néhány ponton egyértelműen a múltat idézik. Ilyen például az a passzus, amely szerint a GVH „tájékoztatási kötelezettséget állapíthat meg az alapvető jelentőségű vállalkozás számára az általa üzletfeleknek nyújtott szolgáltatás teljesítményéről, annak minőségéről vagy sikeréről”.
Minimum aggályos, hogy a GVH gyakorlatilag üzleti titkok kiadására kötelezhet vállalkozásokat
Az eszközök kötelező átadása üzemeltetésre szintén olyasmi, amivel a kormány – legalábbis elvi szinten – már próbálkozott. Az üzemanyagárstop idején létezett egy szabály, amely szerint a nullaszaldós/veszteséges működést nem bíró, nyitva tartani képtelen kutakat át kellett volna adni üzemeltetésre. Ilyenre végül egy esetben sem került sor.
A Shellhez és az OMV-hez képest még egyértelműbben ajv a Mol, amely kiskereskedelmi tevékenysége mellett nagykereskedő, az egyetlen magyarországi olajfinomító tulajdonosa, jelentős (petrol)kémiai üzletággal rendelkezik, a legnagyobb magyarországi földgázkitermelő, stb., stb. A Mol mindeddig rendkívül barátságosan tűrte a kormányzati beavatkozásokat, (külön)adókat, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató épp csak néhány alkalommal szólogatott oda. Ezzel együtt legalábbis adva lesz a lehetőség, hogy a GVH direkt módon avatkozzon be a vállalat működésébe, ha nem is a tulajdonosi szerkezet átalakíttatásával, de mondjuk a menedzsment átszabásával.
A MOL Nyrt. Dunai Finomítója Százhalombattán
Túry Gergely
Bármilyen beavatkozás különösen indokolható lenne a jogszabály alapján, ha az üzemanyag-ellátásban zavarok alakulnának ki. Ilyesmire épp volt példa a közelmúltban: az árstop idején. Persze az ellátási zavarokat a kormány árstopja okozta, a jogszabálytervezet azonban nem tér ki arra, hogy a kormányzati beavatkozások által indukált zavarokra a GVH ne reagálhatna. A hazai jogszabályi és intézményi környezet, a jogállam általános állapota bőven lehetővé teszi majd, hogy a kormány akár egy egész szektor működésében zavarokat idézzen elő, majd a GVH – a kormánytól független hatóságként kezét széttárva – az „ellátásbiztonság érdekében” elkezdjen belebabrálni egyes vállalkozások működésébe.
Lidl, Tesco, SPAR és társaik
Az ugyan valószínűtlen – még az új gumijogszabály szerint is törvénytelen volna –, hogy a GVH se szó, se beszéd eladatná a SPAR-t, de nyilvánvaló, hogy a kormánynak és a GVH-nak problémái vannak a kiskermultikkal. Legújabban és leghangsúlyosabban a fogyasztóiár-képzési gyakorlatukkal. A kormány – elsősorban Nagy Márton és minisztériuma – illetve a GVH az infláció lassulása óta előszeretettel hangoztatja is, hogy az infláció „letörése” a beavatkozásuknak, az Árfigyelő generálta árversenynek és a kötelező akciózásnak köszönhető.
Az élelmiszertermékek megint csak gond nélkül alapvető termékeknek minősíthetők, a külföldi tulajdonú nagy láncokra pedig gond nélkül ráhúzható az ajv-minősítés. így a GVH akár be is avatkozhat a cégek működésébe. Különösen, ha úgy látja, ezt élelmiszer-ellátási zavarok indokolják. Éppenséggel a közelmúltban akadtak élelmiszer-ellátási problémák: az árstopok idején, igaz, akkor a kormány nagy ötlete még az volt, hogy kétszeresére emelte fel a kötelező készletezés mennyiségét a boltokban.
Egyébként nem csak az élelmiszer-kiskereskedőknek van okuk aggódni, szinte a teljes élelmiszer-értékláncon akadhatnak olyan szereplők, akiknél a GVH alkalomadtán beavatkozás szükségét vélheti felfedezni.
Nitrogénművek
Kiemelendő az értéklánc legvégén Magyarország egyetlen műtrágyagyártója, Bige László vállalata, a Nitrogénművek. Sőt ami azt illeti, az összes potenciális érintett közül a Nitrogénművek érintettsége a legnagyobb. A vállalat az országban – az importot nem számítva – monopol helyzetben van, de nem része egyik, erősen leszabályozott és külön felügyelt területnek (pl. energiaszektor, bankszektor, média) sem. Mivel műtrágyát gyárt, működése hatással van a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra, az élelmiszer-kiskereskedelemre.
A Péti Nitrogénművek Rt gyára Pétfürdőn
Túry Gergely
A fentiek alapján a GVH bármikor okát láthatja beavatkozásnak, ha úgy ítéli meg, a Nitrogénművek túlárazottan kínálja termékeit, nem termel eleget, esetleg indokolatlanul áll le.
Bige évek óta küzd a kormánnyal. November közepén bejelentette a Nitrogénművek leállását, szerinte ugyanis a vállalatot érintő kvótaadó akkora terheket ró a cégre, hogy a működése erősen veszteséges lenne. Később pontosította kijelentését: nem állítja le véglegesen a termelést, nem bocsátja el az embereket, és minden lehetséges jogi lehetőséggel élni fognak a Nitrogénművek megmentéséért. November végén aztán azt közölte, nyáron indítják újra a termelést, és – mint mondta –, kitalálták azt is, hogyan lehet kijátszani a kormányzati sarcot.
Bige László vállalata éppen egy jó nagy adósság refinanszírozására készül.
Magyar Telekom és Yettel
Aligha alhatnak nyugodtan a telekomcégek, a telekommunikáció a 21. században kétségkívül alapszolgáltatás. A piaci koncentráció nagy, kevés a szereplő, és a kormány, illetve a kormány „stratégiai partnere”, a 4iG erősen nyomul ebben a szektorban.
A telekomcégeket egy ideje a jegybank is ostorozza visszatekintő, inflációkövető árazási gyakorlatuk miatt. Előállhat olyan helyzet, amikor a GVH szükségét látja némi beavatkozásnak egyik vagy másik nagy szereplőnél. A nagy lakossági szolgáltatók közül a Vodafone többségi tulajdonosa a 4iG, a Magyar Telekom a német Deutsche Telekom leánya, míg a Yettel többségi tulajdonrészét épp eladja a cseh PPF-csoport az arab Etisalatnak.
Cementgyártók
A közelmúltban Lázár János kisebbfajta verbális offenzívát indított a külföldi építőanyag-gyártók, különösen a német és francia cementgyártók ellen. Olyanokat mondott, mint például hogy a külföldiek „jobban teszik, ha eladják a vállalkozásaikat a magyar államnak vagy magyar cégeknek”.
Az offenzíva majdnem jogszabályalkotásba torkollt, az építési törvény tervezetének egyik változatában szerepelt a magyarországi építőanyag-gyártás nemzeti kézbe terelésének előkészítése. Ennek sarokkövei az exportkorlátozás, az állami tulajdonú tüzépek létrehozása és az építőanyag-gyártók veszteséges termelésre kötelezése lettek volna. A tervezetben szerepelt a nemzeti építőanyag-kereskedések felállítása, amelyekben az állami elővásárlási joggal megszerzett termékeket árusították volna – csokosoknak, hátrányos helyzetűeknek, energetikai korszerűsítést tervezőknek (egy másik verzió szerint bármely magánszemélynek), az általános forgalmi adótól mentesen.
Újabb kötelezettségszegési eljárást kockáztat az Orbán-kormány, ha bevezeti az exportra szánt építőanyagokra és az eladni kívánt gyárakra az állam elővásárlási jogát.
A nemzeti tüzépekből végül semmi sem lett, se a külföldi cégek kiszorításából, azonban nyilván nem zárható ki, hogy a GVH alkalmasint ellátási problémákat vél majd felfedezni a szektorban. Különösen, ha elindulnak a rengeteg cementet igénylő nagyberuházások, elsősorban az új paksi atomerőmű alapozása – utóbbira Lázár János is utalt, mint jelentős betonigényű projektre, amelyből részesedniük kell magyar tulajdonú cégeknek.