A gyengéd kényszertől a lekötözős erőszakig: ezek a cégek félhetnek a GVH új fegyverétől

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) akár a cégük eladására is kötelezhet vállalkozásokat új jogkörének birtokában – az igazságügyi saláta-törvénymódosításba rejtett átalakítás meglehetősen pikáns annak fényében, hogy nemrég kiderült: a közelmúltban Tiborcz István bejelentkezett a kormánnyal épp hadban álló SPAR magyarországi operációjának felvásárlására.

Tény, a jogszabálytervezet meglehetősen gumi kritériumokat határoz meg arra, mi alapján nyilváníthat a GVH, illetve annak versenytanácsa alapvető jelentőségű vállalkozássá (ajv) céget. a kritériumokat lényegében bármely nagy, meghatározó és kiterjedt piaci részesedéssel rendelkező cégre rá lehet húzni, amely a szó köznapi értelmében vett alapvető termékekkel vagy szolgáltatásokkal foglalkozik.

A javaslatoktól az eladatásig

Az is tény, hogy a tervezet az alkalmazható szankciók részeként a tulajdonrész eladatását is tartalmazza. Ugyanakkor

a szankciók sorában fokozatosságot ír elő, vagyis a versenytanácsnak előbb az enyhébb szankciókat, s csak végső esetben a súlyosabbakat kell elrendelnie.

A lehetséges szankciók szerint kötelezheti:

• az érintett cég tulajdonosait a társaságban meglévő tulajdonrészük részben vagy egészben történő értékesítésére;
• a társaságot eszközök átadására kijelölt szolgáltatónak költségalapú díj melletti üzemeltetésre;
• a társaságot vezető testületében más vezető állású személy megválasztására vagy kinevezésére;
• tagsági részesedések más tulajdonosok részére történő átruházását, és felfüggesztheti a tagsági részesedéshez kapcsolódó szavazati jogokat;
• az igazgatóságot a közgyűlés összehívására, továbbá meghatározott napirendi pontok megtárgyalására (és meghatározott döntések meghozatalának szükségességére hívhatja fel e testület figyelmét).

A fenti kötelezések elrendelésére „az ellátásbiztonsághoz szükséges működés fenntartása vagy helyreállítása érdekében” kerülhet sor.

Magyarán, ha a GVH úgy látja, hogy mondjuk a kutyagumi alapvető termék, és

• van egy nagyvállalat, amely meghatározó jelentőségű a kutyagumi előállítása, forgalmazása stb. szempontjából,
• de ez a cég nem képes ellátni a kutyagumival kapcsolatos működését, vagy legalábbis félő, hogy nem fogja tudni ellátni,
• akkor első körben puha beavatkozás gyanánt kötelezheti a vállalat közgyűlését, hogy tárgyaljon meg bizonyos napirendi pontokat,
• durvább beavatkozásként egyes tulajdonosok szavazati jogát felfüggesztheti,
• még durvább beavatkozásként új embereket ültethet a kutyagumi-vállalat vezetésébe,
• és ha még mindig nem működik jól a kutyagumibiznisz, kötelezheti a céget, hogy a kutyagumi-gyártósorait és kutyagumi-szállító kamionjait adja át üzemeltetésre egy kijelölt szolgáltatónak, ráadásul költségalapon, vagyis a kutyagumi-vállalat semmi hasznot nem remélhet az átadásból,
• végül eladathatja a tulajdonossal/tulajdonosokkal a részesedésük egészét vagy egy részét, de ez már az atombomba.

Természetesen még az enyhe beavatkozás is nagyon durva, alapesetben bármely vállalkozás maga dönt a közgyűlésének napirendi pontjairól, arról nem beszélve, hogy kik vezetik a céget. Az pedig már komoly aggályokat vet fel, ha a GVH eszközeinek bérbe adására kötelezhet egy vállalatot, a tulajdoni részesedések értékesítési kötelezettségéről nem beszélve – felmerül a vállalkozás szabadságának és a magántulajdonhoz való jognak a sérülése.

Múltidéző szabályok

Ugyan Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint a SPAR működésével vannak problémák, amiért a vállalat a nyakába varrt különadó mellett nem képes nyereséges működésre, azért nagyjából teljesen valószínűtlen, hogy a GVH egyszerűen fogná, és eladatná a céget (pontosabban cégeket).

A Gazdasági Versenyhivatal épülete

GVH / Tamás Pál

Viszont a kormány – illetve kis részt a GVH maga – most és a közelmúltban több szektorral és konkrét vállalkozással kapcsolatban fogalmazott meg nyílt kritikákat, vezetett be őket érintő intézkedéseket és alkalmazott velük szemben informális eszközöket – ezek jó sorvezetőt kínálhatnak arra, kiknek érdemes beavatkozástól tartaniuk az új GVH-jogkörök kapcsán.

Különösen annak fényében, hogy az új szabályok néhány ponton egyértelműen a múltat idézik. Ilyen például az a passzus, amely szerint a GVH „tájékoztatási kötelezettséget állapíthat meg az alapvető jelentőségű vállalkozás számára az általa üzletfeleknek nyújtott szolgáltatás teljesítményéről, annak minőségéről vagy sikeréről”.

Minimum aggályos, hogy a GVH gyakorlatilag üzleti titkok kiadására kötelezhet vállalkozásokat

– mindenesetre épp ezt tette informálisan Nagy Márton az üzemanyag-kiskereskedelmi szereplőkkel, akiktől „jelentéseket” kért.

Az eszközök kötelező átadása üzemeltetésre szintén olyasmi, amivel a kormány – legalábbis elvi szinten – már próbálkozott. Az üzemanyagárstop idején létezett egy szabály, amely szerint a nullaszaldós/veszteséges működést nem bíró, nyitva tartani képtelen kutakat át kellett volna adni üzemeltetésre. Ilyenre végül egy esetben sem került sor.

Mol, OMV, Shell

Az üzemanyagok minden további nélkül alapvető terméknek minősíthetők, a nagy kútláncokra pedig gond nélkül ráhúzható az ajv-minősítés. Ami azt illeti, Nagy Márton jelenleg is egzecíroztatja őket, mert Magyarországon az üzemanyagok „túl drágák” régiós összehasonlításban.

A Shellhez és az OMV-hez képest még egyértelműbben ajv a Mol, amely kiskereskedelmi tevékenysége mellett nagykereskedő, az egyetlen magyarországi olajfinomító tulajdonosa, jelentős (petrol)kémiai üzletággal rendelkezik, a legnagyobb magyarországi földgázkitermelő, stb., stb. A Mol mindeddig rendkívül barátságosan tűrte a kormányzati beavatkozásokat, (külön)adókat, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató épp csak néhány alkalommal szólogatott oda. Ezzel együtt legalábbis adva lesz a lehetőség, hogy a GVH direkt módon avatkozzon be a vállalat működésébe, ha nem is a tulajdonosi szerkezet átalakíttatásával, de mondjuk a menedzsment átszabásával.

A MOL Nyrt. Dunai Finomítója Százhalombattán

Túry Gergely

Bármilyen beavatkozás különösen indokolható lenne a jogszabály alapján, ha az üzemanyag-ellátásban zavarok alakulnának ki. Ilyesmire épp volt példa a közelmúltban: az árstop idején. Persze az ellátási zavarokat a kormány árstopja okozta, a jogszabálytervezet azonban nem tér ki arra, hogy a kormányzati beavatkozások által indukált zavarokra a GVH ne reagálhatna. A hazai jogszabályi és intézményi környezet, a jogállam általános állapota bőven lehetővé teszi majd, hogy a kormány akár egy egész szektor működésében zavarokat idézzen elő, majd a GVH – a kormánytól független hatóságként kezét széttárva – az „ellátásbiztonság érdekében” elkezdjen belebabrálni egyes vállalkozások működésébe.

Lidl, Tesco, SPAR és társaik

Az ugyan valószínűtlen – még az új gumijogszabály szerint is törvénytelen volna –, hogy a GVH se szó, se beszéd eladatná a SPAR-t, de nyilvánvaló, hogy a kormánynak és a GVH-nak problémái vannak a kiskermultikkal. Legújabban és leghangsúlyosabban a fogyasztóiár-képzési gyakorlatukkal. A kormány – elsősorban Nagy Márton és minisztériuma – illetve a GVH az infláció lassulása óta előszeretettel hangoztatja is, hogy az infláció „letörése” a beavatkozásuknak, az Árfigyelő generálta árversenynek és a kötelező akciózásnak köszönhető.

Az élelmiszertermékek megint csak gond nélkül alapvető termékeknek minősíthetők, a külföldi tulajdonú nagy láncokra pedig gond nélkül ráhúzható az ajv-minősítés. így a GVH akár be is avatkozhat a cégek működésébe. Különösen, ha úgy látja, ezt élelmiszer-ellátási zavarok indokolják. Éppenséggel a közelmúltban akadtak élelmiszer-ellátási problémák: az árstopok idején, igaz, akkor a kormány nagy ötlete még az volt, hogy kétszeresére emelte fel a kötelező készletezés mennyiségét a boltokban.

Egyébként nem csak az élelmiszer-kiskereskedőknek van okuk aggódni, szinte a teljes élelmiszer-értékláncon akadhatnak olyan szereplők, akiknél a GVH alkalomadtán beavatkozás szükségét vélheti felfedezni.

Nitrogénművek

Kiemelendő az értéklánc legvégén Magyarország egyetlen műtrágyagyártója, Bige László vállalata, a Nitrogénművek. Sőt ami azt illeti, az összes potenciális érintett közül a Nitrogénművek érintettsége a legnagyobb. A vállalat az országban – az importot nem számítva – monopol helyzetben van, de nem része egyik, erősen leszabályozott és külön felügyelt területnek (pl. energiaszektor, bankszektor, média) sem. Mivel műtrágyát gyárt, működése hatással van a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra, az élelmiszer-kiskereskedelemre.

A Péti Nitrogénművek Rt gyára Pétfürdőn

Túry Gergely

A fentiek alapján a GVH bármikor okát láthatja beavatkozásnak, ha úgy ítéli meg, a Nitrogénművek túlárazottan kínálja termékeit, nem termel eleget, esetleg indokolatlanul áll le.

Bige évek óta küzd a kormánnyal. November közepén bejelentette a Nitrogénművek leállását, szerinte ugyanis a vállalatot érintő kvótaadó akkora terheket ró a cégre, hogy a működése erősen veszteséges lenne. Később pontosította kijelentését: nem állítja le véglegesen a termelést, nem bocsátja el az embereket, és minden lehetséges jogi lehetőséggel élni fognak a Nitrogénművek megmentéséért. November végén aztán azt közölte, nyáron indítják újra a termelést, és – mint mondta –, kitalálták azt is, hogyan lehet kijátszani a kormányzati sarcot.

Magyar Telekom és Yettel

Aligha alhatnak nyugodtan a telekomcégek, a telekommunikáció a 21. században kétségkívül alapszolgáltatás. A piaci koncentráció nagy, kevés a szereplő, és a kormány, illetve a kormány „stratégiai partnere”, a 4iG erősen nyomul ebben a szektorban.

A telekomcégeket egy ideje a jegybank is ostorozza visszatekintő, inflációkövető árazási gyakorlatuk miatt. Előállhat olyan helyzet, amikor a GVH szükségét látja némi beavatkozásnak egyik vagy másik nagy szereplőnél. A nagy lakossági szolgáltatók közül a Vodafone többségi tulajdonosa a 4iG, a Magyar Telekom a német Deutsche Telekom leánya, míg a Yettel többségi tulajdonrészét épp eladja a cseh PPF-csoport az arab Etisalatnak.

Cementgyártók

A közelmúltban Lázár János kisebbfajta verbális offenzívát indított a külföldi építőanyag-gyártók, különösen a német és francia cementgyártók ellen. Olyanokat mondott, mint például hogy a külföldiek „jobban teszik, ha eladják a vállalkozásaikat a magyar államnak vagy magyar cégeknek”.

Az offenzíva majdnem jogszabályalkotásba torkollt, az építési törvény tervezetének egyik változatában szerepelt a magyarországi építőanyag-gyártás nemzeti kézbe terelésének előkészítése. Ennek sarokkövei az exportkorlátozás, az állami tulajdonú tüzépek létrehozása és az építőanyag-gyártók veszteséges termelésre kötelezése lettek volna. A tervezetben szerepelt a nemzeti építőanyag-kereskedések felállítása, amelyekben az állami elővásárlási joggal megszerzett termékeket árusították volna – csokosoknak, hátrányos helyzetűeknek, energetikai korszerűsítést tervezőknek (egy másik verzió szerint bármely magánszemélynek), az általános forgalmi adótól mentesen.

A nemzeti tüzépekből végül semmi sem lett, se a külföldi cégek kiszorításából, azonban nyilván nem zárható ki, hogy a GVH alkalmasint ellátási problémákat vél majd felfedezni a szektorban. Különösen, ha elindulnak a rengeteg cementet igénylő nagyberuházások, elsősorban az új paksi atomerőmű alapozása – utóbbira Lázár János is utalt, mint jelentős betonigényű projektre, amelyből részesedniük kell magyar tulajdonú cégeknek.