Csütörtökön Pekingbe utazik az orosz elnök. Vlagyimir Putyin azzal a Hszi Csin-ping elnökkel találkozik, aki a napokban Magyarországon is járt. Hszi Csin-ping márciusban járt Oroszországban, akkor Putyinnal több órán át tárgyalt, végül alá is írtak néhány együttműködési megállapodást. 

Putyin mostani pekingi látogatása lesz a negyedik alkalom, hogy az orosz–ukrán háború kirobbanása óta Hszi Csin-pinggel találkozik. Ez persze annak fényében nem is számít rendkívülinek, hogy Putyin egyik legfontosabb célkitűzése a Kína és Oroszország közötti kapcsolat erősítése. Már csak azért is, mert a háború miatt a nyugati hatalmak – az Egyesült Államokkal az élen – Oroszország gazdasági meggyengítésében érdekeltek, ellentétben Kínával, amely meglátta ebben a lehetőséget: Peking úgy akarja Moszkvát segíteni, hogy abból minél többet profitáljon. 

Putyin pekingi látogatás során a legnagyobb figyelmet a Power of Siberia 2 elnevezésű tervezett orosz–kínai gázvezetékprojekt kapja. Ez a projekt kulcsfontosságú a Gazprom hosszú távú stratégiájához, amelynek célja az európai piac kiváltása. Noha Moszkva szereti hangsúlyozni, hogy az európai uniós szankciók nem ejtenek rajta halálos sebet, azért nem lehetnek nyugodtak: a várhatóan a magyar Fradi szponzoraként is megjelenő orosz Gazprom ugyanis egyre komolyabb pénzügyi nehézségekkel küzd azután, hogy elvesztette európai vevőit. 

A vállalat május elején közzétette a tavalyi pénzügyi évét összefoglaló jelentését, amely 1999 óta először mutatott éves nettó veszteséget. A cég tavalyi 629 milliárd rubeles (6,9 milliárd dollár) vesztesége sokkal rosszabb volt, mint a piac által várt 447 milliárd rubeles veszteség, és – a magas európai gázárak közepette – durván elütött a Gazprom 2022-re tervezett 1,2 billió rubeles (12,9 milliárd dollár) nettó nyereségétől is.

A Gazprombank bankfiókja Moszkvában

AFP / Natalia Koleshnikova

Putyinnak ezért elemi érdeke, hogy az energetika területén rábírja a kínaiakat a minél szorosabb együttműködésre. Moszkva azon fáradozik, hogy bővítse a Kínába irányuló energiaexportot. Azt sem venné zokon, ha az orosz energia- és tranzitinfrastruktúra fejlesztésében a kínaiak befektetőként jelennének meg. Csakhogy Putyin szorult helyzetben van, így ha Kína hajlandó is még jobban elmélyíteni az együttműködést ezen a területen, akkor is Peking diktálja majd a feltételeket. 

A tervek szerint – és a meglévő orosz-kínai megállapodások értelmében – a külföldre irányuló orosz gázszállítások éppen a Kínába irányuló Power of Siberia 1 csővezeték névleges kapacitásának elérésével nőnek idén 18 százalékkal (a tavalyi 10 százalékkal szemben). 

De még ha meg is épül a Power of Siberia 2, akkor sem oldható meg csak a kínai szállításokkal a Gazprom veszteségének ellensúlyozása, vagyis annak a 155 milliárd köbméternyi gáznak az értékesítése, amit a cég a háború előtt az EU-ban adott el évente. És az, hogy Hszi Csin-pingék diktálják a feltételeket, szintén kihat a pénzügyekre: a Kínába exportált orosz földgázt a kínaiak legalább 2027-ig 28 százalékkal alacsonyabb áron vásárolhatják meg, mint az oroszok európai ügyfelei. 

Ha igazak is az előrejelzések és 2040-ig mindenképpen növekedik Kína gázigénye, akkor is jó alkupozícióban lesz, nem szorul mindenáron az oroszok segítségére, mert diverzifikálta a beszerzést: vásárolhat az LNG-piacról, emelhet a hazai termelésen, és még mindig bőven van szufla a Power of Siberia 1 csővezetékben. A növekvő villamos energia miatt sem kell aggódnia, azokat az igényeit az atomenergiával és a zöldáram-infrastrukturális beruházásokkal kielégítheti.     

Az jól látható, hogy Peking a Power of Siberia 2. esetében a halogatásra játszik. A kínaiaknak nem érdeke, hogy drágán jussanak orosz gázhoz, azt viszont tudják: az idő nekik dolgozik, mert a Kínába irányuló export-import elengedhetetlen Moszkva túléléséhez. 

De Kína nem csak halogat, hanem óvatos is. Ha el is mélyíti a kapcsolatait Oroszországgal, nem hagyja figyelmen kívül az Egyesült Államok szándékait sem. A legtöbb kínai nagyvállalat igyekszik elkerülni az amerikai szankciókat, márpedig a Power of Siberia 2-ben részt vevő cégek fokozott kockázatnak lennének kitéve. 

A Power of Siberia 1 gázvezeték építése Qinhuadao városban, az észak-kínai Hebei tartományban, 2020. április 22-én

AFP / Cao Jianxiong / Imaginechina

Peking ugyanígy egyre inkább ódzkodik attól, hogy kész katonai felszereléseket szállítson Oroszországnak, ezzel ugyanis az Egyesült Államokkal és Európával fennálló kapcsolatát ásná nagyon alá. Kínának nem érdeke egy gyors gazdasági elszakadás a Nyugattól, márpedig az oroszok kisegítésének ez a kockázata. Sajtóértesülések szerint Washington már most is olyan szankciókat tervez, amelyek azzal fenyegetnek, hogy egyes kínai bankokat elvágnak a globális pénzügyi rendszertől. Az amerikai vezetés így gyakorolna nyomást Kínára, hogy Peking hagyjon fel az orosz katonai termelés kereskedelmi támogatásával. 

Moszkvának szüksége van Kínára. Az orosz olajra és gázra nem nagyon találna más vevőt. Ám az Oroszország ellen kivetett szankciók közepette az oroszoknak nehéz üzletelni, Kína Oroszországba irányuló exportja márciusban csaknem 16 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest.

A gyakorlatban persze Peking most is kisegíti Moszkvát, csak a legtöbbször „fű alatt”. A két ország közötti kereskedelem során egyre inkább kriptovalutákban fizetnek egymásnak vagy olyan kis lepukkant bankokat használnak, amelyek a két ország közös határán vannak. Emellett gyakran olyan underground finanszírozási rendszereket használnak, amelyeket transznacionális szervezett bűnözői körök. 

Az eredmény: Kína 2023-ban az orosz mikroelektronika mintegy 90 százalékát szállította Oroszországnak, mindezt Moszkva rakéták, harckocsik és repülőgépek gyártásához használta fel. Ugyanígy szállítottak a kínaiak szerszámgépeket és állítólag olyan kettős felhasználású berendezéseket is, amelyekkel az oroszok erősíteni tudtak a harci képességeiket a fronton.

Ezt persze Washington is tudja. Pekingben abban bíznak, hogy a “fű alatti” kereskedelem felett az amerikaiak szemet hunynak, de legalábbis nem fogják emiatt a nagy kínai bankokat szankcionálni. És hogy miért nem? A kínaiak szerint azért, mert nem akarják eszkalálni az amerikai–kínai feszültséget. 

Így tehát Putyin és Hszi Csin-ping is arra számít, hogy az Oroszország és Kína közötti kétoldalú kereskedelem a jövőben növekedik majd. Ugyanakkor az is Kína malmára hajtja a vizet, hogy más államokat jobban nyomás alá tudnak helyezni az amerikaiak. Mert a kínaiakhoz hasonlóan például Törökország, néhány arab és kaukázusi állam is megsérti a szankciókat, de rájuk Washington jobban tud hatni. 

A moszkvai Vörös teret ábrázoló falfestmény Pekingben

AFP / Jade Gao

Ezt pedig Peking értelemszerűen ki is tudja használni majd. Várhatóan azokat a termékeket, amelyeket a nyugati protekcionista politika miatt nem tud Nyugaton értékesíteni, az orosz piacra zúdíthatja.

Nem véletlen, hogy Törökország Oroszországba irányuló exportja februárban 33 százalékkal csökkent, de ugyanígy az Egyesült Arab Emírségek exportja is jóval visszafogottabb lett. Ha viszont ők behódolnak az amerikaiaknak, és mérséklik a kereskedést az oroszokkal, akkor az megint csak Kínának kedvez majd. Akkor ugyanis a kínai áruk még inkább felváltják az Oroszországba eljuttatott nyugati termékeket, egyúttal még erősebbé teszik Oroszország Kína-függését. 

Ha kereskedelmileg Peking felé is dől el a mérleg, Putyin és Hszi Csin-ping azért tud olyan megállapodásokat is kötni, amivel azért az oroszok is jobban járnának. Megállapodhatnak például közös hadgyakorlatokban Oroszország távol-keleti részén, így próbálva elvonni erőforrásait és az Egyesült Államok figyelmét Tajvanról vagy éppen a Koreai-félszigetről.