2022. február 24-én hajnalban már sejteni lehetett: csak idő kérdése, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát, de így is sokkszerű volt a hír az agresszió megindulásáról. A támadók órákon belül elérték Kijevet, de Ukrajna ellenállt, előbb lelassította, majd megállította és részben visszaverte az orosz előretörést. Gyorsan kiderült, hogy villámháborúról szó sem lesz, kialakult viszont helyette egy olyan állapot, amikor iszonyú lassan mozognak a frontvonalak, a nyugati világ Oroszország pénzügyi tönkretételével próbálkozik, az orosz állam pedig kifárasztani igyekszik Ukrajnát és szövetségeseit. Köteteket lehet teleírni azzal, hogy az eddigi ezer nap hogyan változtatta meg a világot katonailag és politikailag – mi most a legfontosabb gazdasági változásokat gyűjtöttük össze.

Tüntetők óriási ukrán zászlót tartanak a 2022. február 20-i dél-ukrajnai Odesszában, hogy megmutassák az egységet és az ukrán integritás támogatását.

AFP/Oleksandr Gimanov

Az energiaválságot megúsztuk, a szankciók részben működtek

A háború első heteinek leglátványosabb gazdasági hírei arról szóltak, hogy a nyugati cégek tömegei milyen tempóban vonultak ki az orosz piacról, de már ekkor látni lehetett, hogy van egy sokkal nagyobb hatású és jóval nehezebben megoldható probléma: le kell válni az orosz energiafüggőségről. Akkor persze már láttuk, hogy Európa politikusai tévedtek, amikor a 2010-es években azt gondolták, hosszú távon nyugodtan berendezkedhetünk az orosz energiahordozókra, és majd üzleti alapon lehet erről tárgyalni, de utólag könnyű okosnak lenni – az igazi kérdés az volt, hogyan lehet levezényelni, vagy legalábbis beindítani az átállást. A leválás már 2022 februárjában megindult, de egyértelmű volt már akkor is, hogy ez nem egy pillanat munkája lesz.

Oroszország nem roppant meg, de látványos eredményeket így is sikerült elérni. A legnagyobb országok közül Németország például alig több mint egy év alatt, 2023 márciusára teljesen levált az orosz földgázról – 2022 elején még 55 százalékban orosz gázt vettek –, Európa több más állama is befejezte az orosz gáz vásárlását. A legtöbbeknek Norvégia vált a fő beszállítójává. Kivételek azért vannak, Magyarország és Szlovákia még mindig az orosz gázra támaszkodik.

Ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, ami az orosz olajat illeti. Ott az EU, a G7 országai és Ausztrália előbb ársapkát vezetett be – 2022-2023 fordulóján több különböző fajta termékre több lépésben –, az EU pedig eközben a tengeri olajszállításra embargót hirdetett, de az oroszok több-kevesebb sikerrel megpróbálják mindezt kijátszani: a szellemflottájukkal és arab országokban bejegyzett, valójában orosz kötődésű kereskedő- és biztosítócégekkel el tudják érni, hogy orosz olaj (nagyrészt távol-keletinek álcázva) ezután is mehessen nyugatra. Az ország olajbevételei azért így is nagyot estek a 2022 előttihez képest. A vezetékes olajra eredetileg egy teljes EU-szintű embargót szerettek volna, aztán Magyarország, Szlovákia, Bulgária és Csehország kapott mentességet. Az orosz LNG-t pedig 2024 tavaszáig ügyeskedő európai cégek segítségével tudták Európán kívülre is továbbadni, ezt a kiskaput is megpróbálta aztán az EU bezárni; orosz cseppfolyósított gázt Európa továbbra is vehet.

A terv most az, hogy az EU 2027-re teljesen leválik az orosz fosszilis energiáról, ebbe az irányba eddig jól haladunk – a politikai kommunikáció ellenére például Magyarország üzemanyag-ellátása is valószínűleg kibírná némi áremelkedéssel, ha hirtelen leállna a Barátság vezeték. Az energiakatasztrófa pedig elkerülte a kontinenst: 2022 nyarán még azzal riogattak, hogy a következő télen megfagyhatunk orosz energia nélkül, és a világpiacon iszonyatosan elszálltak az energiaárak, de 2022/23 és 2023/24 telén is úgy estünk túl, hogy nagy baj nem történt, a földgáz és a kőolaj pedig már olcsóbb, mint a háború kitörésekor volt. Úgyhogy joggal bízhatunk abban, hogy az idei tél energiapiaca is normális lesz, a piaci árakat még egy kemény fagy is csak annyira rángatná meg, mint amennyire békeidőben tenné.

Gáztározó Hajdúszoboszlóban

Fazekas István

Az infláció belemart minden országba

Amikor 2020-ban és 2021-ben a fejlett világ kormányai sorra engedték elszállni a költségvetési hiányokat, az volt a teljesen logikus gondolatuk, hogy első körben támogatni kell azokat a cégeket és iparágakat, amelyek megszenvedik a Covid miatti lezárásokat, hogy minél több munkahelyet tudjanak megőrizni, és majd amikor a tömeges oltásokkal túl leszünk a legrosszabbon, majd akkor, 2022-2024 környékén lehet foglalkozni a magasabb hiány okozta bajokkal. Ezt az elképzelést tette tönkre a háború: az ideiglenesen elszálló energiaárak, az élelmiszerpiac gondjai és az orosz–ukrán piac kiesése együttvéve az addigi sokszorosára lökte fel az inflációt.

2022-ben például az EU inflációja 9,2 százalékos volt, az Egyesült Államoké 8,7 százalékos. A balti államokban 22-25 százalékon tetőzött az áremelkedés üteme, sok nyugat-európai országban 10-15 százalékon – a franciák úszták meg a legkönnyebben, ahol 7,3 százalék volt a csúcs –, és mindegyik közül kiemelkedett Magyarország, ahol a 2021/22-es választási osztogatás is rátett egy lapáttal az összes bajra, nálunk 25,7 százalék fölötti volt a csúcs.

Mostanra a helyzet normalizálódott, az EU inflációja például már csak 2,1 százalékos, a legrosszabbul álló országokban is 5 százalék alatti a mutató. De a rossz emlékek kitartanak, az USA-ban a demokraták súlyos vereségének legfontosabb okai között emlegetik, hogy az infláció még most is 2,4 százalékos.

A cégek menekültek – már amelyik

A háború első heteiben nem is naponta, hanem kis túlzással óránként érkeztek a hírek, hogy épp melyik nagy cég hagyja ott az orosz piacot. A Yale Egyetem négy nappal a háború kitörése után indított el egy listát a cégek hozzáállásáról, és azóta is napi szinten frissíti. A most aktuális adatok szerint

• 546 olyan vállalat van, amely teljes mértékben kivonult Oroszországból, és nem is üzletel oroszokkal,
• további 504 majdnem teljesen kiszállt,
• 151 csökkentette az aktivitását,
• 176 újabb beruházásokba nem vágott bele,
• 213 pedig pont úgy folytatja, ahogy a háború előtt.

A legnagyobb magyar vállalatok közül a Mol és az OTP a tevékenységét visszafogó, de nem megszüntető C besorolást kapta, a Richter pedig a D listára került fel, azok közé, amelyek maradtak az orosz piacon, csak új beruházásokba nem kezdtek.

Persze az is igaz, hogy nem mindig annyira egyszerű elmenni Oroszországból. Az állam a gyárak lenyúlásával fenyeget, vevőt nehéz találni, és gyakran csak óriási ráfizetéssel lehet eladni az érdekeltségeket.

Veres Viktor

Sok nyugati támogatás ment Ukrajnának, de valószínűleg nem elég

A nyugati világ ahhoz képest, hogy mennyire nehéz pénzügyi helyzetben van, egész sok közvetlen támogatást adott Ukrajnának. Az EU egy idén szeptemberi összesítés szerint 65 milliárd euró pénzügyi támogatással segített, további 47 milliárd euró értékű katonai segítséget nyújtott, és 18 milliárd eurót szánt az ukrán menekültek támogatására, az Egyesült Államok pedig szintén idén szeptemberig 56 milliárd dollárral segítette Ukrajnát.

Persze az ukránok részéről gyakran érkezik a kritika, hogy jobb volna a helyzet a fronton, ha a nyugati katonai segítség nem ennyire vontatottan érkezett volna. Az amerikai kormány célja most az, hogy amíg Joe Biden van hivatalban, minél jobb helyzetbe hozzák az ukránokat – például most tették lehetővé, hogy Oroszország területére is lőjenek amerikai rakétákkal –, de nyilván a kérdés az, mennyire lehet ebben sikereket elérni, amíg Donald Trump januárban visszatér. Egy politikailag nagyon nehéz helyzet állt elő, amikor sokaknak lehet baja azzal, hogy rengeteg pénzt költenek Ukrajnára, látványos ukrán áttörés nélkül, viszont ahhoz, hogy ennél kézzelfoghatóbb harctéri eredményt lehessen elérni, pont hogy több segítségre volna szükség.

A két ország gazdasági állapota

2023-ban 5 százalék fölé nőtt az ukrán GDP, és idén is 4 százalék fölötti számok érkeznek, ami persze kattintásvadász módon gyönyörűen eladható lenne úgy, hogy Ukrajna jobban nő, mint a magyar gazdaság, de nyilván az után, hogy 2022-ben majdnem 29 százalékkal esett vissza az ukrán gazdaság, csak azt mutatja, hogy az országnak azokon a részein, ahonnan kiverték az oroszokat, újraindult a munka.

Aki arra számított, hogy a szankciók miatt az orosz gazdaság összeomlik, annak csalódnia kellett – de nem mond igazat az oroszbarát propaganda sem, amikor azt állítja, hogy Oroszország erősödik. Némi gazdasági növekedés van ott – már csak azért is, mert a hadigazdaság pörgeti a GDP-t –, de az infláció még mindig a 9 százalékot súrolja, és ahogy arra már orosz kormányközeli elemzők is felhívták a figyelmet, tartós stagflációra rendezkedhetnek be, azaz egyszerre száguldanak az árak, és marad alacsonyan a GDP-növekedés.

Azt pedig most még számszerűsíteni sem lehet, mekkora károkat okoz majd még évekkel az után is, ha egyszer sikerül lezárni a háborút, hogy Ukrajnából tömegek menekültek el vagy haltak meg, Oroszországban pedig nagyrészt megszakadt a tudományos és szakmai együttműködés a nyugatiakkal. Az újjáépítés mindkét országban borzasztó nehéz lesz akkor is, ha valamikor vége lesz a háborúnak – és most még a hangzatos ígéretek ellenére nagyon távolinak látszik bármilyen reális lehetőség arra, hogy vége legyen.

Nyitóképünkön a Gépesített Brigád ukrán katonája 2024. november 18-án, Ukrajna orosz inváziója közepette egy 2s5 152 mm-es önjáró tarackból lőtt orosz állások felé egy ismeretlen helyen Donyeck régióban. Fotó: AFP