Rögtön két jó előjel: a Manhattan Transfer szabadtéren játszhatott Veszprémben; nem kellett az időjárás miatt fedett helyszínre költözni. A másik, hogy a koncert fellépői közül először Yaron Gershovski tojásfeje bukkant ki a kulisszák közül. A zongorista évtizedek óta a Manhattan „zeneigazgatója”; alázatos ötödik tagja ennek az intézménynek, jelenléte garancia a színvonalra.

A The Manhattan Transfer koncertje 
a Veszprémi Ünnepi Játékokon
augusztus 5, Veszprém, Várudvar

A The Manhattan Transfer
Profi kiállás
Az 1972-ben megalakult, és nem sokkal később végleges alakzatot nyert, egyetlen tagcserével azóta is működő éneknégyest nyugodtan lehet intézménynek nevezni. Többször taroltak a Grammy-díjosztón, szinte mindig ízléssel egyensúlyoztak jazz és pop között, élő felvételeik bestsellerek, mindenkinek ismerős velük a Birdland vagy a Four Brothers. Az utóbbi − a Macskafogóból jól ismert itthon is − kipróbált szignálszámuk volt, ezért némi meglepetést keltett, hogy most a Doodlin’ című Horace Silver örökzölddel nyitottak. Az utána következők (Shaker Song, Route 66, You Can Depend on Me, Candy, Java Jive) ugyancsak az első korszakra épültek, tehát több évtizedes repertoárdarabok, de minden felhangzó változatban volt valami újítás, legalább egy váratlan hangsúly, meglepő kiállás, egy megnyújtott ritmus, új prozódiai hangsúly, egy hangszerelési ötlet, mely eltért a megszokottól.

Tim Hauser (basszus, az együttes vezetője) úgy emlékezett, hogy tavaly is felléptek Magyarországon, és nagyon jól érezték magukat. „Ideköltözünk és Hungarian Transferré alakulunk” - szúrta közbe ironikusan-kedvesen Janis Siegel, bár tavaly valójában csak átutazóban jártak itt. Utoljára nyolc éve léptek Pesten fel. Most jelentősen csökkent a külsőségek és a mozgás szerepe a produkciójukban, de ez a veszprémi várudvaron, egy barokk palota kulisszája előtt nagyon is helyénvalónak tűnt. Passzolt az enyhén flitterezett, de mértéktartó nadrágkosztüm, csak a világítás volt igen kezdetleges. Az én jegyem a színpad oldalával még egy síkban lévő székre, az utolsó sorba szólt, nekem kiváló hangosítás jutott.

Az első dörgő tapsot Siegel (alt) szordínós trombitát utánzó szólója hozta meg a Tisket a Tasket című sztenderdben, melyet természetesen Ella Fitzgeraldnak ajánlottak. Az énekesek rajta kívül Jon Hendrickst, Dizzy Gillespie-t, Ray Charlest, a Count Basie zenekart és más jazz-legendákat kértek fel lemezeiken, maradandó újrafogalmazásokat létrehozva. Engem kevésbé győzött meg az utolsó előtti sorlemezük swing-koncepciója, talán az amerikai swingtánc-reneszánsz miatt erre volt szükség. De egy Benny Goodman-feldolgozásban Hauser Veszprémben megint megmutatta, hogy szöveg-artikulációban verhetetlen. Viszont saját első, készülő szólólemezének előjelei korántsem olyan jók, mint a koncertéi voltak. Előzetesként a Heartstrings című számot mutatta be, Milt Jackson elfelejtett énekes lemezéről. Borítsa továbbra is a feledés jótékony leple ezt a kínos giccset. Annál inkább invenciózus volt Cheryl Bentyne szoprán a saját szólójában, mindent felvonultatva eszköztárából. Alan Paul (tenor) is hozta a tőle megszokott szintet saját produkciójában, bár ő a legkevésbé összetett személyiség négyük közül, R&B-s, musicales előadása kissé poros, de mindig ül. Később Siegel is sorra került „egyéniben”: egy olyan Tea for Two-t produkált, kvázi-akusztikusan, amely után az összes jelenlévő jazzrajongó hangosan ujjongott.

A koncert igazi meglepetése az volt, hogy a húszéves Brasil című konceptlemezükről többször is megszólaltattak számokat, például a Quietude-ot és a Soul Food to Go-t. Ez a Gilberto Gil és Djavan fémjelezte anyag ugyanis sokáig kitérőnek tűnt a pop, swing és bebop jegyében kanyargó pályájukon. A kollektív improvizáció és a kvartett effekt-gazdag kísérete az utóbbi számban igazi különlegességet jelentett. A finálét most is a Birdlandre, másik híres szignáljukra építették. A ráadások közül a Duke of Dubuque a cappella szólalt meg, kezdetén és a modulációban intonációs bizonytalanságokkal, de így is meggyőzően lezárva a koncertet.

A kérdés, hogy vajon csupa rutin, esetleg már unalmas vagy fáradt produkciót vásárolt-e Veszprém fő attrakcióként a fesztivál szombat estéjére, egyértelmű nemmel válaszolható meg. Hiába érezhető ennyi év a lábukban, a hangjuk, a zenei tartalom, az előadásmód, az újításra való készség, a meggyőződés, és főleg a két női tag fejlődése (már mindkettő sikeres szólista), a muzikalitás és a stílusbeli változatosság magával ragadta az értő, fogékony közönséget. Veszprém Bobby McFerrin és mások után megint hozta a világszínvonalat.

Zipernovszky Kornél
Gramofon Zenekritikai Műhely

Gramofon

Koncert özönvíz után

Nem indult túl derűsen a szombat este: az özönvíz-szerű eső után kétszer terelték el a forgalmat a 7-es úton, másodszor teljes útzárral. Kritikusunk számára azzal a sajnálatos következménnyel járt, hogy nem tudta meghallgatni a Nemzeti Filharmonikusok idei második martonvásári Beethoven-estjének első számát.

Gramofon

Emlékpróba: Don Giovanni

Többször bebizonyosodott: a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kiválóan alkalmas operajátszásra. A zenedrámai alkotások félig szcenírozott vagy koncertszerű előadásain életre keltek a művek. A néző a Theater an der Wien vendégjátéka előtt is ilyen élményre számíthatott. Hogy ebben a Don Giovanniban csalódnia kellett, és élményszerű produkció helyett egy laza emlékpróba impresszióival távozott, arról legkevésbé a terem tehet.

Gramofon

Cipősdobozba tuszkolt orgona

Fura szerzet az orgonista: a templomban van otthon, fent, a karzaton, ahol senki nem látja; ott játszik Isten dicsőségére. Néha azonban „letéved” egy koncertterembe, frakkba bújik, leül a játszóasztalhoz – ekkor a reflektorfény csak rá vetül. Ez történt a Művészetek Palotájának I. Nemzetközi Orgonafesztiválján is, ahol recenzensünk a párizsi Notre-Dame orgonistája, Olivier Latry koncertjét hallgatta meg.

Gramofon

Új perspektívák Zemplénben

Az idén tizenöt éves, a kamaszkort elhagyó Zempléni Fesztivál felnőtté érett, és mégis játékos, üde maradt. Az utókor majd újabb tizenöt év múlva hálás lehet mindazoknak, akik képesek (voltak) nagyobb távlatokban gondolkodni, lépésről lépésre, türelmesen változtatni. A fesztivál méltán kapott helyet Európa kulturális térképén.

Kétszer vette meg a Magyar Nemzeti Bank ugyanazt az épületet a Budai Várban

Kétszer vette meg a Magyar Nemzeti Bank ugyanazt az épületet a Budai Várban

A füstszűrő a cigaretta egyik legalattomosabb része

A füstszűrő a cigaretta egyik legalattomosabb része

Hazánkban a legújabb zöld rendszámos Opel

Hazánkban a legújabb zöld rendszámos Opel

A Tesla-gyár ellen tüntettek Berlin mellett

A Tesla-gyár ellen tüntettek Berlin mellett

Ha van önnél otthon ilyen tűzijáték, meg ne gyújtsa

Ha van önnél otthon ilyen tűzijáték, meg ne gyújtsa

Rendkívüli készültség Berlinben: a világ legfontosabb vezetői érkeznek a fővárosba

Rendkívüli készültség Berlinben: a világ legfontosabb vezetői érkeznek a fővárosba