Hirn riportelemekkel tarkított, ugyanakkor hatalmas tényanyagot és a világsajtó elemzéseit felölelő, mégis olvasmányos könyvének legnagyobb érdeme, hogy a széles közönséggel megismerteti Kína gazdasági és – ennél sokkal rejtettebben működő, egyelőre szerényebb, de egyre fontosabb – politikai erejét, azt az utat, ami idáig elvezetett, sőt felrajzol egy lehetséges jövőképet.

Tényei vitathatatlanok, következtetései már sokkal kevésbé. Jogosan és újszerűen veti fel azt a problémát, hogy a globalizáció hulláma megtörhet a kínai Nagy Falon. Mivel a globalizáció lényege, mindent ott és akkor kell gyártani, ahol és amikor a legolcsóbb, és az egész bolygót felölelő munkamegosztást jelent; azonban az önmagában bolygónyi Kína képes mindent odahaza is megtermelni, igazából nincs szüksége semmire, vagyis megszakíthatja a globális láncot. Ez azonban nem igazán reális veszély – még évtizedes távlatokban sem -, mivel Peking éppen nem elzárkózóban van, hanem a világra nyitásnak kezdetén, és a – szerző által fejlődésének példájaként felhozott – kínai vállalatbirodalmak nemzetközi terjeszkedése is ezt bizonyítja.

Kétségtelen, hogy Kína a következő évtizedekben a világgazdaság vezetői közé kerül, és némi késéssel követi India is. Hirn apokaliptikus víziójában ez Európa és az Egyesült Államok hanyatlásával jár, ami a gazdasága győzelmével felemelkedő Kína politikai előretörését is magával hozza. A kép azonban statikus – jól látja a folyamatot, ami ide vezetett, a jelent és a közeljövőt, de nem számol sem azzal, hogy még egy ilyen óriás lendülete is megtörhet, felborulhat az a különös és kényes egyensúly, amit a kommunista párt megkérdőjelezhetetlen hatalma és az egyre inkább kapitalista gazdaság jellemez, másrészt nem lehet kizárni a jelentős változások lehetőségét a nyugati világban sem.

- Barabás T. János, Napi Gazdaság