Az "apai ágon horvát, az anyain pedig sváb nagyszüleim még iparosok voltak, ám a Balaton vidékéről származó szüleim már pedagógusok" - ismertet meg a benne kiteljesedő szellemi emelkedéssel. Ami esetében Veszprémben, a Lovassy Gimnáziumban indul, innen küzdi be magát 1985-ben az ELTE jogi karára, ahol az 1990-ben szerzett diplomát két évvel később egy bírói szakvizsgával is megfejeli - pedig "már az első perctől kezdve tudtam, hogy nem lennék jó bíró".

Az ítélkezés helyett ezért hamarosan a pesti közgazdaság-tudományi egyetem politikatudományi tanszékén oktat. A baloldali mesterek - egyetemistaként Bihari Mihály, oktatóként pedig Ágh Attila - szellemi körletéből induló ifjú politológus négy év tanítva tanulás után a pesti jogi kar adjunktusaként keveredik az 1998-ban választási győztessé lett Fidesz uralta Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs központjába, ahol egy év múlva már a sajtó- és információs főosztály irányítójaként teszi magát mind nélkülözhetetlenebbé. Így amikor a Fidesz 2002-ben veszít, sem engedik szélnek: egy ideig a párt parlamenti frakciójánál a politikai elemző osztályt vezeti, majd tavaly tavasszal, amikor Orbán Viktor véget vet a magára mért pauzának, már kabinetfőnökként tűnik fel a pártelnök mellett.

"Nemcsak mai, hanem 19. századi politológiai tanulmányokat is szívesen olvasok. Szépirodalomból pedig mindent, amihez hozzájutok" - tudatja, miképpen szakítja ki magát a kevéssé emelkedett hétköznapokból a magánéletéről amúgy nem szívesen nyilatkozó pártember-tanárember, aki feleségével egy kisebb fővárosi lakást birtokol, miközben 13 éves Adél lányuk a nagyszülőknél lakik Veszprémben.

- A politikai közbeszéd egészének és benne a Fidesz-megnyilvánulásoknak a hangnemét, no meg ezekkel szemben az ön higgadt megnyilatkozásait hallva nem tudjuk eldönteni, vajon nem fogadják meg a tanácsait, vagy önnél is csak külsőségről van szó?

- Higgadt vérmérsékletű embernek tartom magam, és nyilván a szocializációmból adódik, hogy igyekszem minden kérdést több szempontból is megközelíteni. Így, amikor a tanácsaimat kérik, nemcsak saját gondolataimat mondom el, hanem megpróbálom beleképzelni magam például az MSZP, az SZDSZ vagy az MDF logikájába.

- Ez olyan körültekintő okfejtés, mint egy ítélet indoklása. Nem kellett volna mégis inkább a bírói pálya mellett maradnia?

- Nem, mert meg kellett hogy állapítsam, nincs tehetségem a joghoz. Nemcsak a jogszabályokat kell jól érteni, de ugyanígy a jogszabályokkal való játék lehetőségeit is.

- Mi lesz, ha a Fideszben komolyan veszik, hogy az általuk esetleg elvártnál kevesebb tehetsége van a jogszabályokkal való játéklehetőségekhez?

- 1994-ig, amíg ment a Fidesz szekere, csak szimpatizáns voltam, de aztán kezdtem úgy érezni, hogy nekem is segítenem kell, hátha az én tudásomat is hasznosíthatják. Azóta sincs másként. Ameddig igényt tartanak rám, szívesen dolgozom, de ha azt mondják, köszönik szépen, kifutottad a formádat, akkor sértődés nélkül elmegyek.

- Ez afféle elegáns póz? Mert ugye nem gondolja komolyan?

- Dehogyisnem. A politika az a foglalkozás, ahol az ember egyik pillanatról a másikra kieshet a pikszisből. Rendkívül éles a verseny. És lehet, hogy vannak nálam kiválóbbak... Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy sokan pályáznak az én posztomra is.

- Lehetséges, hogy ez még a Fideszben is így lenne? Mi lesz, ha valaki tényleg az orra alá dörgöli, hogy a rendszerváltozás idején ott látták sok újonnan alakuló formáció környékén?

- És nagyon sokba be is léptem. Igaz, tagdíjat nem fizettem. De akkoriban szinte minden érdeklődő kitöltötte a belépési papírokat, már csak a kíváncsiságból adódóan is.

- Mégis, mi volt ez? Helyezkedés, ideálkeresés?

- Hihetetlenül élveztem, hogy hirtelen ennyi párt és mozgalom jött létre. Gyűjtöttem a programokat. Össze is jött több tekintélyes paksaméta programokból, szórólapokból. Azóta is mániám a választási szuvenírek gyűjtése. Van MSZP-s öngyújtóm, SZDSZ-es tollam...

- Hogy fedezte fel 1998-ban mégis a frissen hatalomba került Fidesz-vezérkar?

- Úgy, hogy magam jelentkeztem. Ha már egyszer kormányon vagyunk, hátha tudok valamiben segíteni. Beosztott munkatársként kerültem a MEH frissiben alakult kommunikációs központjába, majd egy év múltán Borókai Gábor felfigyelt rám, és magához hívott...

- Nem bánkódott a politológusi függetlenség elvesztése miatt?

- Szerintem függetlenség és elfogulatlanság nem szorosan összetartozó fogalmak. Én függőnek tartom magamat, aki igyekszik elfogulatlan lenni. Szóval igyekszem látni a Fidesz hibáit is. De mielőtt konkrétumok iránt tudakozódnának: a lojalitás csak annyit enged meg, hogy szűk körben mondjam el, ha valamivel nem értek egyet.

- Szóval a 2002-es választási vereség után azok között volt, akik azt mondhatták: látjátok, megmondtam? Avagy megcsalta az akkor éppen nem működő elfogulatlansága?

- A legnagyobb balek voltam, mert végig erős kétségeim voltak. Így míg a többieknek volt több hét boldog illúziókban eltöltött idejük, én végigaggódtam a kampányt...

- Mégsem kellett új egzisztencia után néznie, mert jött a felkérés a kabinetfőnökségre. Nem rettent meg attól, hogy Orbán úr árnyéka túlságosan erősen rávetül az ön megítélésére? Legutóbb alulmaradt a Politikatudományi Társaság elnöki posztjáért való versenyben...

- Szeretném azt gondolni, hogy normális országban élek, ahol az ember életútját nem az határozza meg, ki szimpatizál a főnökével, vagy ki viseltetik ellenszenvvel iránta. Ellenkező esetben ez nem normális ország, és akkor én csalódom a jövőben.

- Hát, sokat tehet még annak érdekében, hogy ne kelljen csalódnia. Persze kérdés: mit miért? A politika már produkált háttéremberből főszereplővé lett személyiséget: Gyurcsány úr például Medgyessy Péter mögül emelkedett miniszterré, s remél, úgy tudni, ennél is többet. Róla mit tart? Ugyanúgy ördögien ügyes vagyongyűjtő szocialista Julien Sorelnek tekinti, mint a rá szakosodott ifjú fideszesek?

- Én a magyar politika fontos személyiségének látom, aki hihetetlen szellemi élénkséggel vesz részt a vitákban. Majd az MSZP belső struktúrája és az idő fogja eldönteni, mivé lesz. Az én szememben mindenesetre olyasvalaki, akivel a közeljövőben számolni kell.

- Mit kap majd ezért odahaza?! De ha már ennyire nyílt: önmaga számára merre látja a továbbvezető irányt? Önt is miniszteri, netán kormányfői ambíciók vezérlik?

- Nincs poszt, amit megcéloznék. Végzem, amit rám bíznak. Olyan szakpolitikus viszont nem akarok lenni, aki nem ért ahhoz, amit irányít. A Miniszterelnöki Hivatalt, annak struktúráját jól ismerem, talán ott hasznosulhatok.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN