Bár a hegymászóalmanachok szerint 1953 májusa, vagyis az új-zélandi Edmund Hillary és Tenzing Norgay serpa sikeres csúcshódítása előtt próbálkozó közel tucatnyi expedíció egyike sem tudta meghódítani a világ "tetejét", a Mount Everestet, az egyik 1924-es kísérletről máig nem bizonyosodott be, hogy kudarcba fulladt. Pontosabban az bizonyos, hogy a két brit, George Mallory és Andrew Irvine mászása tragédiába torkollott, hiszen mindketten odavesztek, ám azon máig folyik a vita, vajon odafelé avagy már a visszaúton lelték halálukat.

Az 1886-ban született, tanári végzettségű Mallory a Himaláját is megjárt, tapasztalt alpinista volt, amikor 1922-ben megkísérelte meghódítani a Mount Everestet. Társaival 8225 méterig jutott, de az időjárás meghátrálásra kényszerítette őket. Ugyanezen az expedíción egy másik csúcshódítási kísérlet alkalmával egy lavina elsodorta a csoport kilenc serpáját, akik közül hét meghalt, ami után Mallory otthon támadások kereszttüzébe került.

Két év múlva próbálkozott újra. Egy újabb kényszerű visszafordulás után a huszonkét éves, aránylag tapasztalatlan, viszont kitűnő fizikai képességekkel megáldott oxfordi egyetemistát, Andrew Irvine-t vette maga mellé. A csapat egyik, a táborban maradt tagja, Noel Odell brit geológus látta őket utoljára: 1924. június 8-án 12 óra 50 perckor azt jegyezte föl, hogy két kis pontot lát közvetlenül a piramisnak nevezett csúcs alatt, amint a hegy gerincén eltűnnek a felhőkben. Malloryt és Irvine-t egész Nagy-Britannia gyászolta: a gyászistentiszteleten, a Szent Pál-székesegyházban nemcsak Ramsay MacDonald miniszterelnök, hanem a királyi család is megjelent, V. Györggyel az élen.

Eltűnésük után többen is úgy vélték, Malloryék elérték a csúcsot, ám ennek bizonyítása számos nehézségbe ütközött. 1933-ban Percy Wynne Harris - utóbb Gambia kormányzója - 8380 méteren megtalálta ugyan Irvine jégcsákányát, de a szerszám tulajdonosát nem. 1979-ben egy kínai hegymászó, Vang Hung-pao egy japán kísérőjének elmondta, hogy négy évvel korábban, 8100 méteren talált egy európainak tűnő holttestet. Ez azért is sokat sejtető hír volt, mivel Malloryn és Irvine-on kívül más európai ember nem tűnt el abban a magasságban. Egy nappal azelőtt azonban, hogy pontosan behatárolhatta volna a lelet helyét, Vangot maga alá temette egy lavina.

A legnagyobb eredményt az ügyben 1999-ben tudták fölmutatni. A Malloryt és Irvine-t Kutató Expedíció nevű, brit, amerikai és német hegymászókból álló csapat megtalálta Mallory földi maradványait. Nem volt vele azonban Kodak fényképezőgépe, ami a kutatók reményei szerint perdöntő bizonyítékkal szolgálhatott volna a csúcshódítás tekintetében. A Kodak szakemberei ugyanis azt állították: a film fekete-fehér voltának és a hidegnek köszönhetően minden valószínűség szerint használható fényképeket tudnának készíteni az 1924-es tekercsről.

A brit hegymászó ruhájában talált személyes tárgyak egyébként további - igaz, nem megcáfolhatatlan - muníciót adtak azoknak, akik úgy vélik, a csúcsról visszajövet érte őket a tragédia. Mallory zsebében megtalálták például a napszemüvegét, amiből többen arra következtetnek, hogy a szerencsétlenség éjszaka történt, így a hegymászóknak volt idejük fölérni a Föld legmagasabb pontjára - hacsak nem egy tartalék szemüvegre bukkantak rá. A reménykedőket igazolná az is, hogy nem lett meg Mallory szeretett feleségének, Ruthnak a fényképe, amelyről a hegymászó indulása előtt kijelentette, ott akarja hagyni a csúcson. A sikeres följutás melletti érv az is, hogy lejutni közismerten jóval veszélyesebb, mint föl. Lefelé a hegymászók emelkedett lelkiállapotban vannak, fizikailag viszont igen kimerültek, mert tizenöt-húsz órát a lehető legnehezebb körülmények között jutottak előre. Ilyen helyzetben könnyű hibázni.

Az utókor egyébként megosztott a tekintetben is, hogy Mallory és Irvine megmászhatta-e az úgynevezett Második Lépcsőt, vagyis az általuk választott úton, az északi gerincen 8605 méteren lévő, harminc méter magas, függőleges sziklafalat. Ezt bizonyítottan 1960-ban mászták meg először. A legendás dél-tiroli Reinhold Messner - aki elsőként teljesítette a tizennégy nyolcezres csúcsot, s elsőként jutott föl egyedül, oxigénpalack nélkül a Mount Everestre - szinte kizártnak tartja, hogy a hegymászótechnika 1924-es színvonala mellett Malloryék átjutottak a Második Lépcsőn. Vele vitatkozva a Mount Everestre első magyarként 2002-ben följutó Erőss Zsolt a HVG-nek nyilatkozva azt valószínűsíti, hogy Mallory és Irvine jártak a csúcson. "Megérzéseim alapján hajlamos vagyok azt gondolni, hogy Malloryék képesek lehettek a Második Lépcsőn túljutni. Akkor több hó volt a Mount Everesten, mint most, ami könnyítette a sziklamászást." A perdöntő Erőss szerint is Irvine holttestének vagy a fényképezőgépnek a megtalálása lehet. Hozzátette: ha esetleg ki is derül, hogy a két brit 1924-ben már följutott a Föld legmagasabb csúcsára, az nem csökkenti Hillary és Norgay érdemeit. Hasonlóképpen vélekedett maga Sir Edmund is, amikor egy ízben úgy nyilatkozott Malloryékról: "Teljes megmászása-e egy hegynek, ha valaki fölér egy csúcsra és visszafelé meghal? Hajlamos vagyok inkább azt gondolni, hogy elég fontos része a hegymászásnak a biztonságos visszatérés is."

SZEGŐ PÉTER