Amíg gyerekünk kicsi volt, mi határoztuk meg, mikor mit csinál. Mivel mi jelentettük a szeretetet és támogatást, piedesztálra emelt bennünket. Ahogy önállósodni kezd, megkérdőjelezheti a tekintélyünket, és a legapróbb hibánkat is szóvá teheti, hogy ürügyet találjon az elszakadásra.

Ilyenkor egocentrikussá is válik, amitől egyrészt erősebb lesz az öntudata, másrészt úgy érzi, minden szem őrá szegeződik, ez pedig feszélyezi. Amint képes lesz távolabbról nézni a dolgokat (általában 15–16 éves korban), ez a fázis elmúlik.

A szituáció

Egy családi partin táncolunk, ami miatt kamasz gyermekünk a fejét fogja.

Ezt gondolhatjuk erről szülőként

Rosszulesik, amikor cikinek nevez bennünket, hisz azt szeretnénk, hogy büszke legyen ránk. Az is bosszanthat minket, hogy a folytonos kritizálástól nem tudjuk jól érezni magunkat.

Mi járhat a gyerek eszében?

Azzal, hogy kritikát gyakorol és összehasonlítgat, a saját helyét próbálja megtalálni a világban. Ahogy a társait, úgy minket is megítél. Annak ellenére, hogy szeret minket, nem akar tökéletesnek látni, mert tudat alatt enyhíteni kívánja az elszakadás fájdalmát.

Tudja, hogy a társai aszerint ítélnek meg valakit, hogy milyen menők, vonzók vagy gazdagok a szülei. Ha csak egy kicsit is megszegjük a társadalmi „normát”, az számára éppen ezért ciki.

Fizikailag kényelmetlenül érzi magát, amikor zavarba hozzák. A kamaszok agyáról készült felvételekből az derül ki, hogy ha úgy érzik, figyelik vagy megítélik őket, az erősebb stresszreakciót vált ki náluk – például felgyorsult pulzust vagy tenyérizzadást.

Hogyan reagáljunk ilyen helyzetekben?

Először is: ne vegyük szívünkre a kritikáját. Fogadjuk el, hogy valamilyen formában mindenképpen cikinek fog találni minket.

Semmiképp ne kérjünk bocsánatot. Maradjunk hűek önmagunkhoz, miszerint nem rendeljük alá magunkat mások véleményének. Bár ő kritizál minket, azt is szeretné, hogy méltók lehessünk a tiszteletére.

Fontos, hogy maradjunk higgadtak. Mondjuk el gyermekünknek: ha kínosnak is érzi a jelenlétünket, mi továbbra is jól szórakozunk.

Miként kezeljük a kérdést hosszú távon?

hvgkonyvek.hu

Szülőként az is feladatunk, hogy segítsünk neki megérteni mások érzéseit. Ha megbántott, mondjuk el finoman, „Úgy érzem…” mondatokkal, hogyan hatottak
ránk a megjegyzései.

Fájó lehet, hogy cikinek tart minket, de ne engedjünk, mert amint erősebb lesz az öntudata, és nagyobb rálátást nyer az élet dolgaira, megint pont olyannak fog szeretni bennünket, amilyenek vagyunk.

Kezeljük helyén a megjegyzéseit. Az ő korában valószínűleg mi is cikinek találtuk a szüleinket. Közelítsünk humorral, és idézzünk fel olyan sztorikat, amikor mi is ugyanígy éreztünk.

Gondoljunk bele, mi hogyan éreztünk volna tinédzser korunkban, ha a szüleink ugyanezt csinálták volna. Ha lehet, keressünk inkább más alkalmakat az ellazulásra, amikor gyermekünk nincs jelen.

A fenti cikk a Mi jár a kamasz fejében? című könyv szerkesztett részlete.

Az Angharad Rudkin könyvében szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megtudhatjuk, mit tegyünk, amikor gyerekünk ránk csapja az ajtót, és hogyan kezeljük például az online biztonságával, a szorongásával, az iskolai teljesítményével és a szexualitásával kapcsolatos kérdéseket. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.