Kis Varsó: Nefertiti teste, 2003

Az itteni programokat a REEAC magyar tagjai, Küllői Péter, Somlói Zsolt és Carl Kostyál a Tate csapatával egyeztetve állították össze. A bizottság megtekintette a Ludwig és a Szépművészeti Múzeum XX. századi és kortárs gyűjteményének állandó kiállítását, az acb, a Kisterem és a Vintage által közösen rendezett Bookmarks és a Kieselbach Galériában a Magyar avantgárd című tárlatot, felkereste Maurer Dóra és Gáyor Tibor, valamint a Kis Varsó műtermét, látogatást tett Sauska Krisztián műgyűjtőnél és a Villa Budapestben.

A Műértőnek a Tate részéről Frances Morris, a REEAC képviseletében pedig néhány tekintélyes tag nyilatkozott a Budapesten szerzett tapasztalatokról.

Frances Morris elmondta, hogy a Tate 2000 óta hoz létre akvizíciós bizottságokat állandó gyűjteménye bővítésének céljából; van dél-ázsiai, ázsiai és csendes-óceáni, afrikai, közel-keleti, észak- és dél-amerikai testülete. Az intézmény korábban az Egyesült Királyság, az USA és Nyugat-Európa művészetét gyűjtötte, s hosszú időbe telt, míg fölismerte a földrajzi határoknak a művészettörténet szempontjából mesterséges, a kortársművészet szempontjából korlátozó voltát. Új stratégiájának megfelelően a Tate arra törekszik, hogy helyreállítsa az európai modernizmus történetének és hagyatékának művészeti egységét, továbbá hogy a kelet- és közép-európai régió kortársművészetének legfontosabb kérdéseire reflektáljon. A REEAC első utazásának célpontja éppen azért lett Budapest, mert a Tate érdeklődik egyfelől a nemzetközi avantgárd történetében igen jelentős magyar származású alkotók, másfelől az 1960-as évek experimentális művészei közül azok iránt, akik a magyar határokon túl is ismertté váltak, mint például Maurer Dóra. „A műteremben tett látogatáson megtapasztalhattuk Maurer Dóra munkáinak kivételes erejét és eredetiségét – összegezte a budapesti élményeket a főkurátor. – Rendkívül hasznos volt számunkra továbbá két kiemelkedő budapesti kiállítás megtekintése. A Bookmarks című tárlat megmutatta, hogy milyen erős a neoavantgárd hagyományok továbbélése a mai magyar művészetben. Mind az idősebb, mind a fiatal generációból láttunk ismerős alkotókat, de új felfedezéseink is voltak. A Magyar avantgárd című kiállításon Kassák Lajos és Moholy-Nagy László művei mellett Bortnyik Sándor Lámpagyújtójára fókuszáltunk. Ez a késői alkotás a történelem egy zajos időszakából a radikális művészet mesterműve.” Frances Morris szerint a pályájukat külföldön beteljesítő progresszív magyar alkotók erőteljesen vannak jelen egy szélesebb nemzetközi kontextusban, s a Tate szeretne módot találni arra, hogy gyűjteményében megjelenítse művészetüket. A főkurátor elismerően nyilatkozott azokról az ambiciózus galeristákról és értő műgyűjtőkről is, akiket megismert.

Az orosz és szlovén művészetet gyűjtő, amerikai Neil Rector a budapesti programok után szeretne még többet megtudni a magyar képzőművészetről. „Nagy hatással volt rám a mai magyar művészet kvalitása és nemzetközi beágyazottsága. Meglepett a lokális művészeti közeg élénksége, sokszínűsége, a szofisztikált művészeti diskurzus” – mondta Neil Rector, aki a Bookmarks kiállítás inspirációjának hatására az acb Galériában ismerkedett tovább Tót Endre munkáival, és Maurer Dóra művei is mély benyomást tettek rá. Véleménye szerint a magyar neoavantgárd legjobb művészei komoly figyelmet tudnának generálni az Art Baselen vagy a Frieze Masters művészeti vásáron, és természetesen a Tate Modern kollekciójában is ott lenne a helyük.

A holland Cees Hendrikse a bizottság legtöbb tagjához hasonlóan életében először járt Budapesten. A neves gyűjtő, aki az ázsiai–csendes-óceáni bizottságnak is tagja, elismerően nyilatkozott budapesti tapasztalatairól: „Igen rövid idő alatt sokat megtudtunk a neoavantgárd és a posztkonceptuális magyar művészetről, múzeumi gyűjteményekről az 1960-as évektől napjainkig, s amit láttam, jóval fölülmúlta várakozásaimat. Különösen informatívnak találtam a Bookmarks anyagát és a Szépművészeti Múzeum állandó kiállítását. Maurer Dóra, Gáyor Tibor, Lakner László és a Kis Varsó kitűnő művei nemzetközi figyelmet érdemelnek. Meggyőződésem, hogy a magyar kormány és az ország sokat profitálhatna abból, ha többet tenne a magyar kortársművészet nemzetközi megismertetéséért. Ez a módszer nálunk, Hollandiában már bevált és jól működik.”

Az Amszterdamban élő román kurátor, Maria Rus Bojan korábban is sokat tudott a magyar szcénáról, de a REEAC programja révén a magyar művészet egy tágabb szeletét is megismerte. Elsősorban a neoavantgárd, valamint Lakner László és Gáyor Tibor művészete, illetve a Vintage Galériában látott fotográfiák keltették föl az érdeklődését. Úgy véli, a magyar képzőművészet integrálódott a globális művészeti közegbe, de a nagy nyugati intézmények nincsenek még fölkészülve arra, hogy kellő figyelmet fordítsanak erre, és ugyanez a helyzet a többi kelet-európai országgal is.

A Londonban élő fiatal orosz műgyűjtő, Alina Uspenskaya nagyra értékelte, hogy a művészet iránt komolyan elkötelezett műgyűjtőkkel, galeristákkal, kurátorokkal találkozott Budapesten. A város modernista építészete éppúgy megérintette, mint az acb Galéria fiatal művészeket promotáló programja, vagy a Maurer Dóra műtermében tett látogatás. Nagy hatással volt rá a Kis Varsó Nefertiti-projektje is.

A REEAC magyar tagjai részéről Carl Kostyál szerint a szcéna szereplői kitűnő áttekintést nyújtottak a bizottság tagjainak és a Tate kurátorainak a hazai képzőművészetről, különösen kiemelkedőnek tartja a három kortárs galéria együttműködésével létrejött neoavantgárd kiállítást. Úgy véli, a REEAC látogatásának kézzelfogható hozadéka, hogy nyilvánvalóvá tette a magyar művészet néhány kulcsfigurájának fontosságát a Tate gyűjteménye számára.

A REEAC másik magyar tagja, Somlói Zsolt fontos eredménynek tartja, hogy a nemzetközi művészeti szcénából ilyen sok elismert, véleményformáló személyiséget sikerült Budapestre vonzani, akik itt pozitív benyomásokat szereztek. Példaértékűnek érezte a hazai szakembereknek az ügyért érzett felelősségét, professzionális összefogását, felkészültségét, különösen kiemelkedőnek találta Székely Katalin és Fehér Dávid tárlatvezetését, valamint Maurer Dóra prezentációját. Véleménye szerint a magyar művészetet sikerült új perspektívába helyezni a REEAC és a Tate számára, s ezen a budapesti látogatást követő moszkvai program sem változtatott, a magyar művészeti szcéna Moszkvából nézve is vonzó és figyelemfelkeltő.

Spengler Katalin