"A mediterrán hangulat, életöröm, tolerancia és kreatív szellem kedvező talaj a kortárs művészet számára. Itt - mint minden más - a művészeti élet is most van kialakulóban."

Dale Chihuly
üvegplasztikái, 
a Fairchild trópusi
botanikus kertben
Miami ma már több mint egzotikus floridai pihenőhely: a város a nemzetközi kulturális élet térképére is felkerült. Saját kezdeményezésre, de európai, bázeli (Art Basel Miami Beach művészeti vásár, Műértő 2006. január) közvetítéssel küzdötte fel magát a kortárs művészet szempontjából is jelentős célpontok közé. Ez az etnikailag sokszínű, karib, amerikai és európai mentalitású, 4-5 milliós kozmopolita város Észak-Amerika déli és Latin-Amerika északi kapuja. Kedvező helyzetével, üzleti lehetőségeivel, ingatlanberuházásaival magához vonzotta az amerikai és a nemzetközi tőkét, valamint a műpártoló közönséget. A mediterrán hangulat, életöröm, tolerancia és kreatív szellem kedvező talaj a kortárs művészet számára. Itt -- mint minden más -- a művészeti élet is most van kialakulóban. A legrégebbi intézmény alig pár évtizedes, a legfiatalabb mindössze egyéves, és folyamatosan nyílnak az újabb galériák, épülnek a magángyűjtemények, amelyek idővel nyilvános helyekké válhatnak majd.

A nyolcvanas években a jelentős kubai emigráció hatására intenzív fejlődésnek indult Miami Beach déli része, az Art Deco városrész, valamint kialakult az első amerikai „élni/dolgozni”-kolónia, amely hatalmas nemzetközi látogatottságot vonzott egész Floridába. Az ingatlanpiac is felpezsdült. Miami legnépszerűbb ingatlanguruja és műgyűjtője, a helyi születésű Craig Robins (42) is akkor, a legkedvezőbb időben kezdte pályafutását. A jogi diplomát szerzett és Barcelonában művészettörténeti tanulmányokat folytatott fiatalember 1987-ben alapította saját cégét, a Dacrát és vásárolta első épületeit, szállodáit az Art Decóban, amelyeket utóbb felújított és modernizált. Később a Lincoln Roadot is éttermek, kávézók, butikok, galériák és műtermek negyedévé tette. Hamar felismerte a művészet jelentőségét az ingatlanfejlesztések területén. A kezdetektől azt az elgondolást követte, hogy összehangolja a várostervezést, az építészetet, a dizájnt és a képzőművészetet. Gyűjteményének közel félezer darabja -- többek között Joseph Beuys, Marlene Dumas, Mike Kelley, Paul McCarthy és Richard Tuttle művei -- cége székházában és egyéb ingatlanokban látható.

Robins másik jelentős vállalkozása a Design District. Ebben a városrészben 1994-től kezdett épületeket vásárolni azzal az elképzeléssel, hogy az 1920-as években fejlődésnek, majd a nyolcvanas években hanyatlásnak indult -- bútorok és berendezési tárgyak kereskedelmi központjaként ismert -- környéket a shopping és a művészet révén ismét a dizájn fellegvárává teszi. A 38. és a 40. utca között az North Miami Avenue-tól keletre 18 épületet vásárolt meg és több mint 60 üzletet -- főleg bútor- és iparművészeti tárgyakat forgalmazó bemutatótermet, butikot --, valamint éttermet, kávézót és galériát létesített. Itt kapott helyet a kísérletező, nemzetközi szellemet követő kiállítótér, a Moore Space is, amelynek alapítása Rosa de la Cruz műgyűjtő nevéhez fűződik.

A Miami Beachez kapcsolódó Allison-szigeten, a 63. utcánál, az Aqua-projekt szintén Robins beruházása. Tíz építész tervei alapján a XX. század közepére jellemző modern stílusban épült a trópusi tájképbe illeszkedő lakópark- és irodaház-együttes (46 épület, 151 luxuslakás), amelynek külső terébe hat helyspecifikus munka készült. A gyűjtemény folyamatosan cserélődő darabjai pedig az irodaházakat díszítik, ezek közül az egyikben galéria is működik.

Miamiban nemcsak a dizájn, de a képzőművészet és a köztéri munkák is természetes alkotóelemei az ingatlanberuházásoknak. A belváros keleti részén, a One Miami toronyház környékén a város és Jorge Perez (maga is gyűjtő) ingatlanfejlesztő összefogásával One Miami Riverwalk néven folyóparti sétányt alakítottak ki, melyet kifejezetten oda készült művekkel díszítettek. A Miami Beach Collins Avenue-ja mentén épült, tengerpartra néző szállodák nemcsak elegáns, artisztikus egyedi arculattal bírnak, hanem a környezetükben látható műtárgyak gyakran a tulajdonos gyűjteményéből származnak. A Sagamore Hotel jelentős fotókollekcióval rendelkezik, sőt megadott időpontokban még videomunkákat is vetítenek itt.

Az ingatlanpiac és a kellemes életforma vonzotta a számtalan gyűjtőt, akik Miamit választották lakhelyüknek. Egyes magángyűjtemények idővel megnyíltak a közönség előtt, és a reprezentatív otthonokból átkerültek a város egy kevésbé reprezentatív negyedébe, például a Vynwood környékére.

2.rész (Oldaltörés)


Nira és Dan Rubell (Rubell Family Collection) gyűjtői szenvedélyét még New Yorkban alapozta meg, és ma már az övék a világ egyik legjelentősebb cutting edge kortársművészeti kollekciója. A több mint negyven éve a tárgyak bűvöletében élő házaspár 1996-ban az elsők között nyitotta meg gyűjteményét egy kétszintes raktárházban, ahol meghívott kurátorok közreműködésével tematikus kiállításokat rendeznek a közel 20 ezer műtárgyat számláló anyagból. Az utóbbi időben a kelet-európai művészet vásárlására és bemutatására is hangsúlyt helyeznek, például a kortárs lengyelek -- Wilhelm Sasnal, Pawel Althamer, Piotr Uklanski, Rafael Bujnowski, Artur Zmijewski -- munkáira, vagy az utóbbi időben népszerűvé vált exkeletnémet Lipcsei iskola festészetére: Norbert Schwontkowski, Andrea Lehmann alkotásaira. A Széria II. szekcióban olyan művészeket mutatnak be, akik a tömeges nyomtatási technikákra reflektálnak, mint Damien Hirst, Jeff Koons és Andy Warhol. Jelentős anyaggal bírnak Keith Haringtől, aki a család közeli barátja volt. Az épületben médiaszoba és könyvtár (30 ezer kötet) működik. Kiadványokat is készítenek, a gyűjtemény válogatása pedig neves múzeumokba utazik kiállításra. A Rubell család nemcsak a Vynwood környékén volt úttörő (1992), de ma már a nemzetközi művészeti életre és műkereskedelemre is jelentős befolyással bír; az Art Basel Miami Beach megrendezését is ők kezdeményezték.

Raktár (The Warehouse) a neve a Wynwood városnegyed másik jelentős helyének, amely egy hatalmas épületben állandó kiállításként a Martin Z. Margulies kollekciót mutatja be. A miami műgyűjtő célja a nemzetközi művészet és a latin-amerikai művészet népszerűsítése Floridán. Fotóanyaga az 1910-es évektől datálódik, de jelentős a videokollekció is (Anri Sala, Vanessa Beecroft, Tony Oursler). A raktár igen alkalmas installációk, nagyméretű szobrok elhelyezésére (Tony Cragg, Anthony Gormley, Anish Kapoor, Ernesto Neto, Marietica Potrc, Tobias Putrih, Franz West). Olafur Eliasson installációja az épület tetőteraszán kapott helyet. A 75 köztéri méretű plasztika -- Donald Judd, Willem de Kooning, Isamu Noguchi, Louise Nevelson és Richard Serra művei -- pedig távolabb, a város keleti részén, a Martin Z. Margulies-szoborparkban látható.

A Wynwoodtól kissé délre, a North Miami Avenue-n nyílt meg tavaly december elején a venezuelai származású Ella Fontanals Cisneros 2002-ben létrehozott alapítványának kiállítótere, a CIFO, amely válogatott időszaki kiállításokon nyújt betekintést 30 év gyűjtésének eredményébe. Az első tárlat a kollekció építészeti témával foglalkozó fotóanyagából, Uta Barth, Thomas Ruff, Doris Salcedo, Hiroshi Sugimoto és Massimo Vitali munkáiból szemezgetett. A videobokszokban többek között olyan művészek filmjeit vetítik, mint Marina Abramovic, Kutlug Ataman, Ana Mendieta és Bill Viola. Szintén Cisneros nevéhez fűződik a 2003-ban nyílt Miami Art Central (MAC), amely a város déli részén, egy telefonközpont pirosra festett épületében talált otthonra. Ez a Florida különböző közösségeivel kapcsolatot tartó alternatív, experimentális, a műfajok sokféleségével foglalkozó intézmény évente négy-öt kiállításnak ad teret. Jelenleg William Kentridge dél-afrikai művész nagyszabású tárlata látható itt.

A kubai származású Rosa és Carlos de la Cruz házaspár gyűjteménye a szárazföldet híddal összekötő Key Biscayne-sziget csúcsán, a tengerparton található. A magánháznak épült, de végül galériává alakított épületből tulajdonosai kiköltöztek, hogy azt teljes egészében az évenként újrarendezett gyűjteménynek engedjék át. A földszinten többek között Christian Holstad, Martin Kippenberger, Tal R és Félix González-Torres munkái kaptak helyet. A ház belső és külső falát Arturo Herrera falfestményei díszítik. Az emeleti részt a New Yorkban élő brazil származású assume vivid astro focus XI helyspecifikus projektje foglalja el.

Maga a Wynwood művészeti városnegyed Miami északnyugati részén, a Design Districttől délre, a 18. utcáig húzódik. Ezen az ipari -- különben kietlen, inkább emigránsok lakta, de a legintenzívebben fejlődő -- környéken közel 60 múzeum, galéria, projektekre, kísérletezésre alkalmas tér és műterem várja a látogatókat. Több galéria is tavaly december elejére, a művészeti vásár alkalmára időzítette első megnyitóját. Például a Museum of Contemporary Art (MOCA -- Kortársművészeti Múzeum) a Goldman-raktárházban avatott új kiállítóteret. Gary Nader műkereskedő és gyűjtő szintén egy gyárépületet alakított át latin-amerikai művészeket képviselő kollekciója bemutatására. Debra és Dennis Scholl kollekciója (főleg cutting edge fotóművészet) a World Class Boxing nevű kiállítóhelyen tekinthető meg. Szintén alig néhány hónapja költöztek ide olyan külföldi galériák, mint az ismert párizsi Emmanuel Perrotin, Paolo Vedovi, továbbá David Castillo, a spanyol származású művészeti tanácsadó, modern és kortársművészettel foglalkozó műkereskedő.

Az elmúlt évtizedben jelentős művészeti intézmények is alakultak. A Beachen kapott helyet az állandó gyűjteménnyel is rendelkező, de időszakos és főleg nemzetközi kiállításokat is bemutató Bass Múzeum, valamint az 1885--1945 közötti dizájnstílusok otthona, a több mint százezer tárggyal rendelkező The Wolfsonian -- FlU. Miamiban a legjelentősebb a központi fekvésű és a XX. és XXI. század művészetét reprezentáló, kilencéves Miami Art Museum (MAM -- Miami Művészeti Múzeum). Ez az állandó gyűjteményét tematikus formában a nyilvánosság elé táró intézmény jelentős időszakos tárlatokat és művészeti programokat is szervez. Egyébként a város északi részén található a MOCA épülete is. Miami Coral Cables városrészében a galériák már több mint 15 éves múltra tekintenek vissza, és főleg latin-amerikai és kubai művészeket szerepeltetnek. Szintén itt, a miami egyetemen belül működik a Lowe Art Museum, amely időszakos tárlatokat szervez.

A város déli részén húzódik a trópusi növényekben gazdag botanikus kert, a Fairchild. A Katrina hurrikán tombolása után újraéledt trópusi kertben az amerikai Dale Chihuly növényi formáktól inspirált üvegkompozíciói találtak összhangra a természettel.

Bagyó Anna (Műértő - 2006. Február)

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Műértő

Műértő – 2006. februári tartalom

Magánügy, kérdőjel – két írás a Műcsarnok Kiállításáról, tudósítás az új művészeti metropolisról, Miamiról és a new york-i afrikai-amerikai művészetről, beszámoló a kamaraárverések lélektanáról, valamint összeállítás a műbírálatról és a szakértésről a nagyvilágban. Mindez és még sok minden más a Műértő februári számában!

A brit nagykövet szókirakóssal emlékezik meg a magyar kultúra napjáról – fotó

A brit nagykövet szókirakóssal emlékezik meg a magyar kultúra napjáról – fotó

A nap videója: A pomázi BMW-s, akit nem nagyon hatott meg a zebránál álló gyalogos

A nap videója: A pomázi BMW-s, akit nem nagyon hatott meg a zebránál álló gyalogos

Ez a böngésző azt is megmondja, ha álhírgyárral vagy propagandistákkal van dolga

Ez a böngésző azt is megmondja, ha álhírgyárral vagy propagandistákkal van dolga

Ilyen is van már: ez a headset tudja, hova néz a viselője

Ilyen is van már: ez a headset tudja, hova néz a viselője

Egy német férfi perel, mert diszkriminációnak tartja a „csak nőknek” parkolókat

Egy német férfi perel, mert diszkriminációnak tartja a „csak nőknek” parkolókat

A Telenornál van? 72 órán belül bekapcsolják az újítást, amit észre fog venni hívás közben

A Telenornál van? 72 órán belül bekapcsolják az újítást, amit észre fog venni hívás közben