Nyáron a nagy melegben a szobanövényeket akár egy héten kétszer-háromszor is meg kell locsolni ahhoz, hogy gyökerük ne száradjon teljesen ki. Legegyszerűbb ha egy közeli rokont, barátot vagy szomszédot kérünk meg arra, hogy hetente kétszer locsolja meg növényeinket. Legjobb ilyenkor, ha pontos locsolási útmutatót készítünk, amelyben növényenként adhatjuk meg a szükséges víz mennyiségét.  Enélkül előfordulhat, hogy a kedves barát épp csak akkor ad vizet növényeinknek amikor ráér, vagy épp kedve van hozzá.

Ha különösen vízigényes növényt tartunk (pl. vízipálmát), akkor a cserepet állítsuk bele egy nagyobb lavórba, és öntsük fel vízzel, így kitart amíg haza nem érünk.
Ma már kapni nagyobb szakboltokban olyan öntözőrendszert is, ami szobanövényeknél is alkalmazható. Ennél nincs más dolgunk, mint sorba állítani a cserepeket és beállítani a víz mennyiségét. Az öntöző előnye, hogy így minden növény folyamatos vízellátást kap.

A kisebb növényeknél – ahol kevesebb víz is elegendő – tegyünk a növény mellé egy vödör vagy kaspó  vizet, majd ebből vezessünk át egy cipőfűzőt vagy más nedvszívó anyagot, ami a vizet  a növény földjére vezeti.

A sok nedvességet párologtató növények földjét borítsuk be nedves tőzeggel vagy mohával, így kevésbé szárad ki a talajuk.

Utazás előtt nem csak a szobanövényekre, de kertünkre is gondolni kell! A kertben nyírjuk le a füvet, így kevesebb vizet vesz majd fel. Az elnyílt virágokat utazás előtt távolítsuk el, majd a talajt terítsük be 2-3 cm vastag fenyőkéreggel, mert ez megakadályozza a talaj kiszáradását. Kertekben a vízellátást csak egy automata öntözőrendszerrel lehet biztosítani, vagy itt is megkérhetünk egy ismerőst – netán a szomszédot –, hogy locsolja a mi kertünket is!