Az augusztus eleje óta tartó, átszámítva mintegy 60 millió forintot felemésztő expedíció egyik tagja azt mondta az Eleven című mianmari (burmai) lapnak, hogy a legendák övezte sárgaréz harangot nem találták meg, csak az elsüllyedt hajót, amelyen az 1600-as évek elején el át akarták szállítani a folyón.  

A hagyomány szerint a 270, más források szerint 297 tonnás harang évszázadok óta Rangun városától nem messze, az azonos nevű folyó mélyén hever, bár igazándiból a harang létezésére sincs kétséget kizáró bizonyíték.  

1987 és 1998 között számos kísérletet tettek a harang felkutatására, de a rossz látási viszonyok, az erős áramlatok és a vastag iszap miatt a keresés nem hozott semmi eredményt.  

A helyi lakosok úgy tartják, hogy az óriásharangot, amely a burmai buddhisták legszentebb temploma, a Svedagon pagoda számára készült 1476-ban, a szellemek őrzik, és valójában csak az ő számukra szólalhatna meg, ha meglenne.  

A hagyomány szerint az óriásharangot a 17. század elején ellopta Filipe de Brito portugál kalandor és zsoldos, hogy beolvassza ágyúgolyóknak, de a folyón való átkelés közben hajója elsüllyedt a gigantikus teher alatt.  

A több tucat búvár részvételével lezajlott és inkább ezoterikus, mint tudományos módszereket használó idei harangkereső expedíció egyik vezetője augusztus végén még azt mondta, hogy sikerült megtalálni a harangot, és csak idő kérdése a kiemelése. Ha a legendák igazak, az óriásharang körülbelül olyan nehéz, mint egy utasokkal és üzemanyaggal teli Boeing 777-es repülőgép.