Viccnek hitték, ezért engedték be az első nőt az orvosira
Amikor Elizabeth Blackwell jelentkezett az orvosira, egy tisztán férfiakból álló hallgatói testület döntött a sorsáról. A kor tudományos felfogásáról sokat elmond: a döntnökök azt hitték, viccről van szó.
Az első női orvostanhallgató 1847-ben kezdte meg tanulmányait, az Egyesült Államokban. Az akkor 26 éves Elizabeth Blackwellre nemet mondott már Charleston, Philadelphia és New York város orvosi egyeteme is, de a Geneva Medical College dékánja nem utasította el élből a jelentkezést. Úgy döntött, hogy 150 férfi hallgatójára bízza a döntést.
A dékán egy elég egyszerű szabályrendszert épített ki, tökéletes konszenzust várt el a 150 embertől: ha egyetlen ember is “nem” szavazatot ad le, Elizabeth Blackwell nem kezdheti meg orvosi tanulmányait. A kor tudományos életének állapotait jól tükrözi, hogy a férfi orvostanhallgatók azt hitték, hogy egy nő jelentkezése az orvosképzésbe csupán vicc. Úgy gondolták, hogy ők márpedig értik a viccet, és egyhangúlag beszavazták Blackwellt.
A PBS felidézi: az első női orvostanhallgatónak időnként győzködnie kellett az előadókat, hogy bent maradhasson a teremben. Az anatómiakurzuson a szaporodás témájához érve például úgy találta az oktató, hogy ez túl kényes téma lehet a női füleknek. De Blackwell maradt, és a korabeli előírásoknak megfelelően másfél év alatt teljesítette az orvosképzés követelményeit. Diplomája átvételekor a dékán felállt, és meghajolt előtte.
Elizabeth Blackwell New Yorkban kezdett ezután dolgozni, miközben húga, Emily a harmadik női orvostanhallgatóként szerzett diplomát. 1868-ban klinikát nyitottak a városban, főleg szegénységben élő nőket és gyerekeket gyógyítottak.
