Autó az Iparművészeti Múzeumnál Szentpétery Tibor fotója © www.rev.hu

Csere László, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor az 1956-os forradalmat ünnepeljük, egyben a mártírok előtt is tisztelgünk. Felidézte: a kötetben szereplő 225 mártír közül sokan a bemutató helyszínén raboskodtak, illetve ott is végezték ki őket. A parancsnok könyörtelennek nevezte az 1956 utáni időszakot, mert a mártírok a "minimális jogi védelmet sem kapták meg" és akkoriban jóformán nem telt el hét kivégzés nélkül. 

A kötet bemutatóján Rajk László arról beszélt, hogy az 1956-os forradalom körül "még mindig sok a fehér folt", hozzátéve, hogy a társadalom mintegy negyven éven keresztül tartó, "kollektív emlékezethiánya" arra vezethető vissza, hogy az emberek féltek és ezt nem merték bevallani. Az albumról szólva  úgy vélekedett, hogy annak legfontosabb hatása, hogy megtette az első lépést azon az úton, amelyen feltesszük azt a nagyon nehezen, vagy talán meg sem válaszolható kérdést, hogy "megérte-e"?

Eörsi László elmondta: elsősorban levéltári forrásokat használt fel az adatok és a portrék beszerzéséhez. Szólt arról is, hogy sokan 225 mártírnál többet tartanak számon. Ő az alapján jelenti ki, hogy az áldozatok száma 225 volt, mert az ő esetükben talált a levéltárakban olvasható bírósági ítéletekben legalább egy, erre bizonyítékot adó vádpontot.

Szentpétery Tibor lánya, Szentpétery Márta a könyv bemutatóján arról beszélt, hogy az album képeit édesapja a család padlásán rejtegette, s azokat csak 1989-90-ben vette elő.