A felmérésről

A GfK Csoport 2006. április-májusában három kelet-közép-európai országban végzett reprezentatív felmérést az Európai Tanács által 2003-ban felállított Alapvető Jogok Ügynökségének megbízásából, melyet a Nemzetközi Kapcsolatok Központ irányított és az Európai Bizottság, valamint a Konrad Adenauer Alapítvány támogatott.

A kutatás elsődleges célja annak felmérése volt, hogy Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország állampolgárai mennyire ismerik  az alapvető jogokat.

Az eredmények szerint a lengyel megkérdezettek 19 százaléka egyetlen alapvető emberi jogot sem tudott megnevezni – a csehek körében ez az arány alacsonyabb, 14 százalék. A magyarok körében ellenben az alapvető jogokkal viszonylag sokan tisztában vannak.

A felmérésben szereplő három országban legtöbben a „szabad véleménynyilvánításhoz való jog”-ot említették: Lengyelországban 46 százalék, Csehországban 49 százalék, Magyarországon pedig a megkérdezettek 44 százaléka.

A lengyelek hasonló arányban tudták megnevezni “az élethez és emberi méltósághoz való jogot, az ember tiszteletben tartását” (35 százalék), továbbá a „gondolati, vallási és lelkiismereti szabadsághoz való jogot” (26 százalék).

Alapvető jogok említésekor a cseh válaszadók legnagyobb része is a „szabad véleménynyilvánítás jogára” asszociált. Második helyen – a lengyelországi adatokhoz hasonlóan – “az élethez és emberi méltósághoz való jog, az ember tiszteletben tartása” végzett (19 százalék). A harmadik legtöbb válaszadó által említett ilyen jog pedig „a választás és a választhatóság joga” (17 százalék).

A cseh és lengyel megkérdezettektől eltérően, háromból egy magyar a “választás és választhatóság” jogát, valamint a “magántulajdonhoz való jogot” említette a három országban legismertebb „szabad véleménynyilvánítás” és „az élethez és emberi méltósághoz való jog” után. Mindhárom országban a “magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot (levelezés, telefonok)” említették a legkevesebben.

Nem bírjuk a korlátozást

Az alapvető jogok rendkívüli állapot esetén történő korlátozásával szemben mindhárom ország megkérdezettjei egyaránt elutasítóak voltak, ennek az elutasításnak a mértéke azonban jelentős különbségeket mutat az egyes országokban. Leghajlíthatatlanabbnak a magyarok tűnnek, hiszen arra a kérdésre, miszerint „egyetért-e Ön azzal, hogy rendkívüli állapot esetén (pl. ha Magyarország biztonsága veszélyben lenne) az alapvető jogok közül bármelyiket ideiglenesen korlátozzák?” a magyarok a 14 alapvető jog közül 11 esetében is 60 százalékot meghaladó mértékben nyilatkozták, hogy egyáltalán nem értenek egyet annak korlátozásával rendkívüli állapot esetén.

Rendkívüli állapot esetén a csehek alig kisebb arányban negatívak az ilyen jellegű átmeneti korlátozásokkal szemben: a megkérdezettek mintegy fele jelezte az idézett jogok közel felénél, hogy egyáltalán nem ért egyet a korlátozásokkal.

Lengyelországban – a másik két országhoz képest – lényegesen kevésbé szélsőséges a megkérdezettek érzelmei. A lengyelek kevésbé elutasítók az alapvető jogok átmeneti korlátozásával szemben és a 14 idézett alapvető jog egyike esetében sem haladta meg az 50 százalékot azoknak az aránya, akik nem támogatják az ilyen jellegű korlátozásokat. A lengyel válaszadók általában a „az élethez és emberi méltósághoz való jog” korlátozását (49 százalék) és „a kínzás és a kegyetlen bánásmód tilalma” enyhítését (49 százalék) utasítják el egyértelműen. Ugyanakkor „a sztrájkhoz való jog” és a „gyülekezési jog és szervezetek létrehozásának joga” átmeneti korlátozását kevésbé ellenzik – a sztrájkjog korlátozásával 22 százalék, a gyülekezési jog korlátozásával pedig a megkérdezettek 26 százaléka nem ért egyet.

A csehek 66 százaléka és a magyarok 60 százaléka tartja szükségszerűnek egy, az alapvető jogok betartását figyelő intézmény létrehozását. E kérdés kapcsán a lengyelországi adatok megint csak eltérnek a másik két országban jegyzett adatoktól: a lengyeleknek csupán 39 százaléka tartja szükségesnek egy ilyen intézmény felállítását hazájában.