Kiss Gergely a mérkőzés legjobbja volt. Ezt most nem passzoltuk el © PLT

Az már a mérkőzés előtt bizonyos volt, hogy a hét eleji 11-11-es végeredmény nem ismétlődhet meg, mert a Világligában nincs döntetlen. A Vl-regula szerint ha a 4x8 perc alatt a csapatok nem bírnak egymással, büntetődobások határoznak a győztesnek járó két, illetve a vesztest megillető egy pont tulajdonosáról. Az "ikszhez" közeli tipp mindazonáltal a leggyakoribb jóslatként fogalmazódott meg a találkozó előtt, amely a 41. volt a két ország férfi póló-válogatottjainak közös históriájában. A magyarok a 26., a horvátok a 9. győzelmük megszerzésére készültek, s persze ez által - mivel mindkét gárda legyűrte a hétközi margitszigeti megméretésen a világbajnoki bronzérmes spanyolokat - a budapesti Vl-selejtező megnyerésére.

A dugig telt lelátókról mintegy négyezer lelkes szurkoló láthatta, amint a mérkőzés nyitómozzanataként a vendégek elpuskázták első támadásukat, az ellenakcióból viszont Molnár Tamás betalált (1-0). Hamar jött az egyenlítés, de villámsebesen a magyar válasz is Kiss Gergely révén (2-1). A 2-2-t követően egy újabb kétszeres olimpiai bajnok, Benedek Tibor bombázott pontosan, Kis Gábor centerből volt eredményes, majd a széria lezárásaként Kiss G. iratkozott fel elsőként a duplázók listájára (5-2). S még maradt négy másodperc az első szünetig, amikor Madaras Norbert "mérföldes" szabaddobásból 6-3-ra módosított.

Biros Péter pattintott gólja ragadtatta ovációra a nézőket a második negyed nyitányaként, de még nagyobb ünneplés következett a harmadik találatát pazar ejtésből szerző Kiss G. újabb hatásos megmozdulásánál (8-3). Az érzékelhetően megzavarodott horvátoknak persze ekkor tájt semmi sem sikerült, míg a hazai oldalon megúszás után Fodor Rajmund vette be a jobb alsó sarkot - 9-3! A "részhajrát" horvát gól vezette fel ugyan, de ez csak arra lett elég, hogy ötgólos magyar előnynél vonuljanak félidős pihenőre a csapatok (9-4).

Még egy perc sem pergett le a harmadik játékrészből, amikor a védőjétől "elsettenkedő" Fodor betalált, majd a demoralizálás jegyében Biros ejtett pimaszul-gyönyörűen a vendégkapuba, Benedek pedig óriási löket "elkövetőjeként" már a 12. magyar gólt jegyezte. A tucatnyi, de korántsem tucatgólra a negyed közepén tudott felelni a rivális (12-5), a további visszakapaszkodásnak azonban gyorsan elejét vette Szivós Márton, aki csalafinta módon akkor lőtt, amikor már senki sem várta tőle (13-5).

A tetemes előny birtokában sem állt le a magyar csapat, bár a 13 plusz 1-es "szerencsególig" bő három percig kellett várni, ekkor büntetőből a találkozó legjobbja, Kiss G. bombázott a bal sarokba (14-5). Kis Gábor orrvérzése okozott ezt követően apró izgalmat, az elsősegély után pedig, hogy a horvátok udvariatlanul nem adták vissza a labdát, viszont a sértett méltó módon, góllal büntetett (15-6).

A kilencgólos győzelmet persze nem kell túlértékelni, de azért jó rögzíteni a tényt: az olimpiai bajnok móresre tanította a világbajnokot. Ha már ez az április 1-jei vb-döntőben nem sikerült, ahol is a horvátok nyertek 9-8-ra.

Kemény Dénes szövetségi kapitány: „Sem a végeredmény, sem a gólkülönbség nem hat meg minket pillanatnyilag, ugyanis az összes Világliga-mérkőzést az olimpiai felkészülés szempontjából nézzük, egy-egy állomásnak tekintjük. Ma a mérkőzés elején lőttünk néhány szerencsés gólt, ez a horvátoknak, úgy hiszem, kicsit kedvét szegte, nekünk pedig lendületet adott, emellett pedig tanultunk a spanyolok elleni mérkőzésből, figyeltünk arra, hogy ha el is húzunk, végig koncentráljunk. Akármilyen összeállításban játszunk, nekünk ki kell szolgálnunk a közönségünket, ez most sikerült."