A nemzet együtt tartásához szükséges identitásépítést várja a jobbikos Pörzse Sándor attól a műkölteményről, amely nevében hasonlít ugyan a Hiszek egy Istenben kezdetű imára, valójában azonban semmilyen kapcsolatban nem áll vele. A párt arra kéri a kormányt, hogy az 1920-1945 közötti állapotokhoz hasonlóan minden tanintézménybe függesszék ki a "Horthy-korszak nemzeti imáját, a Magyar Hiszekegyet".

A Magyar Hiszekegy („Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában/ Hiszek egy isteni örök igazságban/ Hiszek Magyarország feltámadásában”) akkor született, amikor röviddel a trianoni szerződés aláírása után az Urmánczy Nándor vezette revizionista Védő Ligák Szövetsége pályázatot írt ki olyan ima/fohász, illetve jelmondat megfogalmazására, mely alkalmas „a revans eszméjének ébrentartására”, a bírálóbizottság elnökévé pedig – ahogyan azt Vonyó József História-beli cikke taglalja – Rákosi Jenőt kérték fel. Vonyó arra is emlékeztet, hogy a kormányzat minden bizonnyal támogatta az egész akciót.

A legfeljebb húsz szóból álló imára kiírt pályázat nyertese a felvidéki Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, akinek Háborús visszhangok címmel már korábban jelent meg – „a haza iránti rajongás, a családi élet szeretetének melege és a hit” által áthatott – verseskötete.

A História cikke szerint a revíziós jelmondat iskolai füzetek és tankönyvek borítóján, közintézmények falára, ajtajaira erősített, domborított vagy zománcozott fémtáblákon, napi és hetilapok oldalain került mindenki szeme elé az első osztályos elemi iskolástól az aggastyánig, a néhány elemit végzett falusi paraszttól a nagyvárosi polgárig, értelmiségiig.

Háromsoros fohászát Papp-Váryné rövidesen tizenöt szakaszos verssé bővítette, s a költemény az Irredenta című 1921-es antológiában is helyet kapott.

A pályázatot nemcsak ima, hanem maximum tíz szavas jelmondat kategóriában is meghirdették, ennek győztese a „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország” frázis lett.