Az ítélőtábla döntése alapján a szabadságvesztéssel sújtott vádlottak bűnszervezetben követték el tettüket, így nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Zuschlag János 2007. szeptember 21-e óta van előzetes letartóztatásban, így - az azóta eltelt időt beszámítva - 2013 szeptemberében szabadulhat. 

A Szegedi Ítélőtábla a volt politikust társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében és annak kísérletében részben tettesként, bűnsegédként, illetve felbujtóként, továbbá magánokirat-hamisítás vétségében, valamint felbujtóként elkövetett bűnpártolás vétségében mondta ki bűnösnek. (A másodrendű vádlott, Lados István esetében korábban jogerőssé vált a kétéves büntetést kiszabó elsőfokú ítélet.) 

A táblabíróság a per harmadrendű vádlottját, Katus Ferencet három és fél év, a negyedrendű vádlottat, Őri Andrást két és fél év, az ötödrendűt, Krausz Csabát egy év, a hatodrendű vádlottat, Marsovszky Balázst egy év, a hetedrendűt, Kullai Tamást másfél év börtönre ítélte, a kilencedrendű vádlottal, Prácser Lászlóval szemben - aki első fokon letöltendő börtönt kapott - ötszáz napi tétel pénzbüntetést szabott ki. A tizenkettedrendű vádlott, Kubatov Iván büntetését egy évre mérsékelte a bíróság. Az ügy többi vádlottja kétszáz és háromszáz napi tétel közötti pénzbüntetést kapott. 

Az ítélőtábla döntése alapján a szabadságvesztéssel sújtott vádlottak bűnszervezetben követték el tettüket, így nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Az ítélőtábla mellőzte az elsőfokú bíróság által a vádlottakkal szemben kiszabott vagyonelkobzást. 

A táblabíróság az elsőfokú bíróság által felvázolt tényálláson - néhány apróbb módosításon - kívül csupán annyit változtatott, hogy megállapította: az egyes civil szervezetek vezetői posztját betöltő vádlottaknak nem származott személyes hasznuk a bűncselekményekből. 

Az ítélet szerint Zuschlag János és társai civil szervezetek közbeiktatásával szabálytalanul használtak fel a központi költségvetéstől, a Fővárosi Önkormányzattól, a Táncsics Alapítványtól és az Európai Uniótól pályázatokon elnyert támogatásokat. Az összeg egy részéből baloldali politikai ifjúsági szervezetek rendezvényeit, táborait finanszírozták, illetve a kiskunhalasi MSZP-alapszervezet működtetésére fordították. 

A bűnszervezet minősítés kapcsán Maráz Vilmosné tanácsvezető bíró kifejtette, a vádlottak tisztában voltak azzal, hogy a bűncselekményeket többen, hosszabb időtávon, egymás segítő tevékenységüket részben ismerve hajtották végre. Tevékenységüket Zuschlag János koordinálta, így tettük összehangolt volt. A bűnszervezetben részt vevő vádlottak tevékenységének elsődleges célja nem a személyes haszonszerzés, hanem az volt, hogy forrásokat biztosítsanak a politikai ifjúsági szervezetek programjaihoz. A táblabíróság megállapította, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság a szükségesnél szélesebb körű bizonyítást folytatott le az elsőfokú eljárás során, s ezzel hozzájárult a per elhúzódásához. 

Az ítélőtábla döntése alapján az elsőfokú bíróság tévesen rekesztette ki az enyhítő körülmények közül az elsőrendű vádlott esetében a kár megtérítését – Zuschlag János 50 millió forintot fizetett vissza -, ebből a szempontból a táblabíróság álláspontja alapján lényegtelen, hogy a férfi nem adott magyarázatot a pénz eredetére. A fellebbviteli tárgyalás során a vádlottak és a védők bizonyítani tudták a vagyonelkobzással érintett ingatlanok és pénzösszegek törvényes eredetét – adta indokát a bíró a vádlottakkal szemben kiszabott mellékbüntetés mellőzésének.

A Zuschlag-ügy

Zuschlag János 1995-től vett részt az Ifjú Szocialisták Mozgalmának (ISZM) munkájában, 1996-tól mint alelnök. 2002 és 2004 között az ISZM és a Fiatal Baloldal egyesülésével létrejött Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták Mozgalma (Fibisz) elnökhelyettese volt. 1998-tól 2006-ig az Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője is volt, de egy, a nyilasterror áldozatainak emlékét sértő kijelentése miatt lemondásra kényszerült.

2005-ben egy rutinellenőrzés után a Kiskunhalasi Városi Ügyészség vizsgálatot indított több alapítvány és egyesület pályázatokon elnyert pénzeinek felhasználásáról a számviteli fegyelem megsértésének alapos gyanúja miatt. Kiderült, hogy a vizsgált szervezetek mintegy 50 millió forint pályázati pénz "rendeltetésszerű használatával" nem tudtak elszámolni. Zuschlag Jánost - aki kapcsolatban állt e szervezetekkel, utasításokat adott nekik - és hat társát 2007. június 25-én a Bács-Kiskun Megyei Főügyészség különösen nagy kárt okozó csalással gyanúsította meg, mondván: nem rendeltetésszerűen használták fel ezen alapítványok és egyesületek önkormányzatoktól és minisztériumoktól elnyert pályázati pénzeit.

A Szegedi Városi Bíróság 2007. szeptember 21-én elrendelte Zuschlag János előzetes letartóztatását, négy nap múlva az MSZP országos és Bács-Kiskun megyei vezetősége felszólította, hogy függessze fel párttagságát és mondjon le választott tisztségeiről. Szeptember 27-én a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés MSZP-frakciója, és a kiskunhalasi képviselő-testület MSZP-Sikeres Halasért Társaság frakciója is kizárta soraiból Zuschlagot, aki azonban csak 2008. május 29-én vált meg önkormányzati képviselői tisztségétől.

Zuschlag János 2008. február 19-én a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen tett vallomásában elismerte: "a büntetőeljárásban érintett egyesületek a Fiatal Baloldallal sok közös programot szerveztek, így a finanszírozási kérdések is összefolyhattak, így, ha ennek keretében szabálytalanságok történtek, azért, mint az ifjúsági szervezet elnökhelyettese, politikai felelősséget vállal". Vallomásában nem tért ki konkrét részletekre.

Az első fokon eljáró Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2010. március 31-én kihirdetett ítéletében bűnszervezetben elkövetett bűncselekménynek minősítette a vádlottak tevékenységét. Zuschlag Jánost folytatólagosan elkövetett csalás és más bűncselekmények miatt első fokon nyolc év hat hónap börtönbüntetésre ítélte. Hét vádlottra egy év négy hónaptól öt és fél évig terjedő végrehajtandó börtönt szabtak ki, három embert felfüggesztett börtönbüntetésre, négyet pedig pénzbüntetésre ítéltek, míg egy vádlottat felmentettek.

A másodfokú tárgyalás 2011. január 11-én kezdődött a Szegedi Ítélőtáblán. A tárgyalás végén a vádlottak az utolsó szó jogán felszólalva az első fokon kiszabott ítéletek enyhítését kérték, Zuschlag János tagadta a bűnszervezet vádját és az üzletszerű csalás minősítést, hangsúlyozva: nem bűnszervezetben és nem a személyes haszonszerzés érdekében követték el a csalást. A vád képviselője ugyanakkor a kiszabott büntetések súlyosítását, valamint azt indítványozta, hogy a szabadságvesztést a vádlottaknak fegyházban kelljen letölteniük.