"A magyar parlament és a kormány sem tévedhetetlen; azokon a pontokon, ahol jogos bírálatok érték a törvényt, megváltoztattuk" – mondta Schmitt Pál a Die Weltnek adott, a köztársasági elnök oldalán is hivatkozott interjúban. A kérdésre, hogy ő államfőként miért írta alá a jogszabályt anélkül, hogy változtatást javasolt volna rajta, így válaszolt: államfőként csak arra van felhatalmazva, hogy az elé beterjesztett törvényeket az alkotmányosság szempontjából vizsgálja; a médiatörvényben pedig nem látott olyan rendelkezést, amely ellentétes lett volna az Alkotmánnyal.

Az államfő kijelentése azonban nem felel meg a valóságnak. A köztársasági elnök ugyanis – az Alkotmányban foglaltak szerint – két okból dönthet úgy, hogy nem ír alá egy jogszabályt: vagy azért, mert nem ért egyet annak valamely rendelkezésével, vagy azért, mert alkotmányellenesnek véli azt. Vagyis, amikor Schmitt Pál az idézett interjúban erre hivatkozott, akkor csak a rá vonatkozó szabályok egy részét emelte ki az Alkotmányból. Megkerestük a Köztársasági Elnöki Hivatalt, s vártunk volna reagálást a kérdésre, hogy Schmitt Pál miként látja, mi alapján kifogásolhat egy törvényt, de nem kaptunk választ.

MTI - Soós Lajos

Vele ellentétben elődei – eltérő intenzitással ugyan, de – mindkét lehetőséggel éltek. A legaktívabb a Schmitt előtt elnöklő Sólyom László volt. Ő öt év alatt 31 törvényt küldött vissza az Országgyűlésnek, s 16 alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz. Tehát több mint 30-szor döntött úgy, hogy kifogást fogalmaz meg egy-egy jogszabállyal kapcsolatban. Ilyen volt többek között az Alkotmánybíróság által nemrég alkotmányellenesnek minősített, a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátását lehetővé tévő törvény, amelyről azt mondta tavaly júniusban Sólyom László: ellentétes az Európai Unió jogával, s veszélyezteti a közigazgatás semleges és szakmai szempontokat szem előtt tartó működését. (Schmitt Pál utóbb szignózta a törvényt.)

2009 decemberében Sólyom nem írta alá a polgári törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló törvényt, hanem további négy, szorosan a polgári törvénykönyv hatálybalépéséhez kapcsolódó törvénnyel együtt megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Úgy volt: a polgári törvénykönyv két lépcsőben lépne hatályba, ami miatt az államfő szerint a jogalkalmazóknak néhány hónapon belül kétszer is terjedelmes jogszabályváltozásra kellene felkészülni. Nem értett egyet azzal, hogy a törvényhozó hatályba léptessen egy olyan polgári törvénykönyvet, mely átgondolatlansága és ellentmondásai miatt nem alkalmas a mindennapi életben való alkalmazásra – s egyet nem értésének hangot is adott. Szimbolikus ügyekben is hallatta a hangját. 2008 októberében például az állami kitüntetésekről szóló törvényt küldte vissza a honatyáknak, s indokolt is: az állami kitüntetéseket visszautasíthatóvá kell tenni.

A Sólyom előtt elnöklő Mádl Ferenc 13 alkalommal fordult az Alkotmánybírósághoz normakontrollt kérve, s 6 alkalommal küldött vissza az Országgyűlésnek törvényt. Ilyen volt 2004 novemberében a jegybanktörvény módosítása, amely véleménye szerint nem növelte az Magyar Nemzeti Bank függetlenségét és hatékonyságát. A Harmadik Magyar Köztársaság első államfője, Göncz Árpád a leghosszabb ideig, tíz évig töltötte be ezt a pozíciót, de csak 8-szor kért normakontrollt és 3-szor küldött vissza jogszabályt, többek között a kárpótlási és a privatizációs törvényeket.

Schmitt Pál első féléves teljesítményét figyelve egyelőre az eddigiektől jelentősen eltérő elnöki szerepfelfogással ismerkedünk: egy olyan elnökkel, aki tudatosan nem ad a pártatlanság látszatára, aki semmiben sem akar eltérni, másnak lenni, mást gondolni, mint a kormánytöbbség. „(...) az államfői székbe kerülve egy pillanatra sem hitte el, hogy lehetne önálló, egy percre sem ragadta magával annak lehetősége, hogy valamivel saját jogon kerüljön be a magyar politikatörténetbe” - írta róla Török Gábor politikai elemző decemberben, s a köztársasági elnök által használt többes szám első személyben megfogalmazott, Die Welt-nek adott válasz azt jelzi: ez a hozzáállása azóta sem változott, még a törvény adta lehetőségekkel sem akar feltétlenül élni az államfő.