Az LMP „morális kauciót” tartalmazó javaslata rokonszenves a miniszterelnöknek a választási jelöltállítással kapcsolatban, de más országok gyakorlatát is tanulmányozni fogják, és azután döntenek majd, hogy a 2014-es választásokon milyen feltételek mellet kerülhessen fel valaki a szavazólapokra – mondta szokásos péntek reggeli rádióinterjújában a miniszterelnök. Orbán Viktor ezzel a Fidesz választási reformjainak szabott irányt, azután, hogy a sárvári frakcióülésen Lázár János bejelentette: támogatják az előzetes választói regisztráció intézményét, ugyanakkor azt is, hogy 2014-ben már ne kelljen kopogtatócédulákat gyűjteni a jelölteknek.

Az már több választás óta nyílt titok, hogy a pártok igyekeznek trükközni a kopogtatócédulákkal, és szinte minden választás esetében előfordult rendőrségi nyomozás is a jelölőszelvényekkel történt visszaélések miatt. A nagy pártok egy-egy választókörzetben már a jelöltállítás elején annyi cédulát gyűjtenek be, amennyit csak lehet, gyakran a jelöltté váláshoz szükséges többszörösét, csak azért, hogy a kis pártoknak megnehezítsék az indulást. A begyűjtött cédulákkal kapcsolatban aztán gyakran felmerül, hogy egy-egy párt „kisegít” más indulókat is, leginkább azért, hogy olyan politikai erőket segítsen, akik szavazatokat vehetnek el a riválistól. A kopogtató cédulák gyűjtése ráadásul a legjobb terepe volt a különböző – illegális – választói adatbázisok készítésének, ilyen volt például az úgynevezett „Kubatov-listák” ügye is.

Minden pártnak maga felé...

Az LMP javaslata szerint egyébként az válhatna jelöltté, aki programmal rendelkezik, emellett vállalja az úgynevezett „morális kauciót”, vagyis teljesen átláthatóvá teszi múltját, vagyoni helyzetét a szavazók számára. Így az illetőnek vállalnia kell az ingatlan-nyilvántartásban, a cégnyilvántartásban, a bűntettesek nyilvántartásában és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az elmúlt rendszer titkosszolgálati beszervezéseivel kapcsolatos rá vonatkozó adatok nyilvánossá tételét. Tóth Zoltán választási szakértő szerint ugyanakkor ez „még tovább szűkítené az állampolgárok beleszólását abba, hogy kik legyenek a pártok jelöltjei, még inkább a pártközpontokban dőlne el, hogy egy adott választókerületet ki képviseljen”.

Szerinte ugyanis a legfontosabb az lenne, hogy már a jelöltállítás is demokratikus körülmények között menjen végbe – legalább a pártokon belül. „Ehhez képest Orbán Viktor Felcsúton dönti el, hogy a lehívott párttagok közül ki legyen képviselő, és a jövő héten Mesterházy Attila teszi majd ugyanezt az MSZP-ben”. Tóth Zoltán ismét a brit és a francia példára hivatkozva azt mondta, Franciaországban például pártszavazást tartottak Francois Hollande kormányfőjelöltségéről, a képviselők kiválasztása a választókerületi pártszervezetek döntésén alapul, Nagy Britanniában helyben hasonló a rendszer, míg David Cameron a toryk – hagyományos – kibővített kongresszusán lett a miniszterelnöki cím aspiránsa.

A választási rendszer változhat, a politikai kultúra valószínűleg nem fog

MTI - Ujvári Sándor

Orbán Viktor kormányfő a pénteki interjúban a lehetséges alternatívák között a német modellt is megemlítette, amelyik sajátos átmenetet képvisel: itt ugyanis azoknak a pártoknak, amelyek a választást megelőző két ciklusban már a Bundestag tagjai voltak, semmilyen „lécet” nem kell megugraniuk a jelöltállításhoz, a függetleneknek, és a többi pártnak azonban jelölőcédulát kell gyűjteniük. Arra a kérdésünkre, hogy ezt nem tartja-e diszkriminatívnak, Tóth Zoltán úgy válaszolt, hogy ez természetesen felmerül ebben az esetben, de Németországban átment az Alkotmánybíróság szűrőjén, „egyébként pedig a nagy pártok általában úgy módosítják a választási rendszereket, hogy az nekik kedvezzen a többiekkel szemben”.

A politikai kultúra a lényeg

Tóth Zoltán egyébként azt vallja, a választási rendszer milyensége másodlagos, mert abból nagyon sokféle létezik a világban, a lényeg egyrészt a tágabb jogszabályi környezet, másrészt az a politikai, társadalmi kultúra, amiben a pártok működnek. „Három fő rendszer van, mindegyik teljesen elfogadott és beágyazottan működik a maga környezetében, de az ezekre hivatkozó magyar politikusok gyakran esnek abba a hibába, hogy csak a konkrét jogszabályt nézik, amelyik nekik rokonszenves, de nem gondolnak bele, hogy az hazai környezetben hozná-e a várt eredményeket” – mondta Tóth Zoltán.

A legegyszerűbben Kanadában lehet valaki képviselőjelölt: ott elég annyi, hogy az illető bemegy a területileg illetékes választási irodába, és jelöltként regisztrálja magát: ha kanadai állampolgár, nagykorú, és nem áll a jelöltséget kizáró büntetés hatálya alatt, már regisztrálják is, innentől kezdve a neve akár akkor is felkerül a szavazólapokra, ha semmi mást nem tesz. „Csakhogy Kanadában nagyon jól beágyazott pártrendszer működik, az ’önjelöltek’ közül soha senkit nem választottak meg, így nincs is tömeges (ön)jelöltállítási hullám” – mondta Tóth Zoltán, aki szerint „bárki könnyen elképzelheti, mi történne, ha adott esetben ezt a rendszer vezetnék be idehaza: rengeteg teljesen komolytalan jelölt nevével lennének tele a szavazócédulák”.

Fizess, ha indulsz

Több országban pénzügyi kauciót kell letenni a jelölteknek, a legjobb európai példa erre Franciaország és Nagy Britannia. Mindkét helyen hathavi átlagfizetésnek megfelelő kauciót az összeg, amit az illető akkor kap vissza, ha legalább a szavazatok 3 százalékát megszerezte. Ezzel próbálják kiküszöbölni azt, hogy a pénzzel igen, komolyan vehető politikai programmal nem rendelkező önjelöltek elinduljanak.

Végül a harmadik a rendszerváltás után idehaza is meghonosított jelölőcédulás rendszer. „Ez alapjában véve egy jó módszer lett volna, hiszen a választókat is bevonja a jelöltállítás folyamatába, szerintem álságosak azok az érvek, amiket a kormányfő is hangoztat most, hogy ez úgymond ’adminisztratív terheket’ ró a választókra. Az a baj a kopogtatócédulákkal Magyarországon, hogy széles körű csalásrendszer épült ki a pártok részéről” – mondta Tóth Zoltán, aki szerint „hiába mutogatnak minden választás idején a televíziók előszeretettel képeket néhány kopogtatócédulákért feltört postaládáról, hiába hallani híreket ’kocsmában vásárolt cédulákról’, ez elenyésző ahhoz képest, amit maguk a pártok művelnek”.