Mint ahogy arról tavaly decemberben az "országjelentések" megjelenésével egyidejűleg beszámoltunk, 2012-ben a PISA (Programme for International Student Assessment) tanulói kompetenciafelmérésén a magyar diákok mindhárom vizsgált területen (szövegértés, matematika és természettudományok) rosszabbul teljesítettek, mint korábban. A Magyar Tudományos Akadémia keddi konferenciája arra kereste a választ, milyenek Magyarország kilátásai, mit kellene tennie az oktatáspolitikának.

Csapó Benő, a PISA igazgatótanácsának tagja a magyar eredményeket számos vonatkozásban a lengyelekéhez hasonlította, a két ország történelmi és társadalmi helyzetének közös vonásaira utalva. A lengyelek nagyjából ugyanolyan vagy még rosszabb szintről indultak, mint mi, 2012-re ugyanakkor már jóval az átlag fölött teljesítettek, mondta Csapó. Feleannyi a funkcionális analfabéta és az iskolát korán elhagyó diák a lengyeleknél, mint nálunk, és a felmérésen kiválóan teljesítők számában is – Magyarország 2,1 %, Lengyelország 5% – jócskán megelőznek minket. Optimistábban is terveznek: 2020-ra 45%-ra szeretnék feltornázni a diplomások arányát a fiatal korosztályban, mi csak 30,3%-os arányt vállaltunk, de azt sem biztos, hogy el tudjuk-e érni.

Hasonló a helyzet a magyar-német viszonylatban is, ők is nálunk alacsonyabb szintről indulva értek el látványos fejlődést. Csapó szerint a német példa megmutatja, mi történik, ha egy ország közvéleménye komolyan veszi a felmérések eredményeit: a 2002-es PISA-sokk után hosszú távú, tényekre alapozott és következetes fejlesztést indult. Az észteknél gyors és határozott fordulat követte az eredmények nyilvánosságra hozatalát, a végeredmény mégis ugyanaz: a diákok teljesítményének növekedése.

Túry Gergely

Magyarország ugyanakkor visszafejlődést mutat, a teljesítmények átlagos évi változása nálunk negatív, -1,3 %. Például Malajzia ma még rosszabbul teljesít nálunk, de mivel éves szinten 8,1 %-os növekedést produkál, belátható, hogy ez nem lesz mindig így. Törökország kisebb mértékű, 3,2%-os fejlődést mutat évente, de ezzel is csak idő kérdése, mikor ér utol bennünket.

„Lehetne változtatni”

Csapó kiemelte, tanulmánykötetek tömkelege vizsgálja, hogy milyen változtatások szükségesek az oktatásban, de itthon a tanárok, ahogy azt a konferencián egy budapesti középiskola igazgatója is megfogalmazta, még nem látják, hogy mit fognak tenni, mit kellene tenniük az eredmények javítása érdekében. Csapó elmondta, bár ő a PISA egyik legnagyobb kritikusa, általánosságban szükségesnek tartja a beavatkozások tudományos megalapozottságát, az adatokra alapozott döntéshozatalt, a kutatási háttér fejlesztését és hogy visszacsatoló mechanizmusokat is kialakítsanak.

Kiemelten fontos lenne szerinte a pedagógusképzés minőségi javítása, hiszen ma Magyarországon 39 intézményben folyik ilyen irányú képzés, ami ellehetetleníti a minőségi oktatást. Nem szabad megfeledkezni a személyre szóló fejlesztésről, a problémák korai felismerésének és a szelekció megfékezésének fontosságáról sem – emelte ki Csapó.

„ Nem azért nem tudja valaki a matekot, mert bölcsész, hanem mert ostoba. Akkor pedig bölcsésznek is az.”

Maróth Miklós, az MTA alelnöke a problémák összetettségét hangsúlyozva kiemelte, a szorgalomra és tanulásra nevelés lenne a legfontosabb. Szerinte nem az egyes tárgyak oktatási módszerével, hanem összességében a magyar iskolával van baj. „A magyar diákok egyszerűen nem tudnak magyarul, így ne csodálkozzon senki, hogy a természettudományos feladatokat is képtelenek értelmezni.” Maróth szerint jó lenne, ha Magyarországon az oktatás és a politika kapcsolata nem „a fa és kutya viszonyát” tükrözné, mert az állandó átalakítások miatt kialakult helyzetben nem lehet tanítani.

Maróth hiányolja a rendet és a fegyelmet az iskolából, szerinte a tanárverések és a diákok öngyilkossága is a helyzet súlyosságát mutatják. Míg a tanári tekintélyt lebontották, egy másfajta tekintélytisztelés alakult ki a diákok fejében. "Papagájként ismétlik mások véleményeit, anélkül, hogy értenék azt", tette hozzá Maróth. Szerinte a magyar oktatási rendszerből hiányzik a valódi megmérettetés, nincsen tét, hiszen már 60%-os emelt szintű érettségivel is lehet ötöst szerezni. Ez pedig szerinte felületes munkára csábít.

A rendszer Maróth szerint „emésztési zavarban szenved”, mivel a tanárok sokszor csak „áttrappolnak” az anyagon, a diákokban nem mélyítik el a tudást, a fogalmak nem tisztázódnak. Nem történik meg a transzferképességek kifejlesztése, a tanítási módszerek nem késztetnek valódi gondolkodásra és elemzésre, inkább arra, hogy „arról is bátran beszéljünk, amit nem értünk, mert demokrácia van”. A pedagógia nem teoretikus, hanem praktikus tudomány, és úgy is kellene tanítani, arra ösztönözve a tanárokat, hogy önmagukat figyeljék és folyamatosan javítsák hibáikat – magyarázta Maróth a konferencián.

Hiánypótlás és tűzoltás a felsőoktatásban

Hogy mennyire nem tudják adaptálni a diákok a középiskolában tanultakat, az a felsőoktatási bemeneteli eredményeken látszik. Az ELTE természettudományos szakjain 2006 óta íratnak az első héten ún. kritériumdolgozatokat, felmérve a frissen felvettek tudásszintjét. Ezekből kitűnik, hogy a felvételi pontszámok mennyire nem tájékoztató jellegűek. Radnóti Katalin, a dolgozatok kiértékelője elmondta, a fizikai felmérők összeredménye éves átlagban 47%, a kémiaié 35%, de sokszor a hallgatók csak néhány pontot érnek el a teszteken. Radnóti úgy látja, tévképzetek alakulnak ki a diákok fejében pl. az energia definíciójáról és a fogalmak is keverednek.

Jánosi Imre, az MTA doktora kiemelt egy eredményt, miszerint a biológia tanári szak osztatlan képzésén egy év felzárkóztatás után a hallgatók fele még nem éri el ezt a tudásszintet, amit már középiskolában el kellett volna sajátítania. Ezek szerint nem sikerült tehetséges fiatalokat a tanárképzésbe vonzani, vonta le a következtetést Jánosi.

A PISA egy nemzetközi, tanulói teljesítménymérő kutatás, ami háromévente méri fel a részvevő 70 ország 15 éveseinek tudását, különös tekintettel arra, hogy mennyire tudják a tanultakat a gyakorlatban hasznosítani. A felmérésben Magyarország 2000 óta vesz részt.