„Tudja, milyen adatokat kérnek? Ezek már az irattárunkban sem találhatóak meg. Azt, hogy az első sebességmérő készüléket a rendőrség 1967-ben szerezte be, én is az internetről tudom” – így fogadta Jámbor István, az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője a hvg.hu azon megkeresését, amely a traffipax-helyzetet szerette volna bemutatni a kezdeti egy-két sebességmérőtől az egész országot behálózó kamerarendszerig.

Azok a régi szép idők

Az alezredes által említett adatot az interneten hamar meg lehetett lelni az Antiradar honlapján. Az ominózus készüléket csak tányérosként emlegették. Nagysága miatt már több száz méterről észrevehették a sofőrök, akiknek bőven volt idejük a lassításhoz, mert a tányéros csak ötven méteren belül mért 20 és 120 kilométeres sebességhatárok között – idézte fel a hazai sebességmérés ősidejét a lap.

Öt évvel később megjelentek a mérőkocsik elejére felszerelt traffipaxok, amelyeknél az utastérben elhelyezett fényképezőgép örökítette meg a gyorshajtókat. A nyolcvanas évek elejétől jöttek a bolgár gyártmányú radarkészülékek, majd a német gyártmányú – Microspeed és Speedophot – sebességmérők. Ezek műszerei a kilőtt rádióhullámok kocsikról való visszaverődéséből állapították meg, hogy a megengedett sebességnél gyorsabban halad-e a jármű. Az Antiradar emlékeztetett arra is, hogy az autóvezetők gyorsan megjegyezhették a rendőrség által bevetett mérőautókat, mert azok AJ-vel kezdődő rendszámú 1200-as Zsigulik voltak.

A rendszerváltás után jöttek azok a korszerű radarok, amelyek már több mint száz méter távolságból tudtak mérni 250 kilométeres sebességig. Ennél is messzebbre láttak a kilencvenes évek elején megjelent lézeres traffipaxok. Hazánkban a rendőrség főként magyar fejlesztésű és gyártmányú Fámalézer-sorozatot használ. A 2000-ben bevetett VHT Fámalézer III. bizonyos esetekben a gyorshajtót már akkor beméri, amikor a vezető még nem is látja a rendőröket. Ez a készülék 1800 méter messziről méri a kocsik sebességét – akár 400 km/óráig.

2014 - 82 működő rendőrségi mobil traffipax

„Az első mobil, megyei hatáskörben működő sebességmérő eszközökre vonatkozó statisztikai kimutatással a rendőrség nem rendelkezik” – közölte az Országos Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálata a hvg.hu megkeresésére. Megjegyezték azt is, hogy 2004 és 2007 között három ütemben történt a fix telepítésű sebességmérő készülékek beszerzése, de annak költségire vonatkozóan nincsenek információik. Azt viszont kérdésünkre elárulták, hogy a mostani beszerzés előtt, 2014 végén, a testületnek 82 üzemképes mobil sebességmérője volt: Budapesten 7, Pest megyében a legtöbb, tíz darab. Mobil traffipaxból a Nógrád megyei rendőrök voltak a legszegényebbek, ők egy készülékkel rendelkeztek.

A száguldozók mellett a szabályszegők kiszűrése

A lézeres traffipaxok mellett a videotachográf, a rendőrautókba épített kamera nem csak a gyorshajtókat találja meg, hanem kiszúrja a szabályszegőket is. Így – mint arról korábban írt a hvg.hu – lebuktathatóak többek között a piros jelzésen vagy a záróvonalon áthajtók, a buszsávon jogtalanul közlekedők és a biztonsági övet nem használók is. Erre képesek lesznek az idén munkába álló új sebességmérők, amelyeket a meglévők mellé vásárolt a testület mintegy 12 milliárd forintért. A 365 mobil és 160 fix sebességmérő szállítása elkezdődött. Az Országos Rendőr-főkapitányság a rögzített kamerákkal kapcsolatban azt közölte, hogy a végleges pontok kiválasztását követően, néhány hónap múlva tud tájékoztatást adni azokról.

A tenderrel kapcsolatban többször beszámolt a hvg.hu arról, hogy azt két cég, az ARH Informatikai Zrt. és az iCell Mobilsoft Zrt. nyerte. Ezek a társaságok építették ki az e-útdíj rendszert is. Pintér Sándor belügyminiszter 2013 decemberében az Indexnek arról beszélt, hogy protekció nincs, emberi kéz a gépből ki nem tudja emelni a felvételeket. (...) az autóba szerelt traffipaxot akár az ország teljes hosszában fel tudjuk állítani, ha mondjuk, kontrollálni akarjuk az átvonuló forgalmat. Akkor nagyjából 20-30 kilométerenként számolhatunk egy ellenőrző autóval”. A belügyér hangsúlyozta, „az Európai Unióban van egy elvárás, hogy 2050-re ne haljon meg senki a közutakon.”

Azonban a hatóságok nem elégedettek meg a több száz  gyorshajtókra vadászó szemmel, kiderült, hogy az autópálya-kezelő, a Nemzeti Útdíj-fizetési Szolgáltató Zrt. kapuinak kameráit és az autópálya-matricák meglétét ellenőrző autóit is alkalmassá teszik majd a szabálytalankodó autósok megbírságolására. Ennek költsége 12 milliárd forint; amiből 7 milliárd az öt évre szóló működtetési költség. A fennmaradó 5 milliárdból pedig a fejlesztést végzik el, amely révén a Nemzeti Útdíj-fizetési Szolgáltató Zrt. 101 útdíj-kapujának és 45 mobil adatgyűjtő gépjárművének informatikai rendszerét más rendszerekkel, így a rendőrségivel kapcsolnák össze.

A gyorshajtás miatt kirótt bírságok

A sebességmérő készülékek által bemért járművezetőkre kiszabott bírságok összege az ORFK közlése szerint a következőképpen alakult 2005-ig visszamenőleg, mert statisztikai kimutatással csak ettől kezdve rendelkeznek. 2005-ben ez az összeg 1,21 milliárd forint volt, 2006-ban 1,28 milliárd, majd 2007-ben 1,23 milliárd forint. A rendőrség részéről megjegyezték, hogy ezek az összegek nem tartalmazták a szabálysértési eljárások során kirótt pénzbírságokat.

Az objektív felelősség bevezetését követően ezen, vagyis a száguldozókra kirótt bírságok összege így alakult:
2008.    5 371 440 000
2009.  13 005 355 000
2010.  20 258 320 000
2011.  15 756 565 000
2012.  17 558 950 000
2013.  12 067 670 000
2014.    9 001 720 000

A rendőrség tartott „láncszerű” sebességméréseket is, amikor egy úton több készükét állítottak hadba egymás után. A 2013. október végén háromszor megtartott, Lavina elnevezésű, gyorshajtók kiszűrésére szolgáló akció – az M1-es autópályán és az M3-ason több megyét érintően – során 1293 sebességet túllépő autóst „fogtak”, akik közül a helyszínen megállítottak 546-ot. A szabálytalankodó száguldozókkal szemben összesen 10,5 millió forint bírságot szabtak ki.

Trükkös sebességmérések

A 2013-as szeptemberi helyzet alapján 13 fixen telepített „közúti ellenőrzésre szolgáló járműsebesség-mérő berendezése” van a rendőrségnek, amelyeket 2006 óta alkalmaznak. Az M1-esen – a rendőrségtől kapott válaszok szerint – 11 traffipaxból csupán négy működik, és azok sem kiemelkedően hatékonyan. Nagyrészt sikerült „beazonosítani” a helyeket, ahol rendszerint mérnek. Amíg „hozni kell a statisztikát”, mindig is lesznek trükkös megoldások – mondta másik cikkünk írásakor egy neve elhallgatását kérő volt rendőri vezető a hvg.hu-nak arról, miért vadásznak olykor lesből az egyenruhások a gyorshajtókra. Korábban megírtuk például annak az autósnak az esetét, aki egy blogon méltatlankodott az általa észlelt trükkös módszer miatt az M6-os autópályán.

„Kiraktak egy százas táblát, és tőle körülbelül 25 méterre állt egy furgon a leállóban. A furgon (nem rendőrségi) és a padka között pedig kedves barátaink!” – írta meg az olvasó a tapasztalatait. „A kirakott táblát nem is vettem észre, mert előztem! 122 kilométer/órás sebességért a 30 ezres bírságot kissé jellemtelennek tartom, mert nem volt indoka a 100-asnak, csak pénzbeszedés." Az ellenőrzést egyébként tilosban megállva is megtehetik, mert egy 2010. január elsejével hatályba lépett KRESZ-módosítás lehetőséget ad rá.

Az évtizedek során persze nemcsak a rendőrség vetett be újabb és újabb trükköket, hanem az autósok is. Megjelentek a radarhullámokat, így a traffipaxokat is érzékelő, az utastérbe szerelhető készülékek. Egy nemrég módosult rendelet szerint ezek birtoklása már nem szabálytalan. Az LÜ álláspontja szerint ugyanis a lézerblokkoló nem a számítástechnikai rendszer működését, hanem az adatbevitelt zavarja meg. Ez kedvezett Lázár Jánosnak is, aki – mint emlékezetes – lézerblokkoló miatt adta vissza Audi S8-asát.