Képzelje el, hogy eltölt több mint egy hetet Portugáliában, reggelente az óceán morajlásával ébred, szörfözni tanul vagy az óceánparton sütteti a hasát – és mindezt ingyen. Az Erasmus+ elnevezésű program pontosan erről szól, kvázi ingyennyaralás az EU pénzén. Jó, azért az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy – mint sok mindent az életben – ez sincs teljesen ingyen, de a projektek szervezői mindössze a résztvevők kreativitását és lelkesedését kérik cserébe. Ez igazán nem nagy ár egy potya portugáliai nyaralásért, nem igaz?

Agora Aveiro

A hvg.hu riportere volt olyan szerencsés, hogy részt vehetett egy ilyen mesés erasmusos utazáson. A Wave 2 fantázianév alatt futó projektet a portugáliai székhelyű Agora Averio nonprofit szervezet bonyolította le. A 30 résztvevő Európa különböző pontjairól érkezett Portugáliába, és összesen hat náció képviseltette magát: magyarokon kívül lettek, észtek, románok, szlovákok és szlovénok vettek részt a 10 napos programon. (illetve hét, ha a portugál szervezőket is számítjuk)

Az EU nem sajnálja a pénzt a fiatalokra

Az elmúlt években az EU-ban több fiataloknak szóló oktatási program működött egymással párhuzamosan (például Youth in action, Leonardo), a 2014–2020-as ciklusban ezeket vonták egybe az Erasmus+ brand alatt. Ezen belül további alprogramok vannak, attól függően, hogy melyik korcsoportot akarják megszólítani, és milyen időtartamra szólnak a meghirdetett kurzusok. A KA1 nevű alprogram keretében hirdetnek meg úgynevezett  youth exchange-eket, a portugáliai Wave 2 projekt is ilyen volt.

Az Erasmus+-os pénzekre nonprofit szervezetek pályázhatnak; és ahhoz, hogy támogatást kapjon egy szervezet, mindössze egy jó ötlet és egy jól megírt pályázat szükséges. A pályázatban pontosan le kell írniuk a szervezőknek, hogy mi lesz a projekt témája, hány résztvevő lesz, és hogy mi, mennyibe kerül majd (például utaztatás, szállás). Egy projekt megvalósítása nem két fillér, az EU több ezer eurót ad egy-egy youth exchange lebonyolítására.  A Wave 2 során egy résztvevő elszállásolása és étkeztetése napi 37 eurójába fájt az uniónak. Könnyen kiszámolható, hogy a 30 résztvevő 10 napos nyaralása összesen több mint 10 ezer euróba (ami átszámítva több mint 3 millió forint) került, és ebben még nincsenek benne az utazási és az egyéb költségek.

A meghirdetett youth exchange-ekre történő jelentkezés pofonegyszerű: nemtől és szakmától függetlenül minden 13 és 30 év közötti uniós állampolgárok jelentkezhet, ehhez csak egy jelentkezési lapot kell kitöltenie az embernek. Ezután a jelentkező hazai partnerszervezete elbírálja, hogy ki utazhat végül. Egy ország maximum öt főt “delegálhat” egy-egy projektre, négy résztvevőt (participant) és egy csoportvezetőt  (team leader).

Az együttgondolkodás a lényeg

Egy exchange-nek papíron az a lényege, hogy a résztvevők egyénileg és közösen új dolgokat tanuljanak egy előre megadott témáról. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy 20-30 fiatal reggeltől estig egy tanteremben a könyvek fölé görnyedve magol. Sokkal inkább az a cél, hogy fiatalok együtt gondolkodva sajátítsanak el új ismereteket és közösen oldjanak meg különféle feladatokat. A youth exchange-ek programja annyiban kötött, hogy a feladatokat úgy kell kitalálniuk a szervezőknek, hogy azok valamilyen formában fejlesszék az EU által meghatározott 8 alapkompetenciát (key competences). Ilyen kompetencia például az idegen nyelvű kommunikáció, a tanulás tanulása és a szociális érzékenység.

Dietrich Kata

A portugáliai projekt témája a környezettudatosság és az egészséges életmód volt. Az ehhez kapcsolódó feladatokat 5-6 fős csoportokra osztva kellett megoldani, és csapatok beosztást minden nap variálták a szervezők, hogy mindenkinek lehetősége legyen megismerni  más országok képviselőit. Így fordulhatott elő, hogy egy lett fizioterapeuta és egy magyar újságíró gyerekeknek szóló tanmesét ír a környezetszennyezés következményeiről, vagy, hogy egy magyar építészhallgató egy szlovén nyelvtanárral kooperálva adja elő egy portugál kisváros, Sao Jacinto szentjének történetét.

A projektek legfontosabb célja azonban kimondva-kimondatlanul az, hogy a résztvevők világot lássanak, és közben megismerjék egymás kultúráját. “Azt szerettem volna elérni, hogy a projekt végén a résztvevők kicsit boldogabban térjenek haza” – fogalmazott Natasa Golosin, az Agora Aveiro egyik alapítója, a Wave 2 projekt ötletgazdája. Mint elmondta, a Wave 2 másik fő célkitűzése az volt, hogy új barátságok köttessenek, és hogy a programok révén közelebb hozzanak egymáshoz nagyon más kulturális háttérrel rendelkező fiatalokat. A projekt szervezője elmondta, tapasztalatai szerint egy exchange során a fiatalok sokkal hatékonyabban tanulnak, és kevésbé idegenkednek attól, hogy új embereket ismerjenek meg, mert a környezet miatt a résztvevők nyitottabbak és “szívesebben lépnek ki a komfortzónájukból”.

Sziget+paprika+pálinka = Magyarország

A projekt egyik nagy tanulsága volt, hogy a környező országok fiataljai mit látnak Magyarországból. Hamar kiderült, hogy a magyar kultúráról alkotott képet a paprika-pálinka-Sziget (vagy ahogy a külföldiek mondják: “Ziget”) szentháromság uralja. Az már nagy szó volt, ha valaki még Puskást és a kolbászt is ismerte, de az észteknek hála a Prezi mint hungarikum is bekerült a résztvevők köztudatába. Nem véletlenül, hiszen a baltikumi ország lakói joggal büszkék saját informatikai találmányukra, a fél világ által használt Skype-ra. A jól értesültek a magyar-szerb határon épülő kerítés tervével is képben voltak. Volt, aki hitetlenkedve fogadta a csavaros magyar észjárás újabb remek példáját, más inkább nevetve kommentálta a kerítésépítést. Így tett a Natasa is, a Wave 2 főszervezője, aki történetesen szerb származású volt.

Magyarként azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy miként viszonyulnak a szlovák, illetve a román fiatalok a közös történelmi múltunkhoz. Míg a román delegáció tagjai öntudatosan einstandolták a golyóstoll feltalálásának tényét, Petrache Poenarunak tulajdonítva azt, addig a szlovákok sokkal lazábban kezelték a kérdést és még viccelni is tudtak: “van történelmünk, még ha a magyarok nem is gondolják úgy!”

“Megváltoztatta az életemet”

Tanulás ide vagy oda, sokaknak életre szóló élményt jelent egy-egy erasmusos projekt.

Mizsur András

“Azt gondoltam, hogy nyaralásnak jó lesz” – így emlékezett vissza első erasmusos utazására Kovács Neva, a magyar partnerszervezet önkéntese és a magyar delegáció vezetője. Négy éve egy barátnője mesélt neki a lehetőségről: “elég volt annyit mondania, hogy 10 nap Róma mellett, ingyenszállás, -kaja és -repülőjegy.” Azóta a Wave 2 már a nyolcadik projekt volt, amin részt vett, de elmondása szerint minden projekt más és más, még ha ugyanaz is a téma. “Hamar rájöttem, hogy ez sokkal, több mint egy szimpla potyavakáció. Az a 10 nap szó szerint megváltoztatta az élemet” – magyarázta Neva. A projektek révén rengeteg új barátja lett, és mint elmondta, szinte minden európai nagyvárosban van ismerőse, aki bármikor tárt karokkal fogadná: “a 8-10 napos projektek alatt született barátságok egy életre szólnak” – tette hozzá az önkéntes, aki most azon dolgozik, hogy megvalósíthassa első saját projektjét. “Szeretném, ha ezek a lehetőségek minél több emberhez jutnának el.”

Bevallása szerint sok olyan dolgot tanult, amit munkája során is hasznosítani tud: “rájöttem, hogy nem mindig nekem van igazam, és megtanultam, hogyan kell csapatban dolgozni”. A projektek miatt az angoltudása is rengeteget fejlődött, mert a youth exchange-eken az angol a lingua franca. A prezentációk és beszélgetések kivétel nélkül angolul zajlanak, így a résztvevők gyakorlatilag rá vannak kényszerítve, hogy a nyelvet nap mint nap gyakorolják.