Szolid félház, mintegy 50-60 fő fogadta a CÖF népvándorlásról szervezett országjáró fórumsorozatának pécsi állomásán Bencsik Andrást, a Demokrata főszerkesztőjét, Szarka Sándort, a hetilap vezető szerkesztőjét és házigazdájukat, Hoppál Péter kulturális államtitkárt.

A CÖF országjárásnak részeként rendezett fórumon a zömében ötven-hatvan év körüli közönség számára a népvándorlás kérdéskörében kínáltak eligazodnivalót, még pontosabban muníciót a közelgő népszavazási kampányhoz, hiszen ahogy Bencsik András megjegyezte, az itt megjelenteket nem kell meggyőzni, ahhoz azonban, hogy ők meg mozgósítani tudják ismerőseiket, rendelkezniük kell a megfelelő érvekkel. A fórum első óráját kitevő fejtágító ennek megfelelően sajátos keveréke volt a higgadt elemzésnek, a hangulatkeltésnek és az is kiderült, hogy a jobboldali keménymag csoportterápiájának épp úgy a részei a Sas-kabaré szintjét idéző poénok, mint az egyébként kísértetiesen hasonló kinézetű baloldali keménymagénak.

20 országot már elvesztettünk

Hoppál Péter bevezetője után, amelyből megtudhattuk, hogy Bencsik András az illegalitás nyolc évében is tartotta a lelket a Kis Moszkvában rekedt jobboldali polgárokban (a név a ma már múltba vessző 2002-es szocialista győzelem után ragadt rajta Pécsen), a Demokrata főszerkesztője erősen kezdett. Mint mondta, a kvótaellenes népszavazást az EU 20 országában biztos nem lehetne megtartani, sőt talán beszélni sem róla, ezek a multikulturalizmus (ami egyébként nem más, mint az újrafazonírozott internacionalizmus) által megfertőzött országoknak már befellegzett. Szerencsére nálunk nem ekkora a baj, lehet szabadon beszélni politikai nézetektől függetlenül, nem úgy, mint Németországban, ahol „nem tudják félreverni a harangokat” a liberális baloldal által elfoglalt média miatt – utalt a kölni szilveszteri csoportos zaklatások miatti zavarra a német médiában. Európa megvédése tehát Magyarországra hárul, ennek eszköze pedig a kvótaellenes népszavazás, aminek az eredménye Bencsik szerint az EU-ra nézve is kötelező lesz, ha érvényes.

 

Bencsik András tüzes bemelegítése után Szarka Sándor következett a tárgyilagosabb értékeléssel. Mint mondta, a bevándorlás már a menekültkrízis előtt komoly probléma volt, hiszen az eredetileg az alantasabb munkák elvégzésére érkezett bevándorlók nem integrálódtak, ennek eredményei azok a „fehérek” által csak komoly biztonsági kockázattal megközelíthető no-go zónák, amelyekből – bár nem is feltétlenül léteznek – Szarka szerint csak Franciaországban 700 van. Míg Belgiumban a muszlim lakosság aránya 8,1 százalék, addig a börtönökben 45, hozott egy újabb kemény adatot Szarka, a lényeg azonban a jövő, ami sokkal rosszabb, mint a jelen, legalábbis az elveszőben lévő Nyugat-Európa számára. A muszlim lakosság születési rátája ugyanis kétszerese az európainak, ami szerinte kombinálva a beérkezők számával pár évtizeden belül átalakítja Európa etnikai arányait.

A Soros–Merkel-tengely

Amennyiben a matek ennyire egyszerű, miért nem tesz Európa valamit? Erre már a világot logikán túli összefüggésekben látó Bencsik András adta meg a választ: a liberális baloldalnak szüksége van a bevándorlókra, azok ugyanis baloldali szavazókká válnak. Mindez ugyan némileg ellentmond annak a későbbi megállapításának, hogy az újabb hullámban érkezők kétharmada funkcionális analfabéta, fele pedig nem képes vagy hajlandó megtanulni németül, így választójogával sem igazán élhet, de miután nem sokkal később az is kiderült, hogy a liberális baloldal vezéralakja Soros György mellett Orbán Viktor szövetségese, Angela Merkel, mindent érteni véltünk.

Azt is, hogy gyurcsányozás nélkül még egy ilyen óriási horderejű ügyet sem lehet megbeszélni, hiszen a DK mostanság nem túl fajsúlyos elnöke folyamatosan előkerült, ahogy egy ponton „Bajnai Gordonka zenész is” – a közönség becsületére szólt, hogy faarccal ülték végig az ilyen poénokat. A standup részbe a szegediek ekézése is belefért, akik Bencsik szerint azzal, hogy konok módon a szocialista Botka Lászlót választják meg, ékes bizonyítékát adják annak, hogy még mindig a Kádár-kor iránti nosztalgiában élnek.

 

A fórum érdemi részein érvek is előkerültek, Szarka Sándor például azt a közkeletű megállapítást igyekezett cáfolni, hogy az olcsó munkaerő miatt a bevándorlóknak gazdasági haszna lenne, hiszen mint mondta, eközben a unión belüli munkanélküliek száma 22 millió fő, és miközben Németország olcsó munkaerővel kívánja feltölteni gyárait, Spanyolországban óriási a munkanélküliség a fiatalok körében. A most érkező bevándorlók kétharmada egy felmérés szerint ráadásul funkcionális analfabéta, így a munkaerőpiacra sem tudnak belépni.

Ma Magyarország, holnap az egész világ!

Bencsik végül apokaliptikus jövőképet festett fel, hiszen miközben Afrika és Ázsia lakossága milliárdos nagyságrendben növekszik, a klímaváltozás miatt az életkörülmények drámai romlása várható, azaz százmilliók kelnek majd útra Európa irányába az éhhalál elől. Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen exodus esetében mit ér a kvótaellenes népszavazás, de erről nem esett szó. Rövid távon a megoldási javaslat Szíria szétbombázásának félbehagyása lenne, amely terén Bencsik már-már veszedelmesen a liberális baloldalhoz hasonlóan Oroszország felelősségét is felvetette.

Bár a kvóta elvileg 1500 fő befogadásáról szól, az előadók szerint a lényege a precedensjelleg, hiszen nem lehet tudni, hogy aztán hány újabb és újabb főt kell befogadni. Ha pedig érvényes lesz a népszavazás, az egész Európának üzenet, és a már eddig is Magyarországot támogató közép-kelet-európai országok révén létrejöhet egy olyan magja Európának, ami megmarad európainak, szemben a káoszba fulladó Nyugat-Európával, lelkesítette Bencsik a közönséget. Míg a népvándorlás miatt Nyugat-Róma elbukott, Kelet-Róma még ezer évig fennmaradt, helyezte történelmi távlatba a népszavazás jelentőségét a főszerkesztő.

A távlatos előadás után következtek a hozzászólások, amelyekből a Róma-analógia további finomításán túl azt is megtudhattuk, hogy a Fidesz olyan gyenge a reklámban, mint a libák ürüléke reggeltájt. Azon a ponton távoztunk, amikor kiderült, hogy a migránsoknak Soros György utal pénzt; immár mindent tudunk ahhoz, hogy jól szavazzunk.