Stumpf András, a Mandiner munkatársa izgalmas felvetéssel élt: szerinte az MSZP és az LMP az évtized lehetőségét hagyta ki azzal, hogy nem állt a menekültellenes kampányban a Fidesz mellé, és nem kezdett el a kormányhoz hasonlóan a „nem” szavazatok mellett kampányolni. Cikke azért érdekes, mert rávilágít egy, speciálisan a magyar jobboldalra jellemző gondolkodásmódra. Mégpedig arra, hogy a politikában egyedül a győzelem számít, az oda vezető út és az eredmény egyaránt érdektelen.

Stumpf felvetése szerint ha akár az MSZP, akár az LMP a „nem” szavazatokra kezdett volna buzdítani az október 2-i népszavazáson, azzal kifogták volna a szelet a Fidesz vitorlájából. Stumpf András néhány meglátása tartalmaz igazságot, a végkövetkeztetése azonban szerintem alapvetően téves.

A Fidesz népszavazása például valóban „belpolitikai térfogatnövelő”. A Fidesz politikája évek óta arra a rendkívül egyszerű képletre épül, hogy csinálnak egy ügyet, amelyben a társadalom többsége mellettük áll, de az ellenzék valamilyen okból nem követheti őket – ilyen volt például a halálbüntetés vagy a hajléktalanellenesség –, majd ezt sulykolják addig, amíg van az ügyben szufla. És a menekültügyben (szemben például a halálbüntetéssel, amit a Fidesz ugye kormányon vagy bevezet, vagy nem) szufla még évekig lehet, függően a közel-keleti és észak-afrikai politikai helyzettől, a válságkezelés hatékonyságától.

A Fidesz nem követ elveket, ideológiája nincsen. Itt nemcsak arról van szó, hogy a Fidesz volt már liberális, baloldali populista és (szélső)jobboldali párt is. Orbán Viktor két év alatt is képes pozíciót váltani: 2013-ban elfogadott bevándorlási stratégiájában a Fidesz-kormány arról értekezett, mennyire fontos Magyarország gazdaságának a bevándorlók jelenléte, 2015 elején a kormány már a gazdasági bevándorlók (akkor még szó sem volt menekültekről vagy migránsokról) ellen építette fel a politikáját. Ez a balközép ellenzék szempontjából csupán annyiban fontos, hogy nem egy kiszámítható, konzisztens politikai erő ellen küzdenek, hanem egy olyan párttal, amely a széljárásnak – illetve a Századvég és Finkelstein által mért közvélemény-kutatási adatoknak – megfelelően változtatja politikáját.

Az ellenzék erre kétféleképpen reagálhat. Átveheti a Fidesz politikáját, és meghatározó ügyekben a népszerűbb döntés mellé állhat, függetlenül attól, hogy valójában mit gondol a kérdésről, illetve kitarthat saját önmeghatározásából, politikai ideológiájából, ha tetszik: elveiből fakadó álláspontja mellett, annak ellenére, hogy az népszerűtlen. A menekültkérdésnél az MSZP és az LMP álláspontja lényegében biztos bukás, hiszen még a baloldali pártok szavazói sem támogatják annak az 1300 menekültnek a betelepítését, akikről egy 1 órás olimpiai közvetítés közben ötször hallgathatják meg, hogy valójában milliónyian vannak, nőket erőszakolnak és felrobbanthatnak minket.

Félreértés ne essék: a bojkottfelhívás sem fog sikerre vezetni, és ezt pontosan tudják az ellenzéki pártok is. Ha a népszavazás érvényes és eredményes lesz, azért, mert sikertelen volt a bojkottfelhívás. Ha a népszavazás érvénytelen lesz, de a „nem” szavazatok elsöprő többségben lesznek, akkor azért, mert a Fidesz mellett állt ki az ország többsége. Harmadik lehetőség nincs, illetve valószínűtlenebb, mint egy kisbolygó becsapódása Magyarországba, akkor meg már úgyis mindegy.

Okkal merül fel a kérdés: akkor miért nem állnak be a baloldali pártok vezetői a Fidesz mögé, ahogy Stumpf András javasolja? Kezdetnek elárulom, hogy nem Tamás Gáspár Miklós évekkel ezelőtt kivívott haragjától félnek, már csak azért sem, mert TGM is bojkottra szólít fel. Annak, hogy a baloldal nem áll be a Fidesz mögé, két oka van.

Az első stratégiai: ha ugyanis a baloldali pártok is elkezdenek a „nem” szavazatok (és a halálbüntetés, a cigányozás, a hajléktalanellenesség…stb.) mellett kampányolni, az embereknek nem lesz miért rájuk szavazni. Amit ők képviselnének, azt már a Fidesz és a Jobbik már úgyis képviseli, és a Fidesz hangosabb, cselekvő pozícióban van, el tudja juttatni az üzenetét mindenkihez. Hogy mennyire nem az „évtized ziccere” a Fidesz mögé beállás, azt tökéletesen jelzi a szintén menekültellenes Jobbik vergődése, akik évek óta nem tudtak egy százalékot sem növelni a támogatottságukon. Fidesznek ugyanis ott van a Fidesz.

A második szempont: elvi. Ezek a korántsem tökéletes politikusok ugyanis hisznek valamiben. A rendszerváltás utáni magyar politika legaljának tartják azt a világháborús antiszemita propagandát idéző gyűlöletkampányt, amit ma Magyarországon a Fidesz folytat. Lehet, hogy nem tudunk sok jót mondani a 2010 utáni nem-jobbikos magyar ellenzékiről, de képviselőinek többsége kitart amellett, hogy ártatlanokat, mindenüket elvesztett, földönfutó férfiakat, nőket és gyerekeket támadni mélyen erkölcstelen politika, amivel nyerni ugyan lehet, de az országnak hihetetlenül sokat árt. És van egy határ, amit a nem-jobbikos ellenzék egy része soha nem lépne át a hatalomért.

A balközép pontosan tudja, hogy a félelmekre építő politika lehet sikeres, hogy ennek most piaca van (nemcsak nálunk, hanem többek közt Franciaországban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és az USA-ban is), hogy ezzel nyerni lehet. De a saját létezésük értelmét kérdőjelezné meg, ha beállnának az uszító Fidesz mellé. Ha válaszolniuk kéne arra a kérdésre, miért nem képes Magyarország kevesebb mint 1300 ellenőrzött, legálisan az EU-ban tartózkodó menekült elszállásolására, hogy ezzel kivegye a részét a közös európai válságkezelésből. Hogy miért jó ötlet szándékosan borzasztó körülményeket teremteni menekülteknek, köztük nőknek és gyerekeknek csak azért, hogy elmondhassuk: mi nem akarunk Magyarországon migránsokat látni. Hogy mi értelme egy olyan népszavazásnak, ami alkotmány- és idegenellenes, közjogi következménye nincsen, cserébe többségében ártatlan emberek számára teremt olyan ellenséges légkört, hogy néhol kifejezetten vadászni kezdenek rájuk.

Lehet, hogy Magyarországon a baloldali ellenzék válságban van. De megszűnni addig nem fog, amíg emellett kitart. A létezésének pont akkor nem lenne értelme, ha beállna a Fidesz mögé.