Hosszú, de annál érdekesebb cikket közöl Orbán Viktorról és politikájáról a világ egyik legtrendibb amerikai magazinja, a The New Yorker. Elisabeth Zerofsky cikkének a címe

Orbán Viktor szélsőjobboldali víziója Európáért.

Már az írás bevezető gondolata az, hogy a konfliktusokat élező és élvező magyar miniszterelnök saját hazájában már megerősítette hatalmát, most ráfordult az Európai Unióra.

Az elsősorban az amerikai olvasóknak szánt cikk bevezetőjében leszögezi, hogy az európai parlamenti politizálás keszekusza, már-már kifürkészhetetlen terep az amerikai érdeklődők számára, egymáshoz hasonló nevű nemzeti pártok és megannyi koalíció. Zerofsky felvezetőjében ugyan az uborka hajlásszögét nem is említi, de arról szól, hogy az európai politikusoknak olyan, komolynak távolról sem mondható dolgokkal is van idejük foglalkozni, mint a roquefort sajt szabályozása.

De szó esik fajsúlyosabb dolgokról is, Orbán Viktor magyar miniszterelnök például 2011 óta rendszeres vendég az Európai Parlamentben, legutóbb a Sargentini-jelentés vitája idején, szeptember közepén járt Strasbourgban, emlékezetes, el is késett az ülésről, amiért a holland zöldpárti politikus fel is horkant kicsit.

FREDERICK FLORIN / AFP

Zerofsky az európai parlamenti ülésterem karzatán ült ekkor, jól hallotta, hogy felmordul a terem, amikor megérkezett Orbán. Az az Orbán, aki „felszedett pár kiló felesleget, ahogy a visszavonult sportolók szokták, a haja már őszbe hajlik, de kisfiúsan rövidre van vágva”.

A magyar miniszterelnök évek óta politikai pávatáncot jár az európai porondon. Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora, alkotmányjogász, másfél évtizede a magyar alkotmányos berendezkedést tanulmányozója ezt úgy magyarázta a The New Yorker újságírójának, hogy a Fidesznél egy felháborító intézkedést egy még felháborítóbb szokott követni, ami ugyan kiveri a biztosítékot, de mivel e mögül a legtöbbször kifarolnak, az életbe lépett, csak „simán” felháborító első intézkedésre már alig emlékszik valaki. „Amikor az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság megtámadta Orbán-kormányt az antidemokratikus intézkedései miatt, mindig jött néhány szimbolikus gesztus, mintha csak azt üzenné Orbán Európának, mi a barátaitok akarunk lenni” – magyarázta Scheppele, aki már korábban is úgy nyilatkozott, Magyarország nem demokrácia.

Viktor Orbán’s Far-Right Vision for Europe https://t.co/7GZAcpOiW7

— Boglarka Kosztolanyi (@kboglarka_) January 7, 2019

De Orbán most abbahagyta a pávatáncot.

A The New Yorker szerzője szerint a Sargentini-jelentés vitájában a magyar miniszterelnök világossá tette, hogy a jelentés sérti Magyarországot és a magyar népet, az EP-képviselők pedig tévesen hiszik azt, hogy jobban tudják, mi kell a magyar népnek, mint a magyar választók.

A magyar olvasó előtt ismert, migrációt érintő tényeket is hosszan sorolja Zerofsky, azt, hogy 2015 előtt hazánk évente nagyjából háromezer menedékkérelmet bírált el, hogy Magyarország a menekültválság csúcsán buszokkal és vonatokkal szállította el a déli határról a menekülteket Ausztria felé, anélkül, hogy regisztrálta volna őket. A szerző ír arról, ahogy a Charlie Hebdo elleni merényletet követő megemlékezésről hazatérő Orbán hogyan indította el az egyik első menekültellenes kampányt, ír a határzárról és arról is, hogy kovácsolt tőket a bevándorlási válságból a magyar kormány; nem véletlen, hogy a Der Spigel „the political victor”-nak, a politikai győztesnek hívta ekkor Orbánt.

A Fidesz és a többi szélsőjobboldali párt, valamint az ezeket a csoportosulásokat támogató szavazók a szerző szerint egyre inkább szembefordulnak a brüsszeli bürokratákkal és azzal, hogy az európai döntések a nemzetállamok megkerülésével születnek. És ez az elégedetlenség vezetett a Brexithez, ez áll az idegengyűlölő pártok erősödésének hátterében – Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában és a skandináv államokban ugyanúgy, mint Magyarországon. Steve Bannon azt mondta az amerikai magazin újságírójának ezzel kapcsolatban, hogy

a harc az unión belül most azok között van, akik leépítenék és akik fenntartanák a nemzetállami hagyományokat.

A cikkben megszólal a Direkt36 munkatársa, Pethő András is, aki megerősíti, Orbán konfliktusról konfliktusra halad előre, Magyarországon azonban annyira megszilárdult a hatalma, hogy egy kicsit beleunt az egészbe. Az oknyomozó portál szerkesztője felveti, a kormányfő úgy véli, „sokkal hatalmasabb lenne, ha nem egy olyan kis országból származna, mint Magyarország”. Így azonban marad a manőverezés.

Megszólaltatja a szerző Hegedűs Istvánt (korábbi Fidesz-tagot) is a Magyarországi Európa Társaság vezetőjét is, szerinte Orbán most áll készen arra, hogy egy magasabb szintre lépjen.

Fontos akar lenni, meg akarja változtatni Európát és a világot is.

Facebook / Orbán Viktor

Hegedűs szerint Orbán kinézte magának a megmentő, a vezető és a reformer szerepét az EU-ban. Így fordul rá Európa és benne Magyarország a május végi EP-választásra.

Zerofsky nemrég járt a felcsúti stadionban is, ahol „kecsesen ívelt tetőszerkezet” és kétszer annyi ülőhely várja a látogatót, mint amennyi Felcsút lakossága. Meccsnapokon oligarchák lepik el a stadiont, megmutatják magukat Orbánnak és az országnak, de a kormányfő gyakran egyedül tekint alá a VIP-ből.

A család is szóba kerül a The New Yorker cikkében, megemlítik, hogy Orbán apja az MSZMP tagja volt korábban, a regnáló miniszterelnök pedig szegénységben, sokáig a folyóvizet is nélkülözve nőtt fel. De kivételes tanuló volt, aki Oxfordig jutott – Soros György segítségével. (Hosszan írnak kettejük korai, majd kései kapcsolatáról is, hogyan lett a segítőből ellenség.)

Miután a szerző részletesen taglalja a Soros-ellenes kampányt, a határzárat, az ide érkező menekültek ügyét, megszólal a cikkben a Fidesz roma EP-képviselője, Járóka Lívia is, aki a Fidesz menekültpolitikájáról annyit mondott, Magyarország nem akar úgy kinézni, mint egy franciaországi, mára gettósodott külváros.

Fülöp Máté

Orbán a tavalyi tusnádfürdői beszédében már ráfordult az idei EP-választásra, amikor arról beszélt, itt a lehetőség, hogy a 1968-as generáció helyett az 1990-es antikommunista, keresztény, nemzeti elkötelezettségű generáció legyen Európa vezetője. Bannon is – aki a Fideszt is segíti az európai parlamenti választáson – arról beszélt, az EP-választás esély, amivel élni kell.

A The New Yorker és Elisabeth Zerofsky írása Orbán Viktor 2014-es tusványosi beszédével zárul. A kormányfő akkor azt mondta:

Végezetül azt szeretném mondani Önöknek, hogy ha a jövőt tapogatjuk, akkor azt a mondatot kell mondanom önöknek, ami talán kevésnek tűnik majd egy magas hivatalt betöltő embertől, hogy a jövő lényege, hogy bármi megtörténhet. És a bármit elég nehéz definiálni.

Tehát: májusban is bármi megtörténhet.