Az gyakran előfordul, hogy szorosan összetartozó tervezetek vitáját együtt tartják meg. Az azonban példátlan, hogy 19, részben önmagában is sokféle témáról szóló és egymáshoz csak részben kapcsolódó törvényjavaslatról folyjon összevont vita, amelyek összesen 273 paragrafusból és egy sor hosszú mellékletből állnak, terjedelmük indoklással együtt 286 oldal. Köztük van a közérdekű vagyonkezelő alapítványok jogállását általában rendező, valamint a felsőoktatási törvényt módosító két vaskos javaslat, 12 egyetem átalakítása és több más közérdekű alapítvány létrehozása.

A házszabály szerint a frakciók vezérszónokai összevont vita esetén 30-30 percet kapnak, vagyis most másfél percet beszélhetnek egy-egy törvényjavaslatról.

A többi képviselő sem szólhat akármilyen hosszan. A kormánypártoknak könnyű: rendszerint röviden elmondják, hogy mindennel egyetértenek. De tegyük fel: egy ellenzéki alaposabban akar szólni arról, hogy a közérdekűnek nevezett alapítványok kuratóriumait a miniszter nevezi ki, de utána az alapítói jogokat is megkapják, és ezáltal örökre elmozdíthatatlanok, ráadásul az összeférhetetlenséget megszüntetve politikusok és kormányhivatalnokok is bekerülhetnek ezekbe a jól fizetett és hatalommal járó testületekbe. Ezzel elmegy a beszédideje, pedig esetleg arról is van véleménye, hogy a Miskolci Egyetem működtessen-e idősotthont, a Millenáris Alapítvány megkapja-e a Thália Színházat, az egri egyetem gyakorló iskoláját a köznevelési törvény előírásával szemben, a diákok és szüleik megkérdezése nélkül adják-e át a katolikus egyháznak, teljesen kiszálljon-e az állam a Molból, utolsó 5%-nyi részvényét odaadva az olajtársasággal közös, de részvényesként önálló alapítványnak, és mi történjék a mezőhegyesi mintagazdasággal.

Ez csak néhány fontos téma a 19 törvényjavaslatból.

Természetesen a frakciók szétoszthatják a témákat a képviselők között, de ennyi témát érdemben megvitatni összevonva még úgy is lehetetlen. A 19 tervezet megérne – és normális körülmények között kapna is – egyenként két-három órányi vitát, azaz összesen legalább négy ülésnapot. Ez azonban nem megy, mert a kormánypárti többség ritkította a plenáris üléseket – vitákat most csak három hetenként tartanak –, és még a költségvetést, annak megalapozó csomagját és az adómódosításokat is bele akarják zsúfolni a nyári szünet előtti ülésekbe, vagyis a következő három hónapba. Végül persze a szavazásnál úgyis a többség dönt, de ennek a többségnek a jelek szerint egyre kevesebb kedve van a szavazás előtt meghallgatni a többi képviselő véleményét.