A bizonytalan szavazókra való hivatkozás az egyik legősibb lózung minden politikai elemzésben, de arról nagyon ritkán beszélünk, kik ezek a bizonytalanok, akik választásokat dönthetnek el. A Republikon Intézet online konferenciáján legalábbis mindhárom vendég úgy gondolta, hogy 2022-ben sok fog múlni ezen az összességében a társadalom 29 százalékát kitevő rétegen azt látva, hogy az ellenzéki és a kormánypárti tömb nagyjából ugyanakkora. Ahogy Szabó Andrea, a Társadalomtudományi Kutatóközpont főmunkatársa megfogalmazta a beszélgetés során, azért van ez így, mert a 2010-es évek ellenzéki széthúzása után megint két nagy tábor megy neki egymásnak, ezek között pedig a bizonytalanok jobban el tudnak már igazodni.

Fontos kérdés persze, kik egyáltalán bizonytalanok: a republikonos Mikecz Dániel vezetésével végzett 5000 fős kutatásból (valószínűleg ez volt az a különösen nagy mintájú kutatás, amit Bige László szponzorált) kivételesen már erre is lehet következtetni még akkor is, ha ennek a 29 százaléknyi bizonytalannak egy része teljesen apolitikus, és eszébe sem jut szavazni.

Budapesten kevesebb bizonytalan van, a legtöbben megyeszékhelyeken élnek, amiből Mikecz arra következtetett, hogy vidéken a kevésbé elkötelezettek a kormánnyal egyet nem értők, mint a fővárosban. 30 százalékok biztosan nem fog szavazni, viszont a fele azt válaszolta, biztosan, vagy valószínűleg fog.

Lehet következtetni arra is, mivel lehet őket megfogni: a nagy részük nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió bevándorlókat akar kényszeríteni Magyarországra, azzal viszont jellemzően igen, hogy a Fidesz kormányzása a gazdagoknak kedvez.

Összességében talán nem meglepő, hogy a kormány teljesítményével változóan elégedettek: a családpolitikával és a koronavírus kezelésével általában elégedettebbek, de az oktatással és az unióhoz fűződő viszonnyal kevésbé.

40 százalékuk soha nem néz köztévét, az RTL Klubot 35, a TV2-t 34 százalékuk nézi hetente többször, az ATV-t pedig többen, mint a Hír Tv-t.

Mikecz szerint ezekből az adatokból az is következhet, hogy főleg az ellenzéknek lehet tartaléka a bizonytalanok között.

Fontos, hogy általában nemcsak pártpolitikában bizonytalanok, hanem egyéb ügyekben is nehezen igazodnak el a bizonytalanok: a társadalom többségéhez képest alacsony a részvételi hajlandóságuk, és csak a választási kampány beindulásával kezd el növekedni.

Ideológiailag nem foglalnak el általában pozíciót, de ha mégis, akkor a többségük középre helyezi el magát.

Csizmadia Ervin, Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója elmondta, a közvéleménykutatókat már nagyon rég foglalkoztatják a bizonytalanok, és különböző eredmények is születtek abban, hogy ők döntöttek-e. Felidézte, 2002-ben 37 százalékra mérték a bizonytalanok arányát, és akkor úgy is nézett ki, megnyeri a Fidesz a választást, az MSZP hat százalékkal le volt maradva. “A bizonytalanok szavazataival nem kis részben sikerült ezt a dolgot megfordítani” – mondta.

Mikecz szerint az is fontos, hogy sokan nem úgy élik meg a politika körüli történéseket, mint ahogy egy aktívan ezzel foglalkozó ember, és a választások között amúgy is kevésbé aktívak, amiből az is következik, hogy bár 70 százalékos a választási részvétel, alig van civil aktivitás.

Kérdés persze, hogyan lehet elérni a bizonytalanokat, ez Csizmadia szerint speciális képességeket igényel, és kiemelte, az ellenzék jól teszi, hogy az összefogott ellenzékből a Jobbik azokhoz az elégedetlenekhez próbál beszélni, akik a mítoszokkal és szimbolikus ügyekkel nem fogható meg, de emellett kell olyan is, akinek épp ezek kellenek. Mint elmondta, ebben hozhat változást, ha indul Karácsony Gergely.

Mikecz Dániel elmondta, a Fidesz módszere egyszerű a bizonytalanok megszólításához. 2014-ben és 2018-ban is azt ismételgették, hogy ha ők nem nyernek, az ellenzék valamit elvesz, legyen az rezsicsökkentés, vagy a bevándorlók betelepítése. “Az a kérdés, mit tud most mondani a Fidesz. Az oltás kapcsán ezt nehezen lehet megfogalmazni, talán a családtámogatás lehet ilyen.”

Szabó erre reagálva hozzátette, hogy az előválasztás akár kapueseménynek is jó lehet, tehát ha az ellenzék jól szervezi, sokakat ott tarthat, és mint elmondta, a tanulmányok azt mutatják, hogy az első választás nagyon sokban befolyásolja egy ember későbbi választásait.

Abban mindhárom szakértő megegyezett, hogy a bizonytalanok megszólítása nemcsak fontos most, de nagyon nehéz feladat is: a legerőteljesebben Szabó Andrea hangsúlyozta, hogy bár létezhetnek olyan illúziók, amelyek szerint az internettel ki lehet váltani a kormány iszonyatos médiafölényét, valójában csak a “lábmunkával” lehet most elérni az embereket. Példaként a Momentum 2019-es EP-kampányát hozta fel, ahol a párt aktivistái hónapokig csengettek be mindenkihez. Ezzel értett egyet Csizmadia is, de ő kiegészítette azzal, hogy a lábmunka közel sem elég, ugyanis nagyon fontos lenne, hogy egy politikai agytröszt irányt adjon ennek.

A bizonytalan szavazók továbbra is kissé ködös társaság maradt, pedig nagyon úgy tűnik, legalább akkora szerepük lehet, mint 2002-ben volt.