Egy magyar ügyben hozott ítéletet az Emberi Jogok Európai Bírósága: a testület azt mondta ki, összeegyeztethetetlen az Emberi Jogok Európai Egyezményével az, hogy az életfogytig tartó büntetésnél csak 40 év után lehetséges a feltételes szabadlábra helyezés.

Az egyik magyar állampolgárságú elítélt azért fordult a bírósághoz, mert szerinte a szabadulása legkorábbi időpontjának meghatározása ellentétes a bíróság ítélkezési gyakorlatával, továbbá embertelen bánásmódot jelent. A másik felperest feltételes szabadlábra bocsátás nélkül ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. Ő azzal érvelt, hogy az eljárás ellentétes Magyarországnak az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerinti kötelezettségeivel.

A strasbourgi bíróság elutasította a magyar kormány kifogásait. Azt mondta ki a testület:

az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása csak akkor összeegyeztethető az egyezménnyel, ha a szabadulás lehetőségét és a felülvizsgálat lehetőségét a kezdetektől fogva tartalmazza.

Márpedig a 40 év utáni felülvizsgálat lehetősége a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs valós esély a szabadulásra. Mivel a magyar jog nem rendelkezik ilyen felülvizsgálat lehetőségéről, a teljes életfogytiglani büntetés nem felel meg az egyezmény 3-as cikkében foglalt normáknak.

Azt is megjegyezték: a nemzetközi jog egyértelműen támogatja egy olyan célzott nemzeti mechanizmus létrehozását, amely az életfogytiglani büntetés kiszabását követően legkésőbb 25 éven belül garantálja a felülvizsgálatot, ezt követően pedig további időszakos felülvizsgálatokat.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága az egyik felperes esetében háromezer euró (mintegy egymillió forint) a másik felperes számára pedig 10 600 euró (mintegy 4 millió forint) megfizetésére kötelezte Magyarországot.