Elutasította szerdán a Kúria azt a felülvizsgálati kérelmet, amelyet Hanol Ádám, Pál Márton férje – hivatalosan bejegyzett élettársak, de ők férjként hivatkoznak egymásra – nyújtott be kislányuk örökbefogadási ügyében. Hanna nyílt örökbefogadással, 2022-ben került az ország legismertebb szivárványcsaládjába, miután biológiai anyja már terhesen felkereste Hanolékat, mert szerette volna, ha ők nevelik fel a kislányt. Ehhez formálisan Hanol fogadta őt örökbe „egyedülállóként”,

az azonos nemű párok számára ugyanis törvényi akadálya van annak, hogy közös szülei legyenek egy gyereknek, hiszen nem házasok.

A férfinak Hanna születésekor megvolt az örökbefogadáshoz szükséges alkalmassági határozata, azt épp pár hónappal korábban hosszabbíttatta meg egy évvel. Amikor azonban elindították az örökbefogadás dokumentációját, a kerületi gyámhivatal visszavonta a hosszabbító határozatát, így a fővárosi gyámhivatal is megszüntette az örökbefogadásról szóló eljárást. Ekkor fordult a pár a Helsinki Bizottsághoz, akikkel közigazgatási bíróságon támadták meg a visszavonást, ahol igazat adtak nekik, így folytatódhatott az örökbefogadási folyamat és végül 2022 novemberében – Hanna 11 hónapos korában –hivatalosan is egy család lettek.

Hozzátartozik a történethez, hogy a kislány pár napos korától kezdve Hanolékkal élt, de a két férfi úgy érezte, a jogi huzavonával sérült a családi együttéléshez kötődő joguk, valamint a határozat visszavonása diszkriminatív volt. Vagyis állításuk szerint azért húzta a Sára Botond budapesti főispán alá tartozó kormányhivatal és gyámhatóság az örökbefogadást, mert azonos nemű párról van szó.

Ezért fordultak bírósághoz, de se első-, se másodfokon nem adtak nekik igazat, így került az ügy szerdán a Kúriára. A bírói fórumnak több lehetősége is volt: helyben hagyhatta a korábbi bírósági ítéleteket, vagy igazat ad Hanoléknak és megszünteti az ügyet a család számára kedvező ítélettel vagy visszaküldi akár első-, akár másodfokra újratárgyalásra. Végül az első mellett döntött a Kúria, így a következő jogi lépés az lesz, hogy Hanol és ügyvédje, Győző Gábor alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulnak, ha pedig itt sem kapnak elégtételt, mennek tovább a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára (EJEB). A tárgyalás után Győző Gábor és Pál Márton is úgy fogalmazott, nem adják fel, mennek tovább.

Dönése során a Kúriának elsőként azt kellett mérlegelnie, valóban sérült-e Hanol tisztességes eljáráshoz való joga, amikor másodfokon helyettesítés miatt egy jellemzően gazdasági ügyekben eljáró bíróhoz került az ügy. Védője szerint még úgy is „minimum aggályos”, hogy nem találtak olyan bírót, aki személyiségi jogi kérdésekben szokott ítélkezni, hogy egyébként nem merült fel más kizáró ok a személyével kapcsolatban. A Kúria nem így látta, szerintük nincs jelentősége annak, hogy korábban a bíró gazdasági ügyekben is eljárt, csak annak, hogy polgári ügyekben szokott, helyettesítésre pedig alkalmanként szükség van.

Az ügy központi kérdése volt, hogy vajon azért vonták-e vissza az alkalmassági dokumentumot, mert Hanol Ádám meleg és így próbálták meg ellehetetleníteni Hanna örökbefogadását. Ha így van, akkor az egyenlő bánásmódhoz való joga sérült, a közigazgatási bíróság pedig döntése indoklásaként ki is mondta, hogy diszkriminálhatott a gyámhivatal. Győző Gábor ügyvéd azzal érvelt a Kúrián, hogy ennek az ítéletnek kötőereje van a további eljárások során is, vagyis, ha egyszer megállapították a diszkriminatív bánásmódot, akkor azt többször nem kell újra bizonyítani.

Máshogy látta ezt a másodfokon eljáró bíróság és a Kúria is, szerintük bár a „védett tulajdonság” – vagyis Hanol szexuális irányultsága – is ismert volt és azt is be tudták mutatni, hogy hátrányt szenvedett, nem tudták megfelelő módón bizonyítani az ok-okozati összefüggést. Igaz, azt a Kúria kimondta az ítélethirdetés során, hogy bizonyítani nem is kell, de valószínűsíteni igen. Az ítéletnek ezen a pontján háborodott fel leginkább a Helsinki Bizottság ügyvédje a bíróság álláspontján, hiszen a diszkrimináció elszenvedője jellemzően nincs abban a helyzetben, hogy bizonyítani tudja az ok-okozati összefüggést és ez a korábbi joggyakorlatban sem volt követelmény.

Azt pedig, hogy a közigazgatási bíróság már megállapította a diszkriminációt, a Kúria arra hivatkozva hagyta lényegében teljesen figyelmen kívül, hogy abban az ügyben nem Hanol személyiségi jogait vizsgálták, hanem az alkalmasság visszavonásáról szóló határozat jogszerűségét. Fontos kiemelni, hogy a személyiségi jogok esetleges sérelmét a közigazgatási bíróság nem is tudja érdemben vizsgálni, hiszen nem tartozik a hatáskörébe.

Fontos eleme volt a tárgyalásnak, hogy sérült-e a családi együttéléshez való jog a több hónapon át tartó jogi küzdelemmel, Hanol Ádám ügyvédje korábbi EJEB-ítéletekre hivatkozva állította, hogy nem csak a fizikai együttlét releváns, hanem az is, jogilag családnak számítanak-e. Márpedig ez a gyámhivatal határozatának visszavonásával egyáltalán nem volt biztos, ráadásul azt arra hivatkozva vonta vissza a hatóság, hogy ők maguk nem jártak el kellő alapossággal.

A kormányhivatal álláspontja szerint viszont épp a közigazgatási bírósági eljárás miatt húzódott az örökbefogadás, vagyis az ebből fakadó bizonytalanság Hanol döntése volt, a férfi ügyvédje viszont kiemelte, nem is lett volna szükség a tárgyalásra, ha a hivatal nem vonja vissza a határozatot.

Végül a Kúria mondta ki, hogy azáltal, hogy a család végig együtt élhetett, nem sérültek jogaik, hiszen a gyermek érdeke, hogy alapos mérlegelés után kerüljön örökbefogadó szülőkhöz, ez pedig elsőbbséget élvez a szülők bizonytalansági érzésével szemben. Megerősítették a korábban eljáró bíróságok és a kormányhivatal álláspontját, hogy nem az együttélés jogi formájának, hanem „a kapcsolat ténylegességének” van ebben az esetben jelentősége. A Kúria ráadásul úgy gondolja, abból, hogy a közigazgatási bíróság megsemmisítette a gyámhivatal visszavonó határozatát, még nem következik egyenesen, hogy a határozat jogsértő lett volna.