A belga országos foglalkoztatási hivatal (Onem) minden iskolaév kezdete előtt közlönyben és honlapján is közzéteszi azoknak a szakmáknak, képzettségeknek a jegyzékét, amelyekben számottevő, országos hiány tapasztalható. Ezzel kíván segíteni a pályaválasztás előtt álló fiataloknak és szüleiknek, akik esetleg még augusztusban sem tudják eldönteni, milyen általános vagy szakközépiskolába írassák be a gyereket. A középiskolát sikeresen elvégzett fiatalok szintén még szeptemberben is eldönthetik, hogy milyen főiskolai vagy egyetemi szakra iratkozzanak be, elvégre a legtöbb felsőfokú tanintézményben a továbbtanuláshoz nem kell felvételi vizsgát tenni.
Belgiumban az uniós átlaghoz képest elég magas a munkanélküliség, 10 százalék körül mozog, és az Onem ugyan saját bevallása szerint főleg az állástalanok figyelmébe ajánlja a hiányszakmák jegyzékét, ám a jelek szerint nem sok eredménnyel. Ezért inkább a pályakezdő fiatalokat próbálja befolyásolni, hogy lehetőleg olyan szakirányokat válasszanak, amelyekben aztán nem mindjárt munkanélküliként kezdhetik felnőtt életüket. Belgiumban a 25 éven aluliak közel negyede nem talál állást magának, és segélyért folyamodva kezdi pályafutását. A szóban forgó szakmákat már ma is jelentős arányban külföldi vagy külföldi származású munkavállalók látják el (sok a feketemunkás is), és várható, hogy az unió bővítése után jócskán megnövekszik a kelet-európai származásúak aránya e munkakörökben.
A sajtóban is közölt lista a következő szakközépiskolai képzéseket ajánlja a 14 évesek figyelmébe: hentes, pék, cukrász, minden építőipari szakma, benne kőműves, burkoló, szobafestő, mázoló, gépkezelő, fűtésszerelő, továbbá villanyszerelő, mezőgazdasági és egyéb gépkezelő, autószerelő, műszaki rajzoló, hegesztő, ács, asztalos, faipari szakmunkás és házi beteggondozó. A főiskolák iránt érdeklődőknek a hivatal figyelmébe ajánlja, hogy hiány van óvodai, általános iskolai pedagógusokból, logopédusokból, kórházi ápolókból és mindenfajta műszaki képzettségből, de még angol és francia nyelvet oktató tanárokból is. A középiskolát végzetteknek pedig azt ajánlja a hivatal, hogy ne orvosnak, bölcsésznek, jogásznak menjenek, ha lehet, hanem inkább mérnöki, közgazdasági tanulmányokat válasszanak.
Az új tagországok munkavállalóinak helyzete eleinte persze nem lesz könnyű az EU régi területén. A helyzet például Belgiumban eléggé áttekinthetetlen, mert az ágazati munkaerőhiánnyal magas munkanélküliség párosul, és az EU mai 15 országában sem akkora a munkaerő mozgékonysága, hogy ezeket a hiányokat betöltené. Adatok szerint a 15 tagország munkavállalóinak alig 5 százaléka dolgozik és keresi kenyerét tartósan másik tagországban, holott a személyek szabad áramlása erre rég jogot ad.
Ráadásul a csatlakozási tárgyalásokon éppen a munkaerő szabad áramlásának átmenti korlátozása volt az egyik legkényesebb fejezet. Belgium azok közé tartozik, amelyek mindmáig nem kötöttek kétoldalú megállapodást Magyarországgal a munkaerő fogadásának feltételeiről, s a csatlakozási szerződés szerint a magyar tagság első öt évében ezt lényegében saját belátásuk szerint, illetve kétoldalú szerződéssel szabályozhatják. Az idegen munkaerő boldogulásának a központi korlátozáson kívül sok más buktatója is van a nyelvtudástól kezdve a szakképzettségek elismeréséig. Mindeme megszorítások mellett is érdemes tisztában lenni vele, hogy milyen szakmákban van esély elhelyezkedni Belgiumban, ami egyébként többé-kevésbé a régi uniós országok többségére is jellemző.