A nők nehezebben állnak vissza a munkába
Egy kutatás szerint a vezető beosztásban dolgozó hölgyek gyakran válnak frusztrálttá, s további akadályokat is le kell küzdeniük, ha munkahelyük időleges elhagyása után visszatérnének a dolgos hétköznapokba.
Az önbizalom a sikeres visszatérés kulcsa © sxc.hu |
„Sok olyan nőt láttam, aki háztartásbeli volt, s miután a gyerekek felnőttek és egyetemre mentek, vissza akartak menni dolgozni, de nem sikerült nekik” – írja a tanulmányban Monica McGrath, a Wharton vezetéstechnikai professzora. „Ez különös, mivel tehetséges, jó képzettségű hölgyekről volt szó.”
A felmérés szerint az állásukat elhagyó nők 36 százalékának voltak belső bizonytalanságai, feszültségei támadtak a döntésük kapcsán, bár a megkérdezettek 70%-a általánosságban pozitívan viszonyult választásához. Amikor arról kérdezték a hölgyeket, hogy mennyire volt sikeres a visszatérésük előtti álláskeresési folyamat, 50% frusztrálónak nevezte a helyzetet, 18 százalék pedig egyenesen depresszió-szerű állapotról számolt be.
„Ezek a nők mérgesek voltak, mert magyarázkodniuk kellett a kihagyott idő miatt, s mindenhol úgy kezelték őket, mintha pályakezdők volnának” – magyarázta McGrath, aki korábban a Wharton MBA programjában is dolgozott.
A professzorasszony két Wharton-diákkal együtt készítette a felmérését 2004 vége és 2005 eleje között. A kutatás során 130 olyan vezető beosztású nőt vizsgáltak, akik legalább két évre felfüggesztették a munkát, s azóta már visszatértek a szakmájukhoz, illetve éppen azon fáradoztak, hogy újra állást találjanak. A megkérdezettek 60 százaléka az elmúlt 5, 18 százalék az elmúlt 10 évben hagyott fel a munkával. A felmérés idején 60 százalék már újra dolgozott, míg 32 százalék aktívan munkát keresett.
A válaszadók többsége – 64 százaléka – 5 évre, vagy annál kevesebb időre tervezte elhagyni az irodát, míg 48 százalék 2 vagy kevesebb évi kihagyásra számított. Végeredményben azonban csupán 29 százalék maradt távol annyi ideig, mint amire gondolt, 28 százalék hosszabb, 43 százalék rövidebb ideig élvezte a „szabadságot”. Azon hölgyek közül, akik eredetileg úgy tervezték, hogy nem is térnek vissza a munkához, 87 százalék már ismét dolgozott, vagy állást keresett a tanulmány készítésekor.
A válaszadók általában az intellektuális kihívások és a munkahely által jelentett ösztönző erő miatt próbáltak újra álláshoz jutni, s persze néhányan anyagi okokra is hivatkoztak.
„A családok anyagi helyzete, a gyerekek életkora mind-mind változik az évek folyamán” – magyarázta McGrath. „A megkérdezettek közül sokan, főleg a „baby boom” generáció tagjai érezték úgy, hogy 50 és 65 éves korukban még nem akarnak nyugdíjba menni.
A tanulmányból kiderül, hogy a résztvevők realista elvárásokkal vágtak bele az álláskeresésbe. 49 százalék gondolta úgy, hogy pár hónapba beletelik majd, mire megfelelő munkát találnak, míg 36 százalék úgy vélekedett, hogy valószínűleg csak alacsonyabb pozícióban fognak tudni munkába állni. A frusztráló rész akkor következett, amikor az első állásinterjúkon alig-alig jutottak tovább az első „kapuőrökön”.
A válaszadók szerint az egyik akadály ami egy képzett nő előtt áll, amikor visszatér a munkerő-piacra, hogy a cégeknél úgy gondolják, hogy a tapasztaltabb munkaerő mindenképpen többe kerül, mint egy frissdiplomás pályakezdő.
„Általában szívesebben választják a fiatalokat, mert úgy vélekednek, hogy egy a munkába visszatérő munkavállaló „szintre hozására” is jelentős összegeket kell fordítani” – mondta McGrath.
A legjobb stratégia ennek elkerülésére, ha a munkából távol maradó folyamatosan képzi magát, de legalábbis rajta tartja az ütőerét a szakmája pulzusán, hogy tisztában legyen a legújabb trendekkel. Ennél is fontosabb a személyes kapcsolati háló karbantartása, legyen szó kollégákról vagy üzleti partnerekről. A nagy visszatérés előtt pedig érdemes apróbb, részmunkaidőben végezhető feladatokat vállalni, amelyek megkönnyíthetik a rutin újbóli kiépítését. Legalább egy, a felmérésben részt vevők közül kilenc éven keresztül végzett kisebb munkákat a cége számára, így amikor visszatért, ismerte a cégnél dolgozókat, s ismerte a vállalat céljait, elvárásait is.
„A vezető beosztású nők közül sokaknak az élettársa is kilépett a munkahelyéről, hogy az otthoni teendőkben részt vegyen” – magyarázta McGrath. „Ezeknek a férfiaknak a legtöbbje azonban megőrzött valamiféle kapcsolatot a munkahelyével, így nekik is egyszerűbb a későbbiekben a visszatérés.”
A professzorasszony tanácsa szerint a munkától távol töltött idővel kapcsolatban érdemes megalkuvást nem ismerően őszintének lenni egy állásinterjú során, ám a beszélgetés fonalát gyorsan visszaterelni a jelenre.
„Érdemes elmondani a munkából való kilépés körülményeit, majd megemlíteni, hogy az illető milyen módon tartotta karban a tudását ez idő alatt” – tanácsolta McGrath. „Proaktív hozzállás szükséges, s semmiképpen sem szabad mentegetőzni a távol töltött hónapok, évek miatt. Ehelyett olyan hangot kell megütni, amely erőt és tettrekészséget sugároz.”
A tanulmányból kiderült, hogy azok a hölgyek, akik önbizalommal telve vágtak neki az álláskeresésnek, az akadályokba ütközve kételkedni kezdtek önmagukban, s ez a helyzet a későbbiekben csak tovább romlott.
„Amikor ellenállásba ütköztek, ez visszavetette őket a keresési folyamatban” – magyarázta McGrath. „Nem készültek fel rá és elveszítették az önbizalmukat. Ilyenkor általában az ember úgy érzi, hogy magyarázkodnia kell az esetleges hiányosságok miatt.”
A legbiztosabb út az ismételt munkába állásra a vizsgálat szerint a kisebb cégeken keresztül vezet. A válaszadók 59 százaléka kisebb céghez tért vissza, mint ahonnan ideiglenes szabadságra vonult. Csupán 20 százalék talált munkát nagyobb vállalatnál, míg 21 százalék nagyjából azonos méretű szervezethez került. A fiatalabbak között gyakoribb volt a kisebb cégnél való elhelyezkedés, a 45 éven aluliak 63 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, míg a 45 évnél idősebbek 50 százaléka járt így.
Ez utóbbi kategóriába azok is beletartoznak, akik szabadúszóként tevékenykednek. A visszatérő hölgyek 45 százaléka dolgozik a saját „szakállára”. McGrath szerint a munkaerő piacra visszatérők iránt érdeklődő cégeknek érdemes olyan munkaköröket kialakítani, amelyek flexibilis munkaórákat tesznek lehetővé, s fel kell ismerniük a visszatérésre vállalkozó hölgyek által jelentett értéktöbbletet.
Vizeletmintát vesznek az álláskeresőktől
Az amerikai cégek immár több mint fele végez rendszeresen vagy szúrópróbaszerűen drogteszteket alkalmazottain. A vizsgálatokat a vizelet összetételének elemzésével végzik.
Tippek a sikeres állásinterjúhoz
A cégek hagyományosan kora ősszel töltik fel az üres álláshelyeket, hogy a rövid alkalmazkodási periódus után az év üzleti csúcspontjának számító utolsó három hónapban már némi rutinnal a hátuk mögött teljes gázzal dolgozhassanak az új emberek, s a társaságok teljes gépezete zökkenők nélkül adhassa le legnagyobb teljesítményét. Akik ebben az időszakban akarnak felugrani egy cég szekerére, azoknak adunk tippeket hatrészes sorozatunkban.
A bevásárlóközpontokból is lehet majd az állást keresni
A jövő év közepéig 70 közterületi helyszínen, például bevásárlóközpontban helyeznek majd el számítógépes terminálokat, amelyeken az álláskeresők kapcsolatba léphetnek az állásokat, képzési lehetőségeket kezelő központi adatbázissal.
Az állásra jelentkezők követése hat lépésben
A pályázók követése megfizethetetlen előnyökkel járhat a HR-osztály számára, többek között költségeket és időt lehet megtakarítani, miközben a legjobb jelöltet is ki lehet szűrni az állásért sorban állók tengeréből. Egy ilyen rendszer beindítása és finomhangolása azonban elhúzódhat, s ilyen esetben visszájára fordulhat a hatékonyság növelésére irányuló kísérlet. Az alábbi hat lépés segítségével azonban biztos a siker.
A cseh alkalmazottak majdnem felének van másodállása is
A csehországi alkalmazottak majdnem felének van másodállása, derült ki abból az felmérésből, amelyet az elmúlt hetekben készített a Job3000 internetes állásközvetítő ügynökség.
